A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
GONDOLATOK VALENTIN BENIAKRÓL (MOST KIADOTT VÁLOGATOTT VERSEI ÜRÜGYÉN) AZ EGYETEMI NYOMDA NÉGYSZÁZ ÉVE (1577-1977) A Madách Könyvkiadó régi adósságot törlesztett Valentin Beniak válogatott verseinek magyar kiadásával. A fülszövegben és a kötet utószavában is elsősorban ez a tény kerül előtérbe: a Beniak-válogatóst mintegy indokolja és indukálja, hogy költői munkásságának jelentős részét képező műfordításaiban első helyen áll a magyar szépirodalom (pl. Madách Tragédiáját, Vörösmarty Csongor és Tündéjét, a Nyugatosokat fordította). Fordítói tevékenységének érdekessége, hogy a műalkotások mellett tömör és találó portrékat rajzol az egyes költőkről, behelyezve őket nemzeti irodalmuk fejlődésláncába. Beniak verseinek magyar folmácsolói is körülbelül erre a feladatra vállalkoztak. Nora Krausavá válogatásában azok a jellemző versek kerülitek a kötetbe, amelyek meghatározzák Beniak költői profilját, szemléltetik költészetének néhány problémáját. Beniak irodalmi pólyája még az első világháború előtt kezdődik — s Hviezdoslavéhoz hasonlóan magyarul írt versekkel, igazi költővé azonban csak a húszas évékben válik. Érzékeny, intellektuális költő-egyéniség, aki elszakadva a legjellegzetesebb szlovák irodalmi hagyománytól nem politikai és nemzetmentő célzatú költészetet művel, hanem az „esztétikai” elsődlegességét hirdetve a művészi forma tökélyére törekszik. Hitvallását így rögzíti: „Az emberi lélek igazi nagysága ősi időktől mindmáig a művészetben mutatkozik meg, melyben az ember örökértékű szépséget alkot. S ez a szépség teszi édessé életünket.Tr Aki ennek szolgálatába lép, jól teszi, akkor is, ha egész életében rongyosan kóborol s megugatja minden kutya. Beniak költészete a szépség és jóság szolgálatában áll, s ezt a szolgálatot befolyásolja, alakítja a külvilág, az egyéni és társadalmi lét. A költészet és az élet szoros összefüggését hirdeti, amelyben a költő elsődlegesebb minden politikusnál, mert őt nem lehet félreállítani. Ezért tulajdonít Beniak különös varázserőt a szavaknak, melyeknek segítségével olykor a kimondhatatlan is kimondható, a megismerhetetlen is megismerhető. Ezért jelenik meg költészetében visszatérő motívumként a szavak hatásának, erejének keresése, a költői lehetőségek mérlegelése: „Remekelj még olyan szót, utoljára, mit e széles, nagy világban hiába kerestem. Amulettként hordanám. Jöjj, szó, s ne hallgas mézevők dalára, jobb lesz neked halk versemben talán." A szó-mágia mellett filozofálómisztikus hajlamai különös absztrakciókhoz vezetnek költészete későbbi szakaszában. Egyrészt a korábbi „izmusok” poétikájának továbbfejlődéseként, másrészt az élet, a háborús valóság kényszerítő körülményeinek hatására egy átmeneti nacionalista korszak után a talányos allegóriák és szimbólumok útvesztőjén keresztül próbál számot vetni az élettel. Az igazi fordulópont azonban a középkor katolikus miszticizmusa, az ókor és Itália felfedezése. Ezen intellektuális élmények hatására válik költészete klaszszikus tömörségűvé, s ekkor bontakozik ki teljes szélességében — szlovák viszonylatban pórját ritkító — formaművészete. Versformáinak változatossága (szonettek, villoni balladák, ritornellek stb.), rímei és bőven előforduló alliterációi, erősen gondolati, gyakran művészi-irodai mi-tudományos célzásokban bővelkedő versei csak Babits Mihály első korszakában írt verseivel rokoníthatók, bár' hiányzik belőlük Babits lázadó, fiatalos lendülete. Valentin Beniak költészetében az ember központi helyet foglal el, belső ellentmondásaival együtt úgy jelenik meg, mint a rossz elleni örök küzdelem megtestesítője, az emberi lét értelmének keresője. A visszatérő motívumként felbukkanó Pandora-szelence, amelyből kiszabadultak a gonosz szellemek, a mitológia besugárzását eszközli verseiben, s ebből támad egyedülálló líraisága, amely megkülönbözteti kortársaitól. A tiszta szépség és költészet szolgálata pedig magányos jelenséggé teszi őt a szlovák irodalomban. Dantei módon a szerelem, a költészet (a múzsa) és a nő ál~landó jelenléte Benioknál az éteri, a földöntúli szférákba vezet, térből, időből kiszakítva az örök szépség felé —muitat. Ez—a költészet a sematizmus éveiben sem tűr megalkuvást, inkább a hallgatást választja. A hallgatás azonban csak látszólagos. Ekkor születnek Beniak remekbe készült műfordításai, a Csongor és Tünde, Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, József Attila válogatott versei. Ha ezeket vesszük szemügyre, láthatjuk, hogy ars poeticájának szellemében készültek, tehát életművének szerves részét alkotják. Embersége, erkölcsisége az esztétikai tényezők előtérbe helyezése ellenére is örökérvényű mondanivalót közvetít olvasóinak: az errVber nem gép, nem két lábon járó séma, s az atomkorszakban, a műszaki csodák idején is szükséges, hogy megőrizze belső integritását, érzelmi reakcióképességét, vágyát a szépre és a szerelemre. Formaművészete, igényes, fantáziadús stilisztikai eszközei még inkább növelik a versolvasó élményét. (Madách, 1978) GYURKOVITS RÓZA Käfer István könyve az Egyetemi Nyomda négyszázéves fennállásának jubileumára készített monográfia. Szerény címe nem is sejteti a monografikus keret mögött meghúzódó tényanyagában és szemléletében gazdag történelmi és kultúrtörténeti vonatkozásait. Kettős célt szolgál: felhívja a figyelmet a dunamenti népek együttélésének eddig fel nem tárt kultúrtörténeti értékeire, és a nyomda történetével párhuzamosan figyelemmel kíséri a magyar, szlovák, horvát, szerb, szlovén, román, német, kárpátukrón, lengyel, bolgár irodalom alakulását és viszonyát az Egyetemi Nyomdához. Hazai nyomdáink rövid, vázlatos történetének áttekintése után a szerző áttér első katolikus nyomdánk történetének ismertetésére. A jezsuiták ideiglenes visszavonulása idején (XVI. század hatvanas éveinek közepe) a kor vallási igényének megfelelően Telegdi Miklós alapít katolikus nyomdát (1577—1609). Telegdi halála után — elsősorban a tipográfia elhasználódása következtében - a nyomda megszűnik. Tekintve, hogy ezzel megszűnt a katolikus könyvnyomtatás, Forgách Ferenc esztergomi érsek alapít új nyomdát. Ez a nyomda 1610- 1616 között működött Pozsonyban, majd 1618 tóján Nagyszombatba szállították. Az Egyetemi Nyomda nagyszombati korszakában (1648-1777) a politikai helyzet a katolicizmus erőinek kedvezett, így a nyomda gyors fejlődésnek indul, amit elősegít még az 1635-ben alapított egyetem. A nyomda fennállásának 400 éve alatt több ezer publikáció került ki a nyomdából, melynek-nyelvi összetétele híven tükrözte a Magyarországon élő nemzetiségek számát és kultúráját, sőt olyan korszakai is voltak a nyomdának, amikor a lakosság számának megfelelően százalékos arányban több könyvet nyomtak például szlovákul, mint magyar nyelven. 1648-ban jelent meg az első háromnyelvű szótár (latin— magyar-szlovák), majd 1656-ban az első négynyelvű könyv latin—magyar— német-szlovák nyelven. A kultúrtörténeti adalékokon kívül érdekes irodalom- és nyelvtörténeti adalékok egész sorával bizonyítja a szerző a nemzetiségi együttélés pozitív irányú megvalósulását. Käfer István aránylag nagy terjedelemben foglalkozik a szlovák irodalmi nyelv kialakulásával. „A népi, illetve közszlovák nyelv (-----) akkor került fokozottabban előtérbe, az érsek (Pázmány Péter) rekatolizációs munkájában, amikor 1620, a fehérhegyi csata után tömegével menekültek Magyarországra a cseh írástudók, akik elsősorban a szlovák evangélikus egyház szellemi frontját erősítették (-----). A nagyszombati katolikus szlovák literátorok ekkor az evangélikusok körében használt cseh nyelvvel szemben a környék szlovák nyelvjárását kezdték használni...“ Nem lehet, és nem is szabad elhallgatnunk Pázmány Péter személyének szerepét, aki nemcsak támogatta ezt a folyamatot, hanem a szlovák irodalmi fordítómunka megindulásának is az atyja volt. Ezért Pázmánynak tulajdoníthatjuk elsősorban a szlovák nyelvű írásbeliség intenzív megindítását, és ezzel párhuzamosan a nemzeti kulturális fellendülést. Hűen tükrözi ezt a folyamatot az Egyetemi Nyomda nagyszombati korszaka könyvtermésének statisztikai összehasonlítása: 4869 könyvből 4055 latinul, 434 magyarul, 228 szlovákul, 120 németül, 5 szerbül, 2 románul, 3 kárpátukrán nyelven és 10 könyv egyéb nyelven jelent meg, vagyis a nemzetiségek nyelvén kiadott könyvek közül a szlovák áll az első helyen. A nyomdában több történeti munka is megjelent. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Timon Sámuel — akit az első hazai történetíróként tartanak számon - munkájában, az Imago antiquae Hungáriáé (1733 Kassaiban nem a Nagy Morva Birodalomról, hanem csak a morvák országáról ír. A szlovák barokk irodalomnak több jeles alkotása jelent meg, majd a Budára költözött nyomda továbbra is támogatta a szlovák könyvkiadást és ezzel a reformkori nemzeti mozgalmat is. így jelenhetett meg többek között Anton Bemolák szótára 1825-27-ben (Slowár slowenski—Česko—latinsko—nemecko—uherski), a Slowakische Grammatik (1817) „amely a Nagyszombat környéki nyugatszlovák nyelvjárás alapiján kodifikálta az irodalmi nyelvétV Pavol Jozef Šafárik munkái, Ján Kollár Rozprawy o gmenách ... národu slawského a geho kmeňu (1830), Národnie spiewanky čili pjsné swétské Slowáku w Uhrách (1834), Ján Hollý Cirillo- Metodiada (1835), ' Andrej Sládkovič Svätomartiniada (1861) című munkája. 1835-ben jelenik meg a Zora című évkönyv első kötete. A húszas évek közepére kibontakozik a szlovák irodalom pest-budai központja. A monográfia külön érdeme, hogy röviden utal a nyomda fennállását érintő történelmi és művelődéstörténeti eseményekre, statisztikailag feldolgozza a könyvtermés alakulását, bemutatja a nyomda korszakainak különleges kiadványait és életét 236 reprodukción, illetve fényképen. Egy kissé nehézkessé teszi a könyv olvasását, hogy a tanulmány forrásai és a felhasznált irodalom nem utalásszerűén, hanem csak korszakonként van felsorolva. A szép kivitelű kötésterv és a magas szintű tipográfia Szántó Tibor munkája. CSERNYÖI VARGA BELA ÚI KÖNYVEK Ezúttal legfiatalabb olvasóinknak ajánlunk néhány könyvet a Madách és a Móra Könyvkiadó újdonságaiból. Verne egyik legnépszerűbb regénye, a Grant kapitány gyermekei immár kilencedik kiadásban jelent meg a Móra Kiadónál. Az író más műveihez hasonlóan ez a könyv is a lélek nemességét, a bátorságot és az önfeláldozást dicséri, és e kiváló jellemvonások számára az egész földkerekséget szánja terepül. A vérfagyasztó kalandokban, tanulságos földrajzi leírásokban, romantikában és humorban gazdag regény Bartócz Ilona fordításában, Gyulai Líviusz illusztrációival jelenik meg. A Delfin Könyvek sorozatban látott napvilágot Grigorij Fedoszejev A Medve-szurdok című könyve, amely a szépséges Szibéria világát mutatja be az olvasónak. A gyöngéd kézzel megalkotott írás egyszerű, halk hangon énekli meg a rengetegek és tajgák mindenna-pi életét. Negyedik kiadásban jelent meg Gorkij népszerű elbeszélésgyűjteménye, az Hja gyermekkora. Az elbeszélések hősei ínséges gyerekek: az ikonfestőműhelyében inaskodo Miska, akinek leghőbb vágya, hogy egyszer eljusson a cirkuszba; Lonyka, aki halálosan megrendül, midőn megtudja, hogy nagyapja, az öreg koldus lopásra vetemedett az ő érdekében; Hja, a'kit egy vén koldus „bérel" azért, hogy vele járjon kéregetni; Jaska, aki az Úristennek panaszolja el, hogy azért került a mennyországba tízéves korában, mert sokat ütötték és eheztették; Danko pedig kitépett szívével világítja meg az utat embertársai, az új hazát, új életet kereső téveteg tömeg előtt... A magyar irodalom klasszikus műalkotásai közül ezúttal Móricz Zsigmond Pipacsok a tengeren című ifjúsági regényét ajánljuk.
