A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÄTTUK KÖNYV így élt Arany János (Keresztury Dezső könyvéről) Keresztury Dezső, ismert magyar köl­tő és irodalomtörténész Arany János­ról írt monográfiája az Igy élt soro­zatban jelent meg. A könyvet 1978- ban a Madách Kiadó is átvette, igy nálunk is kapható. Az említett monográfiát elsősorban azoknak ajánljuk, akik alaposabban is meg akarnak ismerkedni a nagy költő életútjávai, munkásságával. Keresztury könyve tanulságos és olvasmányos. Az író ismereteket nyújt át, műve pedig élményben részesíti az olvasót. Az irodalomtörténész ügyenesen ösz­­szeveti Arany életútját és életművét. Megállapításai és okfejtései találóak, stílusa élvezetes. Az olvasó Szalontá­­tól Pestig kísérheti figyelemmel a köl­tői életpályát. A könyvben többek közt ilyen fejezetekkel találkozhat, mint: Nagyszalonta. Petőfi jobbján, Nagy­kőrös, A remények évei, A palota fog­lya stb. Jól kiegészítik a kötetet a ko­rabeli fényképek, rajzok, illusztrációk s az egyes kéziratok, újságok, irodal­mi művek fotókópiái is. Elemzéseiben Keresztury megfelelő alapossággal és körültekintéssel veszi szemügyre Arany műveit. A költemé­nyeket nem elszigetelten, hanem az életmű összefüggésrendszerében elem­zi, vizsgálja. Elsősorban pedig Arany érdemeire, példaadására, költészeté­nek értékeire hívja fel a figyelmünket. Szerinte a maradandó, igazi értéke­ket- kell újra meg újra felfedeznünk a költő munkásságában. Mert Arany „a magyar nyelv mindennapi kenyerét tette le az utódok asztalára: innen állandó hatása egész utána felsarja­dó költészetünkre. Ezért is veszi őt kö­rül a magyar nép olyan természetes tisztelettel és családias szeretettel." És ezért lehet hasznos számunkra is a közelítés! Csáky László Az ötvenedik ünnepi könyvhét Supka Géza, a Literatúra szerkesztő­je 1927. május 23-án egy indítványt terjesztett a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete elé. Az említett indítványt a nevezett egyesület miskolci nagygyűlésén vitat­ták meg, s hagyták jóvá. E felhívás alapján, két év múlva, 1929-ben, ötven évvel ezelőtt rendez­ték meg az első ünnepi Könyvhetet. Dobozy Imre, az idei, jubileumi könyv­hét megnyitóján mondott beszédében így emlékezett meg erről az esemény­ről: „Az 1929-es könyvhét kultúrtörté­neti tett volt, mely fél évszázad távla­tából visszanézve is tiszteletet érdemel. Igényt és hagyományt teremtett, ár el­len úszva, hiszen a korabeli hata­lomnak legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy hazánk lakosságát olvasó néppé formálja: a bátor kez­demény mintegy elébe sietett a hábo­rú utáni könyvheteknek, melyek aztán fokról fokra, csakugyan az olvasó és a könyv bensőséges találkozásaivá let­tek." Az idén talán ötödízben jártam az ünnepi Könyvhéten; hol meghívott vendégként, hol a kíváncsiságtól hajt­va, új és új találkozások reményében: könyveket, írótársakat megismerni. Minden könyhét, amelyen részt vet­tem, azt a hitemet erősítette, s erősí­ti, hogy kell a könyv, a jó, a tartal­mas, „írott beszéd", hogy kellenek a találkozások alkotók és olvasók kö­zött. De nem lebecsülendők azok a találkozások sem, amelyek az alkotó­kat hozzák közelebb egymáshoz. Mert itt, az egy hétre a „Könyv utcájává" átkeresztelt Váci utcában öt ország magyar írói dedikálják műveiket egy héten át. Itt áll a romániai kiadók könyvsátra, itt áll a mi Madách könyv­kiadónké, a kárpátaljai és a jugoszlá­viai Fórum sátra mellett; a Szépiro­dalmi, a Magvető, a Gondolat az Európa, s a többi magyar kiadó sát­rával egy sorban és egy rangban: az irodalom, a humánum rangján. Az idei, jubileumi ünnepi Könyvhét, akárcsak az eddigiek is, sok szép új könyvet kínál az olvasóknak. Termé­szetes, hogy Móricz és Móra szerepel az első helyen. Az egyik legfontosabb, s talán legszebb kiadványnak a Bal­­lasa Iván — Ortutay Gyula „Magyar néprajz“-át találom. De hasonlóan szép kiadvány Vargyas Lajos Balladás­­könyve. Az ünnepi könyvhét egyik szép — és hadd tegyem hozzá: egy nap alatt elkapkodott könyve — az erdé­lyi Kányádi Sándor válogatott versei, amelyet „Fekete-piros versek“ címen a Magvető jelentetett meg. Az ün­nepi Könyvhét egyik sikerkönyve Szep­­si Csombor Márton Europica varie­­tas-a. Gál Sándor KIÁLLÍTÁS Czeizing Lajos fényképei A fotózásnak világszerte vannak ra­jongói : művelői és élvezői. A fotó­­kiállítások pedig újabb híveket tobo­roznak mindkét tábor számára. Saj­nos, folyóiratainkban a fotó már csak illusztráciqként szerepel, fehér holló­nak számít az a felvétel, amely ön­magáért kerül a lapba. Czeizing Lajos budapesti műcsar­nokbeli fotókiállítása igazi lakomának számított a fotózás ínyencei számára. „Képeimmel sohasem dokumentálni, hanem - a fotográfia sajátos eszkö­zeivel, esztétikájával -, képi élményt szeretnék nyújtani" - vallja a fotó­művész a katalógus első oldalán. Nos, ez a kiállítás valóságos él­­mény-zuhatag. Egy-egy csodálatos mo­zaikkő minden felvétel a világból, a világ különböző tájairól. Fák, virágok, emberek és állatok, épületek és pusz­taságok egyetlen pillanatba merevít­ve. Alhambra kőcsipkéi, Riga árkád­jai, sivatagok fojtó szürkesége, a szfinx magányossága és a szamár meg­adó árvasága - képben kifejezve. És az emberek: szigorú pápák és a paj­zánul mosolygó papok, a megillető­­dött tevehajcsár, és az egyiptomi arab tanító, akinek szemeiből süt a hiva­tástudat. Az itthoni táj felvételeiből árad a szeretet az édes haza iránt, amelynek talajába úgy kapaszkodunk - élőén és holtan -, mint a tiszaparti fák gyöke­rei. A legbelső teremben kaptak helyet a színes felvételek. A látogató úgy érezte magát, mint egy mesebarlang­ban. A tavasz leheletfinom virágszir­mai, az őszi erdő színorgiája, fény és árnyék játéka, foto-bravur — minden­ki talált kedvére valót. Nekem a lomb­hullató fa tetszett legjobban, a sárga levélhalmaz úgy terült el alatta, mint sokezer aranypénz. Bizony elhullatjuk életünk óráit, mint az aranypénzt, mint őszi fa a leveleit... Győri Sarolta FOLYÓIRAT Kincskereső (Irodalmi folyóirat gyerekeknek) Jól tudjuk, hogy az irodalmat és a művészeteket már a gyermekkorban kell megszerettetni. Ezért hát nem vé­letlen, ha ezt olvasom a folyóirat bel­ső oldalán: a Magyar Úttörők Szövet­ségének irodalmi, művészeti, kulturá­lis folyóirata. Főszerkesztő: Deme Lász­ló. Az évente kilencszer megjelenő fo­lyóirat 1978. évi novemberi számába pillantunk most bele, a tartalmát csak egészen mozaikszerűn ismertetjük. A gazdagon illusztrált kiadvány verseket, elbeszéléseket, népdalokat, népi mon­­dókákat, népballadákat közöl irodal­mi összeállításában. Kedvesen csen­genek Weöres Sándor, Simkó Tibor, Farkas Árpád versei megörvendeztetve kis olvasóikat: Figyelemre méltóak e számban a jugoszláviai magyar népi mondókák, ezek közül is talán a leg­kedvesebb a Héjakergetö: Héja, héja, lakatos, Látom, lábad ripacsos, Addig libát nem adok, Míg azt el nem takarod... Kiemelkedő színfoltja e számnak a magyar nyelv egyik legnagyobb stílus­művészének, a Romániában élő ma­gyar írónak Sütő Andrásnak a Virá­got megette a kanyar című elbeszélé­se. Az „Édes anyanyelvűnk" rovatban Péchy Blanka vers- és prózamondók­nak szóló tíz tanácsát olvashatjuk (bi­zony az „egyszerű" verstanulásnál is megszivlelendőek ezek). Az „Igy élt" könyvsorozat nagysikerű könyveiről (Kolumbusz, Körösi Csorna Sándor, Táncsics Mihály stb.) ír Vörös Mária. A gyermekek e kincsesbányáját vé­gigolvasva e sorok írójának feltűnt az itt közölt írások többségének nyelvi igényessége (erre biztosíték maga a főszerkesztő Deme László, az általunk is jól ismert kiváló nyelvész), játékos­sága. Hiszen jól tudják a folyóirat szerkesztői, hogy gyermekeink nyelvi készségének fejlesztéséhez nyelvünk legtisztább mélységeiből kell meríte­nünk. Olyan mélységekből, amelyek­ből az anyanyelv csodálatos tisztasá­ga, választékossága, igényessége árad. Ezért nem mindegy hát, hogy a cseh­szlovákiai magyar gyermekek ismer­jék, olvassák ezt a folyóiratot is. Zár­juk a kis ismertetést Sütő András szavaival, aki a vele készült beszél­getés során többek között a követke­zőket mondotta: „Ahol a nyelv rom­lik, ott az eszmélet is árnyékossá vá­lik. Minél tökéletesebben fejezzük ki magunkat, annál világosabb önisme­retünk, nemzeti öntudatunk is, hiszen a nyelv létünk és kultúránk letétemé­nyese. .. Sokan kérdezik mostanában, romlik-e a magyar nyelv? Nem tarto­zom az aggályoskodók táborába. A nvelvet, éppúgy mint a kertet, mű­velni. gyomlálni, gondozni kell. Ám csontozatában romolhatatlan!" Trugly Sándor Az 1980-as moszkvai olimpiára már szá­mos színes plakátot adtak ki több száz­ezer példányban. A résztvevőket termé­szetesen nemcsak Moszkva látja majd vendégül, hanem Tallin, Kijev, Minszk és Leningrád is. Hamburg s talán az egész világ leg­idősebb költője, Hermann Claudius né­hány hónapja töltötte be századik élet­évét. 1906-ban lett egy csapásra orszá­gos hirű költő, amikor megrázó versben siratta el Hamburg híres Szent Mihály templomát, amely tűzvésznek esett áldo­zatul. Az NDK-ban néhány évvel ezelőtt mű­vészeti tárgyakat árusító boltokat nyi­tottak. A boltok minden nagyobb vá­rosban megtalálhatók, s inkább illik rájuk a galéria elnevezés. Az üzletek­ben képző- és iparművészeti, valamint kézműves termékeket állítanak ki és árusítónak elfogadható árakon. A na­gyobb és értékesebb darabokat részlet­­fizetési kedvezménnyel bocsátják a vá­sárlók rendelkezésére. 8

Next

/
Thumbnails
Contents