A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
HALLOTTUK! OLVASTUK I LÁTTUK g KIÁLLÍTÁS Gyökeres György fotói A fényképészet a meglátás és lóttatás művészete. A jó, az igazi fotográfust az különbözteti meg a napjainkban már szinte gombamód elszaporodott, gépüket Pattogtató fényképészektől, hogy nem ipari szalagmunkát, szolgamunkát végez, hanem beleveti magát az adott témába; nem a felszínt, hanem a felszínen keresztül, azon áthatolva a lényeget tárja fel. Türelmesen, illő alázattal közelít a témához, és a művész érzékenységével tárja elénk, hozza felszínre a saját szemszögéből, saját megítélése alapján fontosnak, lényegesnek tartott közölnivalót. Gyökeres György az Új Szó fotóriportere. Felvételeit azonban jól ismerik a Hét olvasói is, hiszen azok az utóbbi időben gyakran jelennek meg a lapban. A közelmúltban a CSEMADOK szenei szervezete és a helyi könyvtár jóvoltából többszázan - CSEMADOK-tagok, az alapiskola és gimnázium tanulói — tekinthették meg kiállítását. A kiállított képeknek méltóbb hátteret nem is találhattak volna a rendezők, mint a könyvek alatt roskadozó polcok. A huszonvalahány kiállított felvétel zöme ugyanis irodalmi életünk képviselőit mutatta be, hozta emberközelbe. Neveket hadd ne kelljen említenem; azok ugyanis a fotográfus kikötése alapján a fotók alatt sem szerepeltek. Gyökeres a művészben, íróban, költőben is az embert kereste és mutatta be. Felvételei rövid jellemzések egy-egy ismert, vagy kevésbé ismert emberről. Kifejezőék, őszinték. Mintha lencséje őszinteséget parancsolna. Vagy inkább az azonosulni tudásban, feltűnés nélküli türelmes munkában kell keresnünk a dolgok nyitját? Azt hiszem ezt feszegetni fölösleges. A „hogyan" lehet az egyén — ez esetben a fotográfus - titka, csak az eredmény legyen sokakat érintő, gondolatokat ébresztő. Mint Gyökeres György fényképei. (görföl) KÖNYV Broch: Vergilius halála Még mindig sok az adóssága a magyar könyvkiadásnak a modern világirodalmat illetően. Csak néhány hónapja, hogy megjelent Dos Passos „U.S.A" - trilógiája, alig valamivel előbb Musil „Tulajdonságok nélküli ember"-e s Karl Kraus műve, „Az-emberiség végnapjai". Eme adósságok közé tartozott a két évvel ezelőtt napvilágot látott Hermann Broch „regény" is, a „Vergilius halála". Nem véletlenül említettük épp a fölsorolt szerzőket és címeket, Broch műve közvetlen rokonságban éppen e rendhagyó huszadik századi „klasszikus" alkotásokkal van leginkább, melyekről csak az utóbbi években-évtizedekben derült ki, hogy időtálló remekművek. Szerb Antal 1940-ben íródott Világirodalomtörténete például e három németnyelvű író egyikéről sem tud még, noha Kraus és Musil egyaránt halott már ebben az időben s Broch is megalkotta ekkorra életműve nagyobbik felét. „Hermann Broch műve, a Vergilius halála, olyan eszmét testesít meg - írja George Steiner - amely Mallarméig és az Egy faun délutánjáig nyomozható vissza: a nyelv segítségével megfelelő zenei struktúrát próbál sugallni." A regény négy szakaszban megkomponált mű, s a nagy római költő, a haldokló Vergilius utolsó tizennyolc óráját idézi meg, belső monológ formájában, melyet alighanem Joyce Ulyssese sugallt az írónak, aki egyébként nagyszabású tanulmányt szentelt a modern próza legnagyobb, ír származású mesterének. A regény szakaszainak mindegyike a vonósnégyes egy-egy tételének felel meg, s állítólag Beethoven egy kései kvartettje lebegett az író szeme előtt „komponálás" kőiben. Mit is olvasunk hát, kérdezheti a gyanútlan s tájékozatlan olvasó: re-, gényt vagy zeneművet? Mindkettőt, válaszolhatjuk a regény stílusára jellemző többértelműséggel, s ne higygyük, hogy ez negatív minősítése a műnek. Ellenkezőleg. Joyce „Finnegan1 s Wake“ című, ugyancsak az idő tájt, a Vergilius halálának írása idején, a harmincas évek végén írt könyvén kívül, az Ulyssest is beleértve, nemigen van az irodalomnak még egy ennyire elvont, csupán a formai s a belső iegyekre hagyatkozó alkotása. Aligha lehet a feladatunk egy Ilyen rövid írásban taglalnunk az irodalomtörténeti tényeket, itt csak jelezni kívánjuk, hoqv olyan írással van dolgunk, amely a leqmesszebbre tekintett korában s énn ezért törvényszerű, hogy csak az utókor kezdi fölfedezni, s valószínű, hontelies szépségben- ragyogni csak a méa későbbi nemzedékek előtt fon majd. Cselényi László A domb Az Európa Könyvkiadónál második kiadásban is megjelent. Ray Rigby A domb c. regénye. A nagysikerű mű cselekménye a második világháború ideje alatt játszódik le egy katonai büntetőtáborban. A brit hadsereg észak-afrikai büntetőtábora az emberi megaláztatás megdöbbentő színhelye. A tábor vezetői a foglyokkal szemben a kínzás legbrutálisabb eszközeit alkalmazták. A katonák pl. vezényszóra naponta megmásszák a sivatag közepén homokból és kőből épített dombot, órák hosszat menetelnek a forró homokban, futólépésben járnak az orvosi vizsgálatra. Williams, az egyik parancsnok pl. ígv oktatja orvosi vizsgálat előtt az egyik foglyot: „Ha elhangzik a parancsszó, befut az orvosi rendelőbe, és helyben futást végez. Értette? — Igen, uram. — Itt minden^ futólépésben csinálunk. Nem sétálunk. Futunk. Bokumbo vigyorgott. - Uram. Hogy tud az orvos megvizsgálni, ha közben futok? — Nagyon ügyes orvosunk van. Azelőtt órás volt." Az ilyen vizsgálat alapján az „órásból" lett orvos természetesen egészségesnek nyilvánította a foglyokat, „kínzásra" alkalmasnak találta őket. A tábori nevelés egyetlen célja: engedelmességre, alázatosságra nevelni az embereket. A táborból csak az kerülhet ki, aki tűri és elviseli az szenvedést, lemond -saját énjéről és akaratáról, aki bábuvá válik és kiszolgáltatja magát a rendne^. Mindezt egy bizonyos ideig sikerül is Wiison főtörzsőrmesternek és parancsnokainak elérniük. A „baj" csak akkor kezdődik, amikor újabb foglyok érkeznek a táborba. Köztük van a lázongó Roberts és Bokumbo is. Ök mór nem bírják elviselni az emberi megaláztatást, a rabszolgákéhoz hasonló életmódot. Életüket kockáztatva is megpróbálnak kitörni a táborból. Ray Rigby a háború, a kiszolgáltatottság elleni tiltakozást formálja erkölcsi értékké, igazi példává. Az író mindenekelőtt a józan gondolkodás, az emberi szabadság s az igazi értékek védelmében foglal állást. És regénye nagyszerű bizonyítéka ennek. Csáky Károly HANGLEMEZ Boney M. A B o n e y M. együttes ma nemcsak Európában, hanem világszerte egyike a legnépszerűbb pop-zenei együtteseknek. Nálunk is igen népszerűek, különösen az 1977. évi Bratislava'! Líra óta, amelynek vendégei voltak ők is. Nagy népszerűségüket és közkedveltségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az OPUS által kiadott nagylemezük szinte órák alatt elfogyott, s ma már egyetlen szaküzletben sem kapható. Az együttes vezetője a délamerikai szigetvilágból származó Bobby Farell, aki pályafutását Hollandiában táncosként kezdte, majd a Német Szövetségi Köztársaságban „disc-jockey“-ként folytatta. Itt találkozott össze a jamaikai származású Marcia Barett-el és Liz Mitchellel, valamint a Karib-tengeri szigetvilágból származó Maizie Williams-szel. Az együttes karrierje első televíziós fellépésükkel kezdődött. A hard-rock és sweet-music monotóniáját és megszokottságát váltotta fel és győzte le a Boney M. együttes újszerű, szokatlan előadásmódja, új hangja, mely a Karib-tengeri szigetvilág népzenéjének hagyományaira épült és a délamerikai folklór elemeit idéző táncreákciókkal párosult. Az együttest tulajdonképpen Frank Farion, az ismert énekes és zeneszerző fedezte fel, aki menedzsere és „házi szerzője" lett a karrier csúcsai felé elindított Boney M. együttesnek. Az OPUS kiadóvállalat a Hansa Musikproduktion vállalattal közösen adta ki a Boney M. együttes első csehszlovákiai nagylemezét, amely az együttes nagy világsikert aratott két első nagylemezének, a Silent Lover és a Love for Sale című lemezek legjobb számait tartalmazó válogatás. A számok közt megtalálhatók az olyan slágerek, mint pl. a Daddy Cool, a Sunny, a Belfast és a Ma Baker, de a háziszerző Farion több más sikeres száma is, mint pl. A. Woman Can Change A Man, Lovin ’Or Leavin, Gloria Can You Waddle, Silent Lover. A kitűnő ritmusú, szellemes hangszerelésű és a délamerikai temperamentumot is hatásosan kifejező számok, az együttes tagjainak sajátosan egyéni és tehetséges előadásmódja, az egész együttes karakterisztikus, más együttesektől, pl. az ABBA-tól teljesen eltérő hangzása a biztosítékai annak, hogy a Boney M. együttes még sokáig egyik élenjáró együttese lesz annak a stílusnak és pop zenei műfajnak, melyet képvisel. Sági Tóth Tibor Pierre Cardin párizsi divattervező új modellje a „Superman Look“. Természetesen a legújabb hollywoodi film, a Superman inspirálta. Ehhez a bizarr találmányhoz valószínűleg a krónikus benzinhiány vezetett. Képünk a kaliforniai Los Angelesben készült... Az idei nyár Angliába is meghozta a hőséget. A londoni iskoláslányok a Trafalgar téri szökőkút medencéjébe mentek „hűsölni". 8
