A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-29 / 52. szám

TISZTA VIZET A POHÁRBA FOLYAMATOS MUNKA A CSEMADOK XII. országos közgyű­lésén elfogadott határozatokban je­lentős helyet foglal el az iskolán kí­vüli felnőtt-oktatás, az irodalmi neve­lés, a könyvvel való rendszeres mun­ka. A CSEMADOK losonci (Lučenec) járási bizottsága évről évre teljesíti a közgyűlés határozatából ró háruló fel­adatokat. Tavaly októberben és nq­­vemíberben három szlovákiai magyar költő illetve író volt a járás vendége. Cselényi László, Tőzsér Árpád és Mács József. Tőzsér Árpád a fülaki (Fiľa­kovo) gimnázium vendégeként talál­kozott diákokkal és tanárokkal. A CSEMADOK szervezete pedig Cselényi Lászlóval és Mács Józseffel tartott író­­olvasó találkozót. Mács József Kalon­­dán, Csókányházán (Cakanovce) és Ráppon (Rapovce) járt, valamint a lo­sonci építészeti szakközépiskolában, a mezőgazdasági technikumban, a lo­sonci és a füleki általános iskolában illetve gimnáziumban. Az- íróval mind a diákok, mind a felnőtték „Kétszer harangoztak" című regényéről és a szlovákiai magyar irodalom helyzeté­ről, jövőjéről beszélgettek. Ebből az alkalomból az írónak több mint há­romszáz könyvét adták el. Mács József a találkozók során dedikálta könyvét. Az irodalmi nevelésről, az író-olva­só találkozók jelentőségéről én is sze­retném elmondani a véleményemet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak járások, községek, ahol ezek a találkozók rendkívül népsze­rűek, viszont az érdeklődők az írótól várják, hogy mondjon valamit, Így az­tán ezeket az akciókat csupán egyet­len szempontból értékelik, hogy há­nyán voltak jelen. De vajon szabad-e, lehet-e csupán a részvétel alapján ér­tékelni ezeket a találkozókat? Szerin­tem nerrf. Elég szép számmal vannak azok, akik csak divatból, feltűnési vágyból mennek ezekre a találkozók­ra. Hadd lássa a szomszéd, mennyire érdekel az irodalom! Ide kívánkozik továbbá, hogy nagyon sok lakásban ott találjuk a könyvszekrényt, de va­jon a tulajdonosok közül hányon la­pozgatják a szekrényekben elhelyezett értékes vagy kevésbé értékes könyve­ket? Irodalmi jártasságáról ki-ki maga állítja ki a bizonyítványt, amikor el­megy ugyan az író-olvasó találkozó­ra, de hallgat, mert nem olvasta el a művet, nem tud mihez hozzászólni. Tisztelet a kivételnek, de az irodalmi estéken a csendes hallgatók vannak ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉS Pénzes István pedagógus, a CSEMA­DOK szímői (Zemné) helyi szervezeté­nek fiatal elnöke reménnyel tekint a jövőbe. Körülbelül hat hónap óta ve­zeti a háromszázötven fős helyi szer­vezetet. A teljes passzivitás állapotá­ban állt a kulturális szervezet élére. Mór a színjátszó együttes sem foly­tatta tevékenységét, amely pedig a Jákoi-napakon is szerepelt. A szervezet arra sem volt képes, hogy megalaku­lása 30. évfordulójának ünnepségén kulturális műsort adjon.- Nem könnyű a dolgom — mondja Pénzes István. - Vidékről jöttem Szí­­mőre. Otthon más volt a szokás. .. Itt. . . nincs énekkar, tónccsoport, iro­dalmi színpad, sajnos, a vezetőség is fiatalításra szorul. Azokra támaszko­dom, akik harminc év óta szíwel-lé­­lek'kel dolgoznak, tapasztalatokkal ren­delkeznek, jó szervezők és tehetséges kult úrmunkások. Az évzáró taggyűlést december ele­jén tartották meg. Azzal a szándék­kal, hogy fellendítik a szervezeti éle­tet. Az új esztendő első negyedében már száz százalékban szeretnék ren­dezni a tagsági illetményeket, meg túlsúlyban, akik más helyeken talán nagyon is hangoskodnak. Ezért a ke­vés létszámú író-olvasó találkozó is ugyanolyan fontos, ha a húsz-har­minc jelenlevőt érdekli az irodalom, olvasta a meghívott író vagy költő verseit. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy nem kell az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítanunk az iro­dalom népszerűsítésére. Maga az élet bizonyítja, hogy könyvekre és az ol­vasásra szükségünk van, mint a min­dennapi kenyérre. Mindent meg kell tennünk tehát, hogy a találkozók színvonalasabbak és eredményesebbek legyenek. Szerény véleményem szerint a CSE­MADOK helyi szervezetei és főleg azok, akiknek ez kötelességük (járási népkönyvtárak és községi könyvtárak vezetői), még mindig nem szervezik elég rugalmasan a találkozókait, sőt az esetek többségében passzív maga­tartást tanúsítanak. A példát a loson­ci járásból veszem. Az említett intéz­mények még egyetlen alkalommal sem rendeztek a CSEMADOK-'kal közösen író-olvasó találkozókat. Nincs kezde­ményezés. önálló falusi rendezvényről sem tudok az utóbbi tíz évben. A községi könyvtárosok nagy többsége abban látja feladatát, hogy a hnb által megállapított órákban ott tar­tózkodik a könyvtárbán, s ha jön va­laki, kiadja a kért könyvet. Leltárál­lományba veszik a könyvesboltból kül­dött könyveket, melyeket a járási nép­könyvtár saját elképzelése szerint ren­del meg. Hogy igényli-e a falu lakos; sága ezeket a könyveket vagy sem, ezt már nem veszik figyelembe. Nem szeretnék írásommal megsérte­ni egyetlen könyvtárost sem, de a meglevő fogyatékosságokat csakis ok­kor tudjuk megszüntetni, ha tiszta vi­zet öntünk a pohárba. Az a könyvtá­ros, akit a hnb kényszerít a könyvvel való munkára, az úgy is látja el a feladatát. Az az ember, aki maga nem szereti az irodalmat, a könyve­ket, s kényszerűségből lesz dolgozó­ja a járási vagy községi könyvtárnak, annak a ténykedésétől aligha várha­tunk eredményt. Szerintem sok község­ben baj van a hivatástudattal és ha nem változtatunk ezen, nem lépünk előbbre, egy helyben topogunk. S az előrelépés nem csupán a CSEMADOK ügye. Az illetékeseknek kellene fölmér­ni a helyzetet a könyvvel való munka megjavítása érdekében. Csák István ELŐTTI GONDOK akarják fiatalítani a vezetőséget, s át­vennél növelik a taglétszámot. Főként fiatalokból álló színjátszó csoportot hoznak létre, rendezőjük szintén fiatal pedagógus lesz. Jó együttműködésre törekednek a magyar tanítási nyelvű általános iskolával, a szülői munkakö­zösséggel. — A helyi néprajzkutató munka is­meretlen még előttem — jegyzi meg az elnök de tanulmányozom a he­lyi szokásokat, s igénybe veszem egyes CSEMADOK-tagok tapasztalatát, ta­nácsait. Vendégszereplésre hívjuk meg a Szőttes népművészeti csoportot, hogy műsorukkal ismételten arra döbbentse­nek, hogy a tűznek nálunk sem sza­bad kialudnia. Tagságunkkal szeret­nénk részt venni a Dunamenti Tavasz eseményem, valamint a Jókai-rvapo­­kon. Utólagosan műsort adunk az idő­sebb CSEMADOK-tagokaak. A fiatal elnök tervei, elképzelései megvalósíthatók. Céltudatos, követke­zetes munkával ismét jó hírnevet sze­rezhet magának a helyi szervezet hely­ben és a szomszédos községekben. Búkor József A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a CSEMADOK helyi szerve­zetei taggyűlésen emlékeztek meg a CSEMADOK megalakulásának 30. év­fordulójáról. Paál Gyula járási titkár a következőket mondotta a járási bi­zottság és a helyi szervezetek mun­kájáról : — Valamennyi akciónkat az SZNF 35. és CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója jegyében rendeztük meg. Áprilisban, a Tompa Mihály Já­rási Kulturális Napokon került sor a színjátszó csoportok járási fesztiváljá­ra, amelyen a gömörpanyiti (Gemer­ská Panica) és péterfalai (Petrovce) színjátszók érték el a legjobb ered­ményeket Tóth Ernő: Furfangos sze­relmesek, illetve Siposs Jenő: Tüleke­­dő!< színművének bemutatásával. Di­csérni kell Máté Bélát és Adóm Ist­vánt, a két színjátszó csoport vezető­jét, akiknek nagy részük van a siker­ben. Az idei járási táncdalfesztivál döntőjét Gömörújfaluban (Gemerská Ves) rendeztük meg. Ezen Radó Szil­via, Csutor Mária és Górászné Dósa Ágnes bizonyultak a legjobbaknak. Radó Szilvia tavaly az országos dön­tőbe is bejutott. Attól függetlenül, hogy a „Tavaszi szél vizet áraszt.. ." országos népdalverseny lebonyolításá­ra csak minden második évben kerül sor, ml évente megrendezzük a járá­si versenyt. Móra Ferenc és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója tisztele­tére „Klasszikus irodalmi örökség" címmel rendeztünk vetélkedőt. A já­rási forduló győztesei (a rimaszomba­ti gimnázium és a közgazdasági szak­­középiskola csapata) sikeresen szere­peltek a kerületi döntőben. A Danis Tamásné vezette gimnazisták csoport­ja az országos döntőben a megtiszte­lő negyedik helyen végzett. A járási dal- és táncünnepély színhelye már évek óta Nagybalog (Veľký Bfh). A több mint kétszáz szereplő a járási versenyek győzteseiből, együtteseiből és szólistáiból verbuválódott, s a szí­nes, tarka műsort több mint ezren te­kintették meg. Serkében (Sirkovce) Hét falu találkozója, Rásban (Rašice) Túrocvölgyi találkozó néven az idén, először rendeztünk körzeti dal- és táncünnepélyt. A gombaszögi országos kulturális ünnepélyen járásunkat immár hagyo­mányosan Lévay Tibor vegyeskórusa és Adam Lajos „Gömör" népi együttese képviseli. A vegyeskórus jelenleg negyven tagú. Repertoárja gazdag, ünnepi akadémiákon, kulturális ren­dezvényeken rendszeresen szerepel­nek. 1972-ben és 1975-ben a Kodály­­napokon aranykoszorús minősítést kaptak. Vendégszerepeitek mór Sió­fokon. Miskolcon és Budapesten is. A „Gömör" népi együttes harmincötta­gú. Műsorukon szerepel a Gömöri es­ték, Tardoskeddi találkozó, Bodrogközi csárdás, Gömöri fonóhóz című össze­állítás. A zselizi (Želiezovce) országos népművészeti fesztiválon 1976-ban Medvesalji táncukkal, 1978-ban pedig a Bányásztónccal a Nagydíj második illetve első fokozatát nyerték el. Ta­valy Zselizen Adóm Lajost a legjobb koreográfusnak kijáró első díjjal tün­tették ki. Az őszi hónapokban a különböző szaktanfolyamokon kívül ismertető elő­adásokra, író-olvasó találkozókra ke­rül sor. Legutóbb hat községben ta­lálkoztak az olvasók Tőzsér Árpád költővel. A Tompa Mihály klub és a tornaijai (Šafárikovo) Palóc közműve­lődési klub László Gyula régészpro­fesszort és Bige József népművészt látta vendégül. A „Tavaszi szél vizet áraszt..." 1980. évi versenyének járá­si döntőjére több mint tizenhét együt­tes és három folklórcsoport készül. Ezen, természetesen versenyen kívül, gyermek-citerazenekarok is fellépnek. Borzi László Szerző felvételei A vegyeskórus A népi együttes 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents