A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
vezetője. - Lehetséges, hogy a romantikus elképzelésektől megfosztott égbolt ridegebb vagy „üresebb“ mint az istenekkel, mesehősökkel vagy a szerelem csillagaival benépesített, ám a tudományos képzeletnek éppen olyan merész szárnyalást engedélyez. Sőt, talán még bátrabbat is! Valóban, a méretek lenyűgözőek. Az imént említett húszezer csillag is szinte elenyészik a Tejútrendszer százmilliárd csillagához képest, és a „Tündérek Útja" (legalábbis ősi hit- és mondavilágunk szerint) csupán egy tagja a galaxisok végtelen sorának. A csillagok egy része magányos, jelentős pedig kettős, hármas és többszörös rendszerből áll. A nagyobb számú csillagálló csoportosulást nyílt halmaznak nevezzük. Ezek közé tartozik például a szabad szemmel is látható Fiastyúk. Hazánk, sót, Közép-Európa két legmagasabban fekvő obszervatóriumának csillagászaitól megkérdeztem: ráébredve a világmindenség mérhetetlenségére, vajon még egyszer sem kísértette-e meg őket a gondolat, hogy valamilyen más hivatás után nézzenek, ahol több a sikerélmény lehetősége?.. . Abban mindannyian megegyeztek, hogy az emberi élet valóban nevetségesen rövid a kozmosz végtelenségéhez képest. De abban is, hogy az elvégzendő feladatok sokaságában egy csillagász örömmel túlteszi magát ezen a felismerésen. — Erről társalogva kedvenc hasonlatom az erdő - mondja Tremko doktor. - Egy fa életét sem tudjuk születésétől a haláláig végigkísérni. Az erdőben járva azonban megfigyelhetjük a fa születését, életét és elmúlását. A csillag sem egyéb: anyag és mozgás. Mai eszközeinkkel és tudásunkkal már képesek vagyunk megfigyelni életének minden fázisában.- Talán a csillagokról is elmondható, hogy születnek, élnek és meghalnak?- Elmondható. Mi a csillagok életének különböző szakaszait figyeljük. A bennük lejátszódó anyagáramlások sebességét a spektrumban észleljük. A határozott színképvonalak eltolódása fontos támpont a csillagban végbemenő események nyomonkövetésében. Pontos adataink vannak a csillagok hőmérsékletéről és energiatermeléséről. Mérésekkel, megfigyelésekkel, különböző számításokkal egyre közelebb jutunk a világűrben lejátszódó anyag- és energiaátalakulások törvényeinek megismeréséhez. Érdekes kutatási terület a meteorok és meteoritok vizsgálata. Ezek a száguldó égitestek hír hoznak a csillagközi „felhőkben" fellelhető szerves és szervetlen vegyületekről, melyekről feltehető, hogy már a Naprendszer ősködében is megvoltak és Földünk ősóceánjaiba is az üstökösök közvetítésével jutottak el. Az üstökösök és a csóváikból származó meteoritok tanulmányozása tehát éppen a földi élet kialakulásának titkaihoz vezethet el. Egy csillagász számára gondolom, ezért nincs helye az égbolton a romantikának. * * * Asztronómia — asztrológia. A megtévesztésig hasonló szavak. Jelentésük azonban oly távol áll egymástól, mint tőlünk a csillagos ég. De ha mindenáron az azonosat keressük a csillagászatban és a .csillagjóslásban, akkor meg kell elégednünk annyival, hogy mindkettő az ősrégi időkből származik, csaknem egyidősek a civilizációval, mert az emberiség mindig is kereste a kapcsolatot a földi lét meg a csillagos ég között. Csakhogy amíg a csillagászat tudomány, a csillagjóslás a babonás néphiedelem terméke, mely a csillagok állása és különböző jelenségek közötti összefüggésekre próbált magyarázatot találni. Érdekes, hogy ezek a néphiedelmek túlélték Kepler, Galilei, Newton, Einstein és a mai tudósok fölfedezéseit; hogy a csillagjóslásnak még ma is vannak hívei, holott ötszáz éve is elmúlt már, hogy Kopernikusz „megállította a Napot". Ma már az általános iskolában is oktatják, hogy a Nap együttállása valamely csillagképpel nem jelent mást, mint hogy a körülötte keringő Földről nézve az égboltnak melyik részén látható. Az asztrológia egész fogalomkészlete azon a téves elképzelésen alapul, hogy a Nap egy év alatt körbejárja a mozdulatlan Földet, útjában más-más csillagképekben jelenik meg s ezért nem mindegy, ki melyik állatövi jegyben született, mert a csillagok „állása" — állítólag - befolyásolja egészségét, sorsát. így aztán voltak csillagai az örömnek és bánatnak, a szerencsének és balsorsnak is . . . ülünk az obszervatórium kupolatermében, a hatalmas távcső előtt, szemtől szemben a csillagokkal. Tremko doktor egy pillanatra eltűnődik, aztán felém fordul: — Tudja, mi bosszantja legjobban a csillagászt? Ha a turisták bekopognak az intézet ajtaján és horoszkópot kérnek. Azt hiszik, hogy csillagjóslással is foglalkozunk!... — És minek örül legjobban a csillagász? - próbálom vidámabbra fordítani a szót. Arca földerül, tekintete a kupolatetőn túlra szökken. — Ha szép az idő és nyugodtan, jól észlelhetünk . . . Érdekes és változatos a kőpataki és a lomnici csúcsi obszervatóriumok csillagászainak élete. Munkájukat szigorú rendszerességgel, szinte egy óramű pontosságával végzik. S közben főzniük, takarítaniuk, fűteniük kell, többnyire hóból olvasztott vízben mosakszanak. Este, amikor mór kiterítette csillagfátylát az ég, hazatelefonálnak: mi újság otthon, lefeküdtek-'e már a gyerekek?... Ha nem működik a drótkötélpálya s az időjárás is engedi, hát gyalogszerrel vágnak neki az útnak. MIKLÓSI PÉTER - Fotó: Gyökeres György és archív 13
