A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
rohamra gyanakodott a kihívott orvos, a kórházban azonban, ahova beszállítottak, megállapították, hogy nem vagyok epilepsziás, hanem a szívemet támadta meg valami ismeretlen kór. Gyógyítgattak ugyan, mintegy hat hétig nyomtam a kórházi ágyat, de mert az első roham után egészségesnek éreztem [magamat, hazaengedtek. Néhány hónapig nem is voltam beteg, ám egyszerre csak újra megismétlődött a roham. Nagyon megijedtem, annál is inkább, mert testvéröcsém, János ugyanilyen rohamban halt meg 1962 őszén. Ekkor hallottam a Partizán utcai klinika egyik kitűnő szivorvosának, dr. Julius Kaspernek a nevéről. Elmentem hót hozzá, s éppen nagyvizit volt, amikor a véletlen játéka folytán éppen Kasper doktor szemei előtt lettem újból roszszul. Meg is vizsgált rögtön, és megállapította, hogy pitvarkamra ingervezetési zavarok léptek fel, vagyis az ún. Adams- Stokes-betegségben szenvedek, és csakis az akkor még újdonságnak számító szívritmus-szabályozó készülék mentheti meg az életemet. Szerencsére volt már néhány külföldről behozatott ilyen készüléke a klinikának, és Így szinte elsőként operálták belém őzt a gyufásskatulya nagyságú masinát, amelynek elektródja áramot vezet a szívbe s ez az inger biztosítja a Tik-tak, tik-tak, ketyeg mellünkben az élet órája. Méri létezésünk drága másodperceit, figyelmeztet a múló időre és persze, arra is, hogy csupán néhány szivdobbanás választja el az életet a haláltól. Bizony, kényes műszer az emberi szív, ha egyszer elromlik, orvos legyen a talpán, aki megjavítja. Sőt néhány évtizede egy kis csodára is szüksége volt a gyógyulni akaró szívbetegnek. Ilyen csoda volt az alig 20 éve feltalált szívritmus-szabályozó is, amely az egyik legvégzetesebb szívbajban, az Adams-Stokes-belegségben szenvedők számára hozta meg a gyógyulást. Erről a betegségről és a betegségből való kigyógyulásáról beszél most az a 80 esztendős Dokúpil József, akit az új találmány alkalmazásával elsők között mentett meg Bratislavában a Partizán utcai szivkórház néhány orvosa. Dr. lúlius Kosper legliatalabb páciensével lói énem magomat — dicsekedik Dokúpil József a szobájába, amikor legifjabb páciensének, a kilenc éves Zlatica Oslovičovának átadta az ajándékként saját pénzén vásárolt mesekönyvet. Zlatica egyébként szintén szívritmuszavarban szenved és a két éve kapott szívritmus-szabályozó készüléket cserélték ki a mellkasában.- Hát ilyen fiatalok is megkaphatják az Adams-Stokes-betegséget? - kérdeztem döbbenten.- A szívbetegségeknek ez a sőt 80 esztendős korom ellenére egészen fiatalosan mozgok. szívkamra egyenletes működését. Csodaszer volt ez a készülék abban az időben, persze kezdetleges is, hiszen parányi szárazeleme, ami működteti, hamar kimerült, és három-négy hónaponként ki kellett cserélni. Később azonban annyira tökéletesítették, hogy 1965. november 9. óta, amikor először megműtötték, mindössze kilencszer cserélték ki a készüléket. Azóta a mellkasomba beoperált készüléket annyira megszoktam, hogy szinte már nem is érzem, HALALRA HELYE MIT MOND Dr. KASPER?- Furcsa rosszullétek ijesztgettek 1964 és 65 között - idézi fel emlékeit a ma már életerős Dokúpil bácsi. - Bár azelőtt még a fejem sem fájt, egyszerre csak összeestem az egyik üdülőhelyen. Elkékültem, habozni kezdett a szám, összerezeltem magamat, sőt néhány pillanatra az eszméletemet is vesztettem. Először epilepsziás Természetesen elbeszélgettem dr. Július Kasper osztályvezető főorvossal is. Imádja a szakmáját, betegeivel szemben végtelenül kedves, s ezek vakon bíznék benne. Közvetlenségét egyetlen példával illusztrálom csupán. Éppen akkor léptem be 12
