A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-01 / 48. szám
Nem igazi, vérbeli varos az, amelyiknek nincs piaca. A Balkánon mindez duplán érvényes. A piac - a Duna alsó szakaszán épült városok életében különlegesen előkelő és fontos helyet foglal el. A piac a központ, az élet, a nyüzsgés, a nációk keveredésének szintere. így van ez Újvidéken, Belgrádban, Lomban, Ruszéban, Galacon, Izmailban, hogy csak a fontosabbakat említsem. ÚJVIDÉK A jugoszláviai Vajdaság központjában, Újvidéken járva természetes, hogy jócs kán hall magyar szót az ember, újvidéken minden hivatalos felirat' ötnyelvű - szerb, magyar, szlovák, román és ruszin -, a magyar felirat sorrendben mindenütt a második. A hatalmai piacon pedig szinte csak magyar szót hallani. A Vajdaság falvainak kofái hozzák ide főleg az árut, és a fényjellegzetességeket. Az embereknek ugyanolyan a mentalitása, mint nálunk, akárcsak a rend, a tisztaság iránti érzéke, szeretete, aminek tanúi lehetünk az utcákon csakúgy, mint az éttermekben vagy a boltokban. BELGRAD Belgrád csak hetvenöt kilométerre van Újvidéktől délre, és ott a piacon, a városban már igazi balkáni hangulat uralkodik. Ez talán a Balkán-félsziget legeredetibb, legszebb piaca. Barnaíekete színű arcok, cigányos tekintetű szemek, duruzsoló-rikácsoló kofák és az áruk felsorolhatatlan skálája, az örökös telítettség, nyüzsgés - utánozhatatlan és csodálatos. Az égvilágon minden kapható, és a piac sarkaiban a sámlin ülő cipőtisztító fiú vagy aggastyán is megtalálható, akárcsak mindenütt a város utcáin. Mindenki úgy és abból él, ahogy a legjobbnak fordítanak, szitkozódnak. Érteni kell a nyelvükön, mert mindez csak azt jelenti, tíz, tizenöt dinárért akár aktképet is csinálhat róluk a fotográfus. Ingyen semmit, pénzért mindent. Fogyasztói társadalom vagyunk, ez a lényeg. A pénzszerzés, a kereset a lényeg, és ez a belgrádi piacon is szabály. LOM Lom szinte jelentéktelen kis bolgár kikötőváros, alig akad itt látnivaló, a piac mégis eredeti és érdekes. Az ember becsukott szemmel is megtalálná a csubrica erős szagát követve. Minden kofa asztalán ott van ez a főleg kevab csicsi ízesítéséhez használatos, jellegzetes illatú fűszer, amit igen olcsón árulnak. Néhány hangya és egyéb apró bogár kíséretében. Ezeket a bogarakat természetesen nem kell az ételbe tenni, de a fűszer így eredeti. A piac aprócska, mint a város, de rint a legélénkebb az élet - a piacon és az egész városban. Rusze és a romániai Ginogin között ivei át az itt ugyancsak széles folyamon az Al-Duna egyetlen közúti és vasúti hídja: az ötvenes években épült Barátsághid. Ruszét úgy tartják számon, mint a legeurópaibb bolgár települést. Nem véletlenül, hiszen utcáit járva az ember könnyen azt hihetné Bécsben, Budapesten, Kassán bolyong. Neobarokk stílusú utcasorai, házai - amelyek tarka színekben pompáznak - egy pillanatra elfeledtetik az idegennel, hogy a Balkánon jár, csak akkor ébred föl idillikus csavargása közben, amikor felfigyel a cirill betűs feliratokra és a törökös, buggyos nadrágot viselő nőkre. Főleg az idősebbeken látni ilyen öltözéket, akik valahogy igyekeznek az európai ruhát viselő ember útjábói kitérni, az üzletekben oldalra húzódnak, csendesek, szótlanok. (Bulgáriában egyetlen jelentős nemzeti kisebbség él: a török. Az ország a XIV. század végétől a múlt század hetvenes éveinek végéig a török birodalom tartománya volt.) A piacon a legjellemzőbb árucikk a hal. Mindenféle fajtáját kínálják - bámulatos mennyiségben. A halpiacról egy furcsa kép maradt meg erősen az emlékezetemben: kimondottan szép, szőke hajú fiatal lány jókora kétágú villával a kezében bele-beleszúr a halak szemébe, úgy teszi azokat a mérlegre, majd a vásárló táskájába. A ruszei piacon ottjártamkor egyál-A 120 ezer lakosú Rusze Bulgáriának a Dunára nyíló kapuja. Reggel jártam a városban - amikoris az itt lakók sze-Belgrád városközpontja, a Terazije képezögép lencséje elé olyan természetességgel állnak, mintha kitanult manökenek lennének. Szóba is elegyednek az emberrel, ingyen kínálnak kóstolót: almából, szőlőből, sajtból, dióból, paradicsomból, savanyú káposztából. És ha a vevő egy kicsit is határozatlannak mutatkozik, megvetetik vele azt is, amit életében még nem evett és sosem lesz rá szüksége. Rámenősek a javából. Ebben ugyan nem, de minden egyébben hasonlít az újvidéki piac a nálunk ismert piacokhoz. Maga a város sem mutat fel balkáni Ga/ac - a Prečistá templom-múzeum látja. A buszban egyszerűen a padlóra dobják a lerágott almacsutkát, a félig megevett hot dog-ot az üzlet pultján hagyják, a piacon alattomosan megtapogatják az ember zsebeit, és közben mindenki mosolyog, nevet, barátságos, vendégszerető arcot vág. A vevőt pedig becsben tartják, nagy becsben. Ha netán sokat vásárol egy helyen, még kávéval is megkínálják, ami ugyan ihatatlan, dehát... Nem is ez a lényeg, hanem a gesztus. Itt szabad turkálni, mindent fölpróbálni, csak fényképezni nem. A kofák fenyegetőznek, hátat A belgrádi Zeleni Venae nevű piac hizott libától kengyelig, kerámiától baklazsánig minden kapható. Zöldség is van, csak épp silány. Ezt sem hittem volna, hogy Bulgáriában silányabb paprikát, paradicsomot látok, mint idehaza. Dehát persze az exportcikkek minőségére vigyázni kell... Az újvidéki piac alig különbözik. az általunk ismertektől »RUSZE
