A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
Divatba jön a női kuiturisztika. Aki nem ragaszkodik túlságosan a „finom" szépséghez, megpróbálhatja, akárcsak a képünkön látható hölgy, a Santa Monika-i Lisa Lyon. Egy! Kettő! Három! Az ugrás sikerült, az amerikai elnök ismét lábra állt. Ez a tréning egyébként - úgy mondják - a választási kampány részét képezi . .. A párizsi rendőrségnek a közelmúltban végre sikerült végeznie Mésrine-nel, a hírhedt ember- és bankrablóval, harminckilenc ember gyilkosával. Képünkön: a sokarcú szupergengszter néhány arca. • Milyen mértékben szennyezi a környezetet egyetlen autó? Egész év alatt üzemeléséhez mintegy 150 000 köbméter levegőt használ fel egy autó, amit azután szén-dioxid- és vizgöztartalmú véggáz alakjában juttat vissza a légkörbe. Ennek mennyisége megfelel egy Mick Jagger, a Rolling Stones együttes vezetője, 16 év után végre azt élvezmodern óriás tankhajó befogadó tere űrtartalmának. hette, hogy nem ismerik fel. Barátnőjével, Jerry Hall-lal egy hónapot töltött Párizsban anélkül, hogy bárki fölfigyelt volna rá. Az „ismeretlenséget" annak köszönheti, hogy sürü szakállt és bajuszt növesztett. Az Atlas hegység nomád életét élő pásztoremberei néha közös piacokon kínálják szegényes portékájukat. A képen egy berber pásztor őrzi a családi sátrat. KEMÉNY TELEK KEDVES KARÁCSONYA Az ember leikébe mélyen beivódik az emlék. Évekig lappang, mint föld alatt a víz és egyszerre felbugyog. Az idő rétegei tisztára szűrik, a sok pici forrásból vékony csíkokban csordogálnak az erek a nagy vizek felé. ülünk az ünnepi asztalnál. Beszédünket rostára teszem és kiszűrök belőle egy-egy vergődő gondolatot.- Valamikor hosszabb, keményebb telek követték egymást.- A sok atomrobbantás az oka — zsörtölődnek a bölcs öregek.- Se nyár se tél, a szél sem a megszokott irányból fúj. Régente alig látszottak ki a házak a hó alól, nyáron pedig olyan hőség nehezedett ránk, hogy az ember egész nap elhasalt volna a diófa alatt. Kalács- és fényőillat szállong, köröttünk gyerekek futkosnak. - Köszönd meg az ajándékot! - s a kipirult csemete sorba csókolgatja a rokonság felnőttéit. Ez az új szokás.- Megint nem hullott hó, tíz éve már a tél mit sem ér. - Sajnálgatjuk a téli örömöket nélkülöző gyerekeket.- Az volt az igazi, mikor már december elején kivicsorította fogót a zimankó. A gondolat visszaröppen, évtizedeket suhan át rövid pillanat alatt, s a képzeletben átváltozik a táj. A vizek fenékig befagynak, csak a kanális gőzölög bolondul, mintha alulról fűtenék. Medrének forrásai szüntelen buzognak. A hídon túl végtelen síkság terpeszkedett — a legelő.- Hegyeket emelt rajta hóból az elrugaszkodott szél. Karácsony előtt, ádvent idején, ebből az irányból érkeztek a betlehemesek. Évről-évre ők maskaráztak hárman, két testvér meg a sógoruk. Azt hiszem, mikor a nagyhangú öreg pap a szószékről a betlehemi csodát idézte, a csilizközi gyerekek képzeletében a kisded körüli pásztorok a patasi cigányok képében keltek életre. Elsőnek az idősebb testvér és a sógor nyomult a konyhába, ahol akkortájt, módosabb helyeken, sós lében ázott a füstölni való sonka és oldalas. Énekeltek, szavaltak és mutogatták a templomalakú „bötlehemet”. Tornyáról hiányzott a felségjel. Oka volt annak. A reformátusoknak azt állították csillag díszelgett rajta, a katolikusoknak, hogy kereszt. A ceremónia fortisszimóját a kisebbik testvér adta meg. Nagy dörgedelemmel csörtetett be a többi után. Ti idebenn esztek, isztok, szegény öregre rá se gondoltok, én vagyok a jó pásztor, ha farkas jön, botommal a bőrére sújtok - ordibálta féltérdre ereszkedve. Sosem fért a fejembe, miért nem ütötte agyon egyből a gonosz ordast, miért csak a bőrére sújtott. Attól még őkelme tovább vicsoroghatott a jó pásztorra meg a rossz gyerekekre. Lestük, követtük a betlehemezóket, hol mit sikerül kimendikálniuk. Nem ( válogattak. Elfogadták a krumplit, zöldséget, aszalt gyümölcsöt, kukoricát, kenyeret, kalácsot vagy ami jött, mindent. Diót, almát nem igen kaptak, azt minden háznál a kántáló gyerekeknek szánták. Délután egy unokatestvér mendikálni hozza óvodáskorú fiát. A gyerek az apja mögé bújik és hiába a biztatás, nem jön ajkára szó. - Mondd már: Kicsiny gyerek vagyok ... - Az apu próbálkozása elnéző nevetéssé lazul. Nem sikerült a szerepeltetés. A gyerek nyakában fehér tarisznya. Mi ez, életre rázott elhalt népszokás? Akkor, mikor még élt a hagyomány, édesanyánk gyolcstarisznyát akasztott a nyakunkba, még egyszer mint jó diák felmondtuk a leckét: „Fel nagy örömre ma született, aki után a föld epedett.. ki hamisan, ki cérnahangon, aztán irány a falu késő estig. Magányosan vagy bandába verődve, válogattuk a rokonokat vagy válogatás nélkül bejártuk a falut. Szolidan vagy rendetlenkedve caplattunk, trombitáltak és pattogtattak a pásztorok, kanószok. A falu nyüzsgött, mint a megbolygatott méhkas. Mint minden élmény, ez is elröppent mint félénk tengelice a bogáncs közt, egy pillanatra felvillantotta tarka tolláit. A múlt csak az öregek cselekedeteiben él, furcsán, idegenül. Apám szakajtóban baromfieleséget tesz az ebédlő asztala alá, a szénaillatot hozzáképzelem. A kályha ajtaján kiszivárgó fény a tárgyak árnyékát a falra vetíti. Szemem becsukódik, hallom a kántálók elhaló énekét. Másnap gumicsizmába dugom a lábam és rohanok játszani. Irigylem akinek patkós bakancsa van, mert élére állva hosszú félköröket tud karcolni a jégre. A gumicsizma alkalmatlan a csúszkálásra, téli lábbelinek is. Eldurrogtatjuk a maradék karbidot. Már csak a hagyomány szabálysértői, a koldusok és cigányasszonyok énekelgetnek ünnepi maradékért. Újév napjáig brummog Ecsem Gyula és nyekeg a süketnéma Kalu artikulátlan hangja. Az angyalt látott csorda-pásztorokról óbégatnak. Nyomukban bandukolnak a tóparti asszonyok, fázósan bújnak rongyaikba, szerényen vagy szégyenkezve állnak az ajtó előtt, nem énekelnek, csak állnak hallgatag, s ha megtelt elemózsiával madzagfülű szatyruk, viszik a száraz kalácsot, a fagyos hurkadarabokat a dókheli Cigánytó partjára, betömni a hóban mezítláb ugrándozó gyerekek éhes száját. Későn ébredek. — Rosszat álmodhattál, mert nyöszörögtél mint gyerekkorodban - néz rám édesanyám. - Vagy talán szépet? - Sokáig mélyen hallgatok és azon töröm a fejem, mit is álmodhattam. Csicsay Alajos 9
