A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-01 / 48. szám
HARMOS (1879-1956) A Baranya-megyei Somogy községben született 1879. november 28-án. A Képzőművészeti Főiskolát (melyet akkor Mintarajziskolának hívtak) végezte el, majd Münchenben folytatta tanulmányait. Előbb Pécsett, majd Rév-Komóromban lett rajztanár, s a katonai szolgálati éveket kivéve, haláláig, 1956-ig ebben a városban fejtette ki tanári és művészi munkásságát. Első kiállítását Pécsett rendezte 1902-ben, a következőt ugyanott 1908- ban, majd 1917-ben a budapesti Nemzeti Szalonban állított ki, 1919-ben pedig a bratislavai Művészegyletben. Ettől fogva kiállításait helyszűke miatt lehetetlen fölsorolni. KAROLY megrendezését kb. 200—250 képpel. A tudósítás alapján azt kell mondanunk, hogy Harmos mór akkor teljesen kialakult művészként vett részt a brünni tárlaton, mert a sajtóban mindazokat a vonásokat fölsorolva találjuk, amik művészetét a későbbiekben is jellemezték. Az 1921. április 6-án megnyílt komáromi kiállításáról, illetve Harmosról a megnyitás napján a Komáromi Lapok több mint három hasábos cikket közölt. Ebben elemezte és méltatta a művész jelentőségét, s árral együtt közölte a képek jegyzékét is! 120 festmény és rajz szerepelt a tárlaton, ezen kívül bútorterveket is kiállított, egyéb iparművészeti tervekkel együtt. Az első napon már 25 kép kelt el (egy pár nappal későbbi híradás szerint 30). Az Harmos Károly önarcképe 60 kelt el, de a többi nem is volt mind eladó, összesen 926-an tekintették meg a tárlatot, ami az akkori viszonyok közt igen szép eredménynek mondható. Harminckilencen vásároltak képet, s nevüket a Komáromi Lapok 1921. április 23-i száma névszerint közölte, a megvett képek számával együtt. 1932-ben Budapesten rendezett kiállítást Basch Andorral, Orsós Ferenccel, Szopori Nagy Miklóssal és Weil Erzsébettel együtt. Megnyílt március 13-án az Ernst Múzeumban, amelyen humort sem nélkülöző fantázia-képekkel jelent meg. 36 grafikát állított ki, 40—200 pengős áron. Nyilván ez a kiállítás is hozzájárult ohhoz, hogy a művészeti írók is elmélyültebben foglalkozzanak vele. Az 1932-es budapesti kiállítás a gazdasági világválság ellenére is szép sikerrel zárult, több mint 2000 pengő értékű Harmos kép kelt el. Ebben az évben Pécsett is rendezett kiállítást. Legutoljára 1908-ban látta képeit a város. A Pécsi Képzőművész Társaságban Török Lajos rendőrfőtanácsos nyitotta meg a tárlatot. Illusztráció a János vitézhez Munkássága az egyik legjelentősebb fejezete mind Rév-Komárom, Jókai szülővárosa, mindpedig az 1920 utáni csehszlovákiai magyar képzőművészet történetének. Városa katolikus gimnáziumában tanított, mellette szabadiskolája a kitűnő művészek egész sorát bocsátotta szárnyára s e tekintetben jelentőségben fölülmúlta Kron Jenő kassai szabadiskoláját, amely szintén magas színvonalon, de csak pár évig működött. Harmos az egyik helybeli bankot a művészeti, propaganda és az ízlésnevelés szolgálatába állította. Kirakatában havonta váltakozó képanyag biztatta a közönséget vásárlásra. Sokat fáradozott egy nagyszabású komáromi Magyar Képtár szervezésén, s nem rajta múlt, hogy az összegyűlt szép anyag ellenére sem tudott a Képtár a kívánt formában és a szükséges keretek között megnyílni. Harmos Károly első nemzetközi sikerét Brünnben aratta. 1920-ban nagyszabású kiállítást rendeztek az ottani Művészházban (Möchrischer Kunstverein-ben). Brünni, prágai és bécsi művészek állítottak ki, az egykori tudósítás szerint 46-an, főleg prágai és brünni művészek, a magyarokat egyedül Harmos képviselte. Az >920. december 12.—30-ika között lezajlott kiállítástól a Komáromi Lapok számolt be részletesen, mi is csak ebből alkothatunk némi képet Harmos akkori művészetéről. Sikerét bizonyítja, hogy a kiállításon a művész valamennyi képe elkelt, és megígértették vele egy önálló kiállítás Testi és szellemi munka (akvareli) árak 80 és 1000 korona között mozogtak. (A 80 koronás kép linóleummetszet.) A kiállítás 120 képe közül végülis SZÍJ REZSŐ 1936-ban a bratislavai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság rendezésében mutatta be újabb anyagát, amit aztán Brünnben is kiállított. 1941-ben a budapesti Műbarát kiállítóhelyiségében állított ki. méghozzá Szondái Sándorral, akkor már beérkezett kitűnő szobrásszal együtt. 1941. december 20-án nyitotta meg a kiállítást a szintén komáromi szár1933-ban a magyar művészek prágai kiállításán Harmos is szerepelt olaj- és akvareli képekkel. mazású Zsindely Ferenc államtitkár, a Mária Valéria u. 12-ben székelő helyiségben. Talán ismételni is fölösleges, hogy az elismerő kritikák egész sora látott napvilágot. - A Nemzeti Szalon - elismeréséül a Komáromban folyó művészeti életnek — Ll-ik kiállítását a városban rendezte m?g. 480 műtárgyat állítottak ki, s ezen a tárlaton Harmos 15 képpel szerepelt, nagyobbára kisebb méretű rajzokkal. Csánki Dénes, a Szépművészeti Múzeum igazgatója meglátogatta Komáromban és megvásárolta a múzeum részére Életelixir c. képét. Csánki ekkor két napot töltött Komáromban, s ez idő alatt Harmos kalauzolta, mint a Jókai Egyesület ügyvezető elnöke. A készülő berlini nagyszabású kiállításra Csánki Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója állította össze az anyagot, s abba Farkas Zoltán igazgatóval közösen Harmos Károly öl művét is beválasztotta. Közben készült nyugdíjaztatására, de Meseillusztráció nem azért, hogy felhagyjon a művészettel. 1943-ban írja az ő szárnyai alól elindult s már beérkezett művészszé fejlődő Staudt-Csengeli Mihálynak, hogy várja nyugdíjaztatását s már előre örül annak, hogy mennyit fog dolgozni. 20 éves korában sem érzett magában akkora munkakedvet, mint most. Heti 32—35 óra mellett megfestett átlag 14 képet. Nemcsak a jókedv, a humor, a szolid bohémia, hanem a rendszeretet is jellemezte. A két világháború közötti évi jövedelméről naplót vezetett. Ebből tudjuk, hogy képeladásból évente 46- 87 ezer koron közötti összeget vett be, ehhez járult tanári fizetése, valamint a képzőművészeti kör vezetéséért évente kapott átlag 3-4 ezer korona. De pontosan följegyezte azt is, hogy melyik képet ki vásárolta meg. Humora 1945 után sem hagyta el. 1952- ben jegyzi föl naplójába: „Az én szakaszjegyem lejárt, de olyan jó a kalauz, hogy még pár évig hagy döcögni." Jól érezte, hogy mór csak pár éve van hátra, s noha betegsége nem enyhül, szellemi frissesége, öniróniája, akasztófahumora, sőt alkotókedve sem hagyja el. 1955-ben érős fájdalmai ellenére még dolgozott. Az év nyarát Pöstyénben töltötte, de ősszel mór kiesett a ceruza a kezéből. 1956. január 24-ikéről 25-ikére forduló éjszakán, 77 éves korában a tüdőrák végzett vele. Felvételek: arch. 15
