A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-29 / 52. szám
pen gondozott parkja és huszonöt hektár parkerdője van. Ez nem kis gondot jelent. A közeljövőben itt sze- | retnének egy skanzent felépíteni, ahol j a régi erdei házakat, erdészlakokat, j fűrészmalmot stb. mutatnák be eredeti I állapotában. A kastélyt a jövő évben , renoválják, a szobákat rendbehozzák, ! azaz a mai kor követelményeinek meg- ! felelően modernizálják, meghagyva az eredeti építészeti stílust. Persze, tanulva az előző tapasztalatokból, a mú- j zeumnak egyszerre csupán egy-egy j szakaszát zárják el a nyilvánosság elől, így a látogatók nem távoznak majd j bosszús arccal és nem utaznak hiába, I mert mindig találnak látnivalót. Megköszönjük a kedves felajánlást, hogy külön vezetővel is megnézhetjük j a múzeum szobáit, de inkább egy né- I pesebb, nyugdíjasokbój álló kiránduló | csoporthoz csatlakozunk. Számunkra így érdekesebb, hiszen közvetlenül is j lemérhetjük, milyen hatással van az j egyszerű falusi emberekre az itt ki- I állított gazdag anyag. Mindjárt az első teremben a vadász- j puskák kötik le a figyelmet, a hatal- j más fehér falon szinte végigkísérhetjük ; a vadászpuskák több százéves történe- j tét. Ki tudná összeszámolni, hány va- I dat lőttek a hosszú évek alatt ezekkel I a fegyverekkel?! Egy szekrényben sö- j rétek garmadája, tölténytartók, régi j vadászöltönyök. A többi teremben pe- I dig a kitömött állatok természetes kör- j nyezetükben ízlésesen, szakszerűen el- j rendezve, elhelyezve szinte mint a va- I lóságos életben. Őzikék, szarvasok, 1 nyulak, medvék néznek ránk csillogó ■ üvegszemekkel. A medvéknek van a legnagyobb sikerük és persze a népes j sündisznócsaládnak. Sasok, vércsék, héják, baglyok néz- ; nek le ránk a szekrények tetejéről. Az egyik kószálj sas karmai között egy i kisbárány „vergődik". Bajuszos túzok figyeli mozdulatainkat az üveg mögül. ] Vízimadarak, csukafejek és egy szikla j peremén két lábon álló, leskelődö | mormoták. Az állatvilág változatos, j elevennek tűnő képe jelenik meg élőt- j tünk. A többi teremben az erdei növények, gombák, fák egy-egy jellegzetes j alakja kelt figyelmet. A falakon képek, ! metszetek egészítik ki az összképet. í Egy darab fából kifaragott szék, zsámoly, asztal teszi barátságossá a be- i rendezést. Régi fahordó szekerek kicsinyített mása, fűrészmalom, erdei kisvasút modellje, fakitermelő eszközök szépen elrendezve a falak mellett, felettük fényképek mutatják be az erdei | dolgozók fáradtságos munkáját. Az emeleten végigjárjuk a lakosztá- j lyokat. A korabeli bútorok aranyozása tompán csillog a fényben. A falakról j bárók, hercegáők, katonák olajba festett arcképe hideg gőggel tekint ránk. A kínai teremben mosolyogva bólogat egy cseréphuddha és a tényé- ; rét tartja, hogy pénzt tegyenek bele. A fogadóteremben komor ezredesek, j századosok karddal és piros mentében, a játékteremben intarziás sakkasztal, ! kártyasarok és középen egy hatalmas biliárdasztal élénkzöld posztója kelti fel a figyelmet. Es jönnek a szgbák sorra, szinte suhanunk a piros vastag- j zsinór mellett, egy-egy bútordarab, j különleges tapéta, cserépedény egy pillanatig még emlékeinkbe rögződik, j aztán jön az újabb látnivaló. Néha nevetés, néha egy-egy csodálkozó só- } haj röppen fel az ajkakról. Aztán megint vigyázni kell a lépcsőre, ne- ; hogy valaki orrabukjon. És újra kinn vagyunk a friss levegőn. Képeslapok vásárlása, bélyegragasztás. Ott ahol valamikor az ezüstgombos hajdú állt, j most a postaláda piroslik. Egy koppintás az oldalára, aztán mehet az üdvözlőlap. A busz motorja már duruzsol. Integetnek a jókedvű látogatók. Mi még egy kicsit maradunk. A szé- I les, magas kapu felett a napóra helyén álló aranyozott barokkos óra mutatóját nézegetjük. Itt kint valóban rohan i az idő. Absolon 2 és archív felvételek OZSVALD ÁRPÁD Giccs: mű vésziét len eszközökkel, többnyire pusztán anyagi érdekből készült, hamis vagy sekélyes mondanivalójú, legtöbbször érzelgős, olcsó hatásokra törekvő irodalmi vagy művészeti alkotás — olvashatjuk a találó meghatározást a lexikonban. Ezek szerint giecs aztán található mindenütt jócskán. Nyugodtan mondhatjuk. hogy a giccs nem ismer határokat. S hogy hol mit ér? Tegyük fel a szarvasbőgés nevű pingálmány. vagy a harsány színekben ..pompázó" tengerparti naplemente, esetleg egy rózsacsokor a háttérben fonálgomolvaggal játszadozó kiscicákkal? . . . Krakkóban oéldátil van. aki az utóbbiért öt-hatezer zlotyt is megad. Királyhelmecen a „sfzarvasbőgés" ára kétszáz korona. Veronában, a Via S. Nicola sarkán a tengerparti tájat ábrázoló pingálmányt potom tizennyolcezer líráért vesztegetik. Sok vagy kevés ez az összeg? Ha a milliomos amerikai vénasszonyok vastag pénztárcájához mérjük — akiknek a képet az inas szállítja ä szállodai szobájukba —. akkor ők fillérekért vásároltak. Ha a bodrogközi munkás vagy szövetkezeti paraszt akaszt ki kétszáz koronás képet a háromszázezer koronás háza egyik szobájának falára — igaz. itt az inas elmarad —, akkor is olcsón bőg a szarvas. Ha a velencei Szent Márk téren az éjszaka árusító főiskolásoktól akarunk megvenni egy rézkarcot — szelíd hullámok, kis híd. lágyan ringó gondola — négyezer líráért, amiből le is lehet alkudni, még olcsóbb. Hát ezért veszik az emberek a giccset: egyrészt, mert olcsó, másrészt, mert vásárlójuknak tetszik, szerinte jól mutat. Lehet az könyv, méterre vásárolva. hogy betöltse a könyvespolcot; szobor, magasság szerint — ..egy méter huszonötnél semmivel sem 'lehet magasabb" —, mert ennyi hely van rá a bútorfalon; kép — „80 x 60-as méretűt kérek" —, mert ekkora üres hely van a tapétán a szobában. A „műalkotás" legyen mutatós, takaros, édeákedves-bájos. És olcsó. A giccset a kispolgári ízlés kielégítésére találtál* ki és mindenfelé buriánzik. Van. aki ilymódon keresi meg a mindennapi szűkös betevő falatot — mint a veronai utcán a koldus, aki színes krétákkal női fejeket rajzol az aszfaltra, s amikor már elég bámulója akad — perselyez. Van, akinek az | olcsó giccsek gyártása ugródeszka: így I tartja fenn magát, addig is. míg „befut" — közben komoly alkotással is foglalkozik. Van, akinek végképp nin- j csenek művészi ambíciói, nincs más ] vágya, mint gyorsan és könnyen sok pénzhez jutni. Az emberek — ezt számos országban tapasztaltam — bolondulnak a giccsekért. Sokfelé látni például alkalmi portréfestőket, akik | ügyesen kihasználva az emberek hiúságát, percek alatt olyan idealizált képet festenek, rajzolnak a megrendelőről, hogy ezen szépségkirálynőnek vagy filmcsillagnak látszik. Olaszországban kiváltképpen dívik ez a hóbort. A legolcsóbban dolgozó mester már háromezer líráért lepingálja az embert. Láttam viszont sok-sok fiatal főiskolást, akik ilyen módbn keresik meg a tandíjat. Olcsón adják a tudásukat, de hát valamiből meg kell élniük. Lehet, némelyikben picassói j tehetség lappang, de mire menne ő az j utcasarkon, mondjuk a Guernicával, j Senki se venné meg. Legalábbis nem a giccsre éhes turisták ezrei. Marad j a gombolyagot kergető cica, a behavazott erdei táj, a szarvasbőgés, az ártatlan gyermekarc. a pompázó virágcsokor, az eltúlzott színű és aranyú városrészlet. a tetszetős, de semmitmondó csacskaságok. Mert sok ember I ízlése és pénztárcájának tartalma csak ; a giccs szintjéig ér el. Ha a festőben . szobrászban élne is a komolyabb mun- j ka igénye, nemúgy a vásárlóban, j A „felkapott" témájú giccs olykor job- j ban hódít, mint az igazi remekmű. Megdöbbenve tapasztaltam például, | hogy a vatikáni múzeumban sokkal kevesebben „ájuldoztak" az igazi remekművek, mint például az utcasarki 1 árusnál a valódi „vérbő“ giccsék láttán. „Anyukám, ha két napig kopla- | lünk is, de ezt az elragadó alkonyati tengerpartot megvesszük!" — hallottam az egyik német turista szájából Veronában. Azt nem tudom, hogy ők vették-e meg, de tény, hogy a kép egy óra múlva már nem volt a helyén. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 13
