A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
VAJKAI MIKLÓS Fogmütét a San Diegó-i (Kalifornia) Vadállatok Parkjában: a Trib nevű gorilla fogát a látogatók szeme láttára orvosolják. Reklámnak ez is jó! Ingrid Bergman lánya, Izabella Rosellini, nagy titokban összeházasodott Martin Scores amerikai rendezővel. Az esküvőn csak a menyasszony anyja, ikertestvére és bátyja, Roberto volt jelen. Képünkön: Izabella anyjával és újdonsült férjével. A frankfurti bolhapiacon Edtvard S. Emery amerikai szobrász furcsa valamit állított ki és kínált eladásra: Don Quijote figuráját — autóalkatrészekből! Érdekes, hogy az acélvitéz gyorsan vevőre talált. A Vatikánvárosi Állam területe mindössze 0,44 négyzetkilométer, mégis a leggazdagabb országok közé tartozik. A General Motors, a Shel, a Gulf Oil, a General Electric részvényeinek nagy többsége a Vatikáné. Saját egyeteme, sajtója, villamos erőmüve és vasútállomása meg repülőtere is van. Hogy fér el mindez ilyen pici területen? Hiszen az „ország" negyed része, íme, képünkön is elfér. . . Shani kutya az amerikai Newlands egyik bárjának attrakciója. „Tudományai" közé tartozik a teli pohár sör egyensúlyozása. Mutatványai után elvárja jutalmát — egy-egy pohár italt. Ez a hosszú, hegyes fülű macskafajta Indiában honos, ahol vadászásra idomítják. Egy macskapárt nemrég beszerzett a Los Angeles-i állatkert, ahol hamarosan két kis cica jött a világra. Ok most a látogatók kedvencei, mert ez az állatfajta fogságban ritkán sza-NYÁRI CSAPÁSON Nyár dereka volt. A kertben beérett a gyümölcs, s a parasztasszony clhordogatta a kisváros piacára. Potom áron, pár fillé« rért adta el a zsidónak. A parasztasszony nem szeretett alkudozni. Talán túlságosan szegény volt ahhoz, talán túlságosan dolgos, hogy egész nap a mocskosragacsos piacon tátsa a száját. Ezért, vagy másért, sohasem gazdagodtak meg Csűrös Alajosék. Azon a nyáron, házasságuk hatodik nyarán is temérdek volt a munka. Az asszony neki-nekifeszült a tragacsnak, mikor a gyümölcsöt a piacra hordta. Teste, mintha megnyúlt volna a szülés után, arca is fiatalabbnak, beesettebbnek látszott. S miután az utolsó tragaccsal is üresen tért haza, megkönnyebbült. Azon a nyáron, az egyik hajnalon még korábban kelt fel a férfi. Az ablakon beszűrődő fényben felöltözködött, futó pillantást vetett a csecsemőre, futó pillantást asszonyára, s kilépett az udvarra. A kútnál kiöblítette száját, megnedvesítette arcát, majd megetette az állatokat. A kert mögül még el sem indult a nap, mire elvégezte teendőit. Lekuporodott a jászol végébe, cigarettát sodort, rágyújtott. A ló ropogtatta a szénát, sandán bámult gazdájára. Csodálkozva fclhorkantott, mintha maga sem hinné el, hogy valóban békén hagyja. Az üsző kocsonyás szemével a legsötétebb sarokba bámult. Az ember nyelt egyet, majd elnyomta a cigarettavéget, s otthagyta az állatokat. Reggel volt. Az asszony megvetette az ágyat, s rátette a csecsemőt. Az ember megállt az udvaron, behunyta a szemét és arra gondolt, hogy deszkát kell találnia, a lehető legépebb deszkát.., Reggel volt. Az utcán végigzötyögtek az utolsó szekerek. Csűrös Alajos bekapta reggelijét, majd visszament az udvarra. A nap egyre erősebben tűzött. A fűrész unottan végezte munkáját. A parasztember a konyha felé tekintett. Megnyúlott árnyékot látott a küszöbön átlibbenni, ki az udvarra, s eltűnni a rozoga léckapunál. Csűrös Alajos felemelte a kezét, valamit morgott is, de azt maga sem értette ... Felemelte a kezét, s már záporoztak is az ütések a deszkába hatoló szögekre. Az utolsó deszkadarabot szemvillanás alatt hozzászögelte a többihez, s már kész is volt a gyalulatlan ládikó. Bevitte a konyhába, be a szobába. Fehér fejkendőt terített az aljára, s ráfektette a csecsemőt. A konyhából a forró gőz, a félig főtt étel illata áradt befelé. Az aszszony, a harmincegy éves Csűrös Alajosné elfordulva állt az ajtóban. — Most még megnézheted ... — mondta a férfi. Az asszony hallgatott. A férfi betakarta a csecsemő arcát, szenteltvízzel meghintette, rászögezte a koporsó tetejét. Csűrös Alajos befogott a kocsiba, a temető felé indult. Az asszony megtöltötte a szatyrot. A kenyeret a szakajtóruhába csomagolta, s kikészítette a kaszát, s az aratáshoz szükséges munkaeszközöket. Később visszatért a kocsi. Lekerült róla a csákány, az ásó, a kapa. Majd felült az asszony. Szikkadt nyári csapáson szekereztek. Nem szóltak egymáshoz. Csak délután kérdezte meg az asszony, hogy hol van a gyerek sírja. Csak délután, mikor megálltak, hogy kifújják magukat. EGYEDÜL Az agy a klinikai halál beállta után hét perccel oszlani kezd. Így volt ez Wohl Eduárd esetében is. Eleinte még furcsállotta, hogy reá is ugyanez a sors vár, mint bolygónk valamennyi homo sapiensére. — Furcsa... — gondolta még Wohl, az író. Aztán már nem gondolt semmire. Ott feküdt egy bizonyos lapon, és egy kesztyűbe bújtatott kéz betaszitotta őt a mélyhűtőbe. Ebben is látott valami eredetiséget. A tőszomszédságában egy színész feküdt. Elnyűtt, borostás arca volt. Kívülük még voltak ott néhányan a rokoni hivatásokból. Egy irodalomtanár. Egy púpos és töpörödött újságírónő. És két nagyon fiatal zenész. Valamennyien egy autószerencsétlenség áldozatai. Wohlnak megadatott az a lehetőség, hogy pár nappal később láthatta, hogy a szomszédait valamiféle kerekeken gördülő alkalmatosságra tették és elszekercztek velük. Üveges szemmel bámult utánuk. Az ötödik napon aztán érte is eljöttek. Most őt emelték fel. Kábult volt. Valamiféle szűk ládába került. A láda sarkai enyvezve voltak. Valahová tolták, és ő egy fehér, pille-könnyű függönyön át bámulta a különböző színű menynyezeteket. Végül egy helyiség következett. Egy-egy csokor virággal kedveskedtek volna neki, de ő — már maga sem tudta, hogy mi okból — nem nyúlt a virágokért. Majd lezárták a ládát. Sötét lett. Elszenderedett. Amikor újra magához tért, rádöbbent, hogy nagyon távol van mindattól, amit átélt, ami korábban kedves és értékes volt a számára. Igazában csupán most volt először, ebben a másik állapotban egyedül. Olyan egyedül, mint még soha. És tudta, pontossággal tudta, hogy innen már nincs visszaút. Megrekedt, mint egy zátonyra futott hajó. Kiközösíttetett. 9
