A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
A Változatok elé A közelmúltban támadt bennem a részleteiben is szinte azonnal kész gondolat, hogy poétikai iskolát írok azoknak, akiket érdekelnek a költészet műhelytitkai. Példám Bartók hatkötetes Mikrokozmosza volt: ó vezeti be gyermekeinket, de a felnőtteket is ilyen módon, külön e célra komponált zenei minták segítségével, tehát élményszerűen a zenei szerkesztés alapelemeibe és fogalomvilágába. Az alábbi szövegsorozat egy huszonöt-harminc darabra tervezett ciklus magja lesz. Ezt a Változatok című versfüzért mint tanulságosnak ígérkező kísérletet külön egységül formálgatom készülő könyvem számára. Azt kellene megmutatnia, hogyan viselkedik egy lényegében változatlan motívumapyag a legkülönbözőbb régi és új versformákban, illetve hogy mit tesz hozzá a motívumokhoz színben, hangulatban, mélységben és mit vesz el belőle ez vagy az a variáns. Gondolom, ezek száma elérheti a huszonöt-harmincat is, az alapanyag teherbírásától függően. Majdani könyvemben szeretnék minden szemléltető szöveget' ellátni egy-egy rövid jegyzettel, ahol néhány adat, esetleg ábra és történeti utalás segítené az érdeklődőt az alaposabb elméleti tájékozódásban. Végül: ajánlom kísérletemet szeretettel minden érdeklődőnek, de elsősorbon a csehszlovákiai magyar iskolák kis és nagy diákjainak. KONCSOL LÁSZLÓ Roncsol László V. Pribyl felvétele VÁLTOZATOK 3. ÖNRÍM 5. NÉPDAL 1. DISZTIKHON Mord fűzfáknak lombjai közt tüzel által az alkony. Tudták mindig a fák: majd elloban e láz. Vén a halász, aki ott gubbaszt a lolyó vize szélén, s távoli domb taraján ott lapul im a nagy éj. Omladozó vízimalmon két szép gólya mereng el földnek hajtja fejét minden lomha kalász. Kék csillag ma az őr odafenn a világtalan égen, s tücskök cimbalmát visszhangozza a part. Széttárt szárnyú sötét bagoly úszik a réti homályba, hűvös sarju ölén kisded nyúl szaladoz. Róka oson sóvár izzású szemmel az éjben, s nyújtott vészjelzést hallat a réti madár. Tüstént fölneszei erre a jelre a malmon a gólya, és minden látványt el-beborit a vad éj. 2. RÍMTELEN NYOLCAS Alkony ég a mord füzek közt, a fák tudják: majd elég az. Folyó fölött halász gubbaszt, messzi halmon éj lapul már. Gólyapár a vízimalmon, minden kalász szunnyadni tér. Kék csillag a hűlő égen, tücsökzene álmos parton. Rétek fölé bagoly suhan, hűs sarjuban bagoly cikáz. Fényes szemű róka oson, hosszan kiált a vészmadár. Fölnészel rá a két gólya, s beborít mindent az éjjel. Fűzfák közt az alkony igen tüzel vala, majd elmúlik a láz, a fák tudják vala, a víznek felette halász gubbaszt vala, messzi dombon az éj már ott lapul vala. Vízimalmon két szép gálya mereng vala, minden érett kalász álomra tér vala, kék csillag a hűlő égen vigyáz vala, tücsköknek cimbalma a parton zeng vala. Rétek fölé sötét bagoly suhan vala, a hűvös sarjuban kis nyúl cikáz vala, éh fénnyel szemében róka lapul vala, egy éber vészmadár hosszan rikolt vala. Jelre a gólyapár ám fölneszei vala, s minden látványt az éj el-béborit vala. 4. FELEZŐ TIZENKETTES Morcos fűzfák között áttüzelt az alkony, s ott lapult már az est egy távoli halmon. A víznek fölötte vén halász gubbasztott. Majd kihúny az a láz, tudták a bölcs partok. Hű gólyapár állt a vedlő vízimalmon, tücskök cimbalma szólt az álmos vízparton. Telt kalász hajtotta fejét álmodásra, s álmát fönn az égen kék csillag vigyázta. Sötét bagoly suhant a rétnek föléje, kicsiny nyúl cikázott a sarjú ölébe, éhes szemű róka osont a csapáson, vészmadár rikoltott: mindenki vigyázzon. A két kedves gálya fölfigyelt a jelre, s mindent béboritott az éj sötét leple. Kimentem a tó szélére az este, édes rózsám csak a hálóját leste, lehajolt a fényes csillag nyugatra, fűzfa ága ráhajolt a váltamra. Jaj de vígan zakatol ez a malom, jaj de vigan veri ez a cimbalom. Édes rózsám teríti a subáját, fényes csillag vigyázza meg az álmát. \ 6. SZONETT A mord fűzek közt áttüzel az alkony. Tudják a fák: ellángol majd e láz. A viz fölött gubbaszt egy vén halász. Az éj már ott lapul egy messzi halmon. Szép gólyapár mereng a vízimalmon. Álomra hajlik minden telt kalász. A hűlő égen kék csillag vigyáz. Tücskök cimbalma zeng az álmos parton. A rét fölé sötét bagoly suhan, kis nyúl cikáz a hűvös sarjuban, s róka oson, szemében éhes fénnyel. Hosszan rikolt egy éber észmadár, a jelre fölneszei a gólyapár, és minden látványt elborít az éjjel. 15
