A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-29 / 52. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK mmmmmmammmammmmm KÖNYV Bolya Péter: A veréb századik lépése A hetente megjelenő, népszerű Rakéta Regényújság mellett 1978-ban RARE (Rakéta Regénytár) jelzéssel egy rendkívül olcsó áron, ízléses borítólapokkal ellátott sorozat indult a Magvető Kiadó gondozásában. Népszerű magyar szerzők regényei mellett fiatal és neves külföldi írók alkotásai jelennek meg a sorozatban. A sorozat egyik legújabb kiadványa Bálya Péter A veréb századik lépése című kisregénye. A szerző a csehszlovákiai magyar olvasók körében sem lehet ismeretlen, hiszen olvasmányos, könnyed, óm eredeti iróniával átszőtt novelláival, elbeszéléseivel az itteni magyar folyóiratok hasábjain is találkozhattak (pl. a Nő egyik idei számában), de a behozott magyarországi hetilapokban (Új Tükör, Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság) is gyakran publikál. Bolya Kolozsnémán (Kližská Nemá) született, majd 1947-ben szüleivel Magyarországra került. Szegeden járt orvosi egyetemre. Itt játszódik könyvének cselekménye is. A regény hőse, Berecz László, Pestről Szegedre kerül. Tizennyolc éves. Keresi önmagát, helyét az új környezetben. Ironikus, dacos viselkedésével próbálja megkímélni magát a számára idegen, hamis és demagóg vagy éppen ál-szabad közösség ragályától. Szerelmi kapcsolatot kezd egy pályatársnőjével, Beával, akiről kiderül, hogy a legravaszabb „nőstény" talán az egész városban. Bolya egyéni stílusa, mondat- és gondolatfűzése lehetővé teszi, hogy könyve bárhol élvezhető. Zajos autóbuszban éppúgy, mint egy hotelszoba csöndjében. A napló és levélforma alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy legintimebb gondolat-felvillanásait spontán módon közvetítse felénk. Leveleit Mikes Kelemenhez címezi, érzésem szerint ezzel orra utal, hogy póz és modor(osság) nélküli gondolatait így egyetlen rokonának vagy ismerősének, élő társának sem mondhatná el. Berecz László hű barátja, Trenk, a bohém parasztfiú, aki életével fizet makacsságáért. Bolya remek kisregénye mellett a Rakéta Regénytár sorozatban került a könyvesboltokba Örkény István, a közelmúltban elhunyt neves író Négykezes regény-e, amely lényegében regény egy regényről; Déry Tibor és Örkény egy közös regénykísérletét meséli el. Kiss Péntek József HANGVERSENY Jeleňa Obrazcova dalestje Nemzetközi karrierjének kezdetén 1971-ben találkoztam vele először, amikor a moszkvai Nagyszínház budapesti szereplése alkalmával a Borisz Godunovban a szandamiri vajda rragyratörő lányát, Marinát énekelte. Pár évvel később ugyancsak a moszkvai Nagyszínház társulatával Bratislavában járt a leningrádi születésű művésznő, de akkor sajnálatunkra csak Csajkovszkij Pique dame-jának egy kis szerepében hallhattuk. Azóta végérvényesen befutott. A világ legnevesebb operaszínpadainak állandó vendége, s így például nemrég a tévé képernyőjén láthattuk: a bécsi Staatsoper színpadán Bizet Cormenjénék cím zerepében. De nemcsak a színpadon találkozhatunk vele, hanglemezfelvételeken is. Nálunk is hozzá lehet jutni ahhoz a Melogyija-lemezhez, amelyen ^Herbert von Karajan vezényli Verdi Trubadúrját, s Obrazcova a bosszúéhes cigányasszonyt, Azucénát énekli. Ilyen előzmények után érthető, hogy november végi bratislavai dalestjét óriási érdeklődés előzte meg. Ezen a dalesten a művésznő repertoárjának legkiválóbb darabjai szerepeltek: megcsillogtatva csodálatos tehetségét, mezzoszopránjának hatalmas terjedelmű, nagy vivőerejű és különösen a mély regiszterben gyönyörű színű hanganyagát, melynek azonban olyan magasságai vannak, hogy nyugodtan győzi d Puccini- és Mascagni-operák alakjainak szopránszólamát is. Arról, hogy ehhez a selymesen csilloqó hanganyaghoz nagy szenvedélyeket érzékeltetni képes igazi színpadi egyéniség járul, mostani előadói estje is meggyőzött. A remek zongorakiséretről Vázsa Csacsava gondoskodott. Obrazcova Massenet: Werther című operájának három áriájával kezdte műsorát, mely már bevezetőben elárulta, hogy az ünnepelt művésznők igazi otthona a színpad. Manuel de Falla: Hét spanyol dalának és Anna Ahmatova Szergej Prokofjev megzenésítette öt dalának tolmácsolásával Obrazcova ismét bebizonyította, hogy a lélek legapróbb rezdüléseinek, az érzelmek játékának kifejezésére, visszaadására is képes. A hivatalos műsort Rahmaoyinov romantikus hangvételű Románcainak kiválóan sikerült előadása zárta. A lelkes közönség azonban nem engedte le a művésznőt olyan könnyen a pódiumról: így a ráadásokból valóságos kisebb koncert kerekedett ki, melynek csúcsát kétségtelenül a Parasztbecsület Santuzzájának áriája jelentette. Kár, hogy a művésznővel nem találkozhattunk operasszínpadon. Varga József KISSZÍNPAP A nap jegyese (EGY ÉRTÉKES ELŐADÁSRÓL) Budai Ilona népdalénekest és Havas Judit előadóművészt bizonyára jól ismerik a költészet és a népzene kedvelői. Színvonalas előadásaikkal többször bemutatkoztak már hazai magyar közönségünk előtt is. Nemrégiben Ipolyságon (Sahy), a Honti Közművelődési Klubban léptek fel. A nap jegyese c. műsorukról csak megelégedéssel és elismeréssel szólhatunk. Csaknem másfél órás összeállításuk színes, tartalmas és értékes volt. A műsor keretében elsősorban népdalokat, balladákat, verseket és prózai szövegeket hallottunk. Budai Ilona mély átérzéssel, eredeti formában adta elő a legszebb moldvai, mezőségi, széki, köröndi, rábaközi, alföldi és felvidéki népdalokat. Kellemes, felejthetetlen élményben részesítette a hallgatóságot. Előadásának értékét, színvonalát csak növelték a közvetlen élménybeszámolók, az egy-egy tájegység dalainak eléneklése előtti tömör, értelmes összefoglalások. A tehetséges népdalénekesnő a műsor elejétől végéig meggyőzően közvetítette azt a gazdagságot, amely a népköltészetben „halmozódott fel"; kifejezésre juttatta azt a széles skáláji érzelemvilágot, amely egy-egy dalban, balladában sűrűsödik. Úgy gondc - lom, Budai Ilona hitvallása, — miszerint az, aki „énekkel vagy tánccal közeledik, az időből nem hozhat magéval hazugságot" - a közönség le - kében is igazolódott. Havas Judit vers- és prózamondása ugyancsak kellemesen hatott a közönségre. Az előadóművész Balassi Bálint, Sinka István, Káoyádi Sándor verseit, Tamási Áron, Sütő András novelláit egyaránt tisztán, hitelesen és megfelelően tolmácsolta. Havas Judit vers- és prózaválasztása nagyszerűen kötődött a dalok hangulatvilágához. Az előadást így nem érezhettük öncélúnak, különállónak. Csáky Károly HANGLEMEZ Beethoven: Hat vonósnégyes op. 18 Köztudott, hogy Beethoven, szimfóniái mellett, elsősorban a vonósnégyesre, erre a par excellence klasszikus zenei műfajra bízta legsúlyosabb mondanivalóit. Egy eléggé közismert elmélet szerint, egy-^gy új stíluskorszakát zongoraszonátáiban kísérletezte ki, szimfóniáiban szökkentette virágba, s vonósnégyeseiben vonta le annak végső konzekvenciáit. Érvényes ez a tétel mind az utolsó kvartettekre, a bonni mesternek e valóban legmesszebbre mutató, szinte testamentumszerű alkotásaira, mind az op. 59-es, ún. Razu movszkij-kva rtettekre. Az op. 18-as számot viselő Hatvonósnégyes, melynek elsőrangú lemezfölvételét a Smetana-kvartett előadásában hozta forgalomba a Supraphon, kissé módosítva illeszkedik csak az említett skatulyába. Olyan értelemben, hogy egyrészt igaz ugyan, hogy ez a sorozat is lezár egy korszakot, nevezetesen a szerző első, kb. 1790- től, 1800-ig tartó korszakát, s egyben, mint a dátum is mutatja, betetőzi szinte (Haydn és Mozart remekművei nyomán) az egész századot, ugyanakkor, zongoraszonátái mellett, ki is jelöli, még első szimfóniáinak megalkotása előtt a következő öt-hat esztendő egész pályaívet. Vonatkozik ez főként a sorozat második felére, a c-moll, A-dur és B-dur kvartettekre. „A maguk teljes egészében leghaladottabbak a B-dur és a c-moll vonósnégyes, előbbi a maga vágtató, tűzön-vízen diadalmas brió-jával, utóbbi azzal az erjedő és lázongó mozgalmassággal, melynek hangját és problémáit, voltaképpen valamennyi fiatalkori c-moll szerzemény fölveti, anélkül, hogy megoldásig vinné" — írja Szabolcsi Bence e sorozatról zseniális Beethoven-monográfiájában. A Smetana-kvartett tagjai (Jirí Novak, Ľubomír Kostedký, Milan škampa és Antonín Kohout) hivatott interpretátorai a Beethoven-műveknek. Produkciójuk szinte tökéletesnek mondható, ami gondolom, még a hibalehetőségeket szinte a minimumra csökkentő lemezfölvételek esetében sem mondható el gyakran. Ám ezúttal mindenképpen helyénvalónak érezzük a felsőfokú dicséretet. (cselényi) A Homár reggelire című új olasz filmvígjáték főszerepét Silvia Dionisio, a hajdani Los Angeles-i Miss Tinédzser alakítja. Silvia 1953-ban született, tizenegy évesen játszott a Darling c. filmben, majd A nagy vakációban. Mióta férjhez ment Ruggero Deodato rendezőhöz, Itáliában él. Sok olasz filmben játszott, egyebek között Fellini Casanovájában is. Nora Ellengstone ötvenéves angol háziasszony sorsjegyen 173 ezer fontot nyert. A férje szerint jó dolog a pénz, de fontosabb az egészség. Ezért a váratlan gazdagság nem szállt a fejükbe, továbbra is abban a szerény lakásban maradtak, amelyért hetente 9,52 fontot fizetnek. Nora asszony továbbra is lutrizik, s megígérte: ha ismét nyer, a pénzt szomszédjainak adja. 8
