A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
SZÁRNYALÓ A Szlovák Filharmonikusok Zenekara vigad^jpeli hangversenytermének plakátokon, műsorfüzeteken ábrázolt pompás csillárja meghitt rendezvényre, a XII. Szlovákiai Kórusfesztiválra invitálta Szlovákia élenjáró énekkarait és a kórusmuzsika kedvelőit. Kint hideg szél süvített, vigasztalanul esett'az eső, de bent annál jobban tüzelt a versenyláz. A B kategóriájú kórusok versenye november 16-án, este a Csehszlovák Rádió hangversenytermében kezdődött, a tavasszal megrendezett kerületi versenyekről továbbjutott együttesek részvételével. Az idén négy kórus szerezte meg teljesítményével a szükséges pontszámot: a Szenicai Járás Tanítóinak Vegyeskara a Centica Veterinaria Cassoviensis a (kassai (Košice) Állatorvosi Főiskola énekkara), a Brotislavai Tanítók Vegyeskara és - akikért nagyon izgultunk - a kassai Csermely-kórus. Ez a négy együttes versenyzett az A kategóriába való jutásért, de egyiküknek sem sikerült. Ennek ellenére kellemes meglepetést szerzett az elsőként szereplő senicai kórus. Az 1976-ban átalakult, tehát még csak hároméves vegyeskor Jozef Potočár vezetésével bámulatos dolgokat produkált. Szinte mindent tudnak, amit egy élenjáró kórusnak tudni kell. A gyönyörű pianók, a tiszta akkordok, a remek intonáció és a pontos ritmika legalább olyan értékes volt előadásukban, mint a drámaian csengő disszonáns forte. Ha az igényesebb kórusszámokat is ily tökéletesen kidolgozzák, 1981-ben bizonyára feljebb jutnak az A kategóriába. A Csermely kórus teljesítménye kellemes meglepetést okozott. Különösen a művek előadásmódja volt kitűnő. Havasi József temperamentuma, magyaros értelemvilága zenei tehetségével és a kórustagok sodró lelkesedésével párosult s így megérdemelten kapták az est legjobb kórusa értékelést. Dinamikában, ritmusváltásaikban szinte a végletekig mentek. A kórus mégis megmaradt plasztikusnak, hangzásban homogénnek. Női kara jégkristólycsengésű és „csermelytiszta". Hangszínében azonos, elbűvölő. A fiúk jelenlegi tudásuk maximumát adták. Hangképzésük és férfiasodásuk fogja meghozni, hogy egyenlő partnerei lesznek a lányoknak. Műsorukból Kodály Zoltán: Békesség óhajtása és Szvesnyikov: Tyomnom lesze című alkotása „lógott" ki, az említett férfiasabb basszus hiánya miatt. A Békesség óhajtásából meg a meggyőzőbb tenor is hiányzott. Ez viszont alkati s nem zenei probléma. Idősebb fiúk felvételével megoldható. A kórus J. Pop-DALLAMOK rocký: A bolo... című művének ősbemutatójáért a Szlovák Zenei Alap díjat kapta a zsűritől. Az A kategóriába sorolt kórusok vetélkedőjének döntőjét november 17— 18-án tartották meg. Itt Szlovákia kilenc legjobb énekkara szerepelt. A bíráló bizottság, melynek elnöke dr. Jarmila Vrchotová-Pátová kandidátus, a prágai Zeneművészeti Főiskola docense volt, legalább 80 pont megszerzéséhez kötötte a bentmaradást. Ez hét kárusnaík sikerült. Közte a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, melynek tagjai ezzel a sikerrel köszöntötték a kórus fennállásának 15. évfordulóját. Jelentős esemény ez az együttes életében, hiszen ez egy újabb külföldi szereplés lehetőségét jelentheti a számára. Nem szándékom saját véleményem közölni a kórus teljesítményéről (egyik alapító taaja vagyok a CSMTKÉ-nek). Errehivatottobb személyek a kórus művészeti vezetői: Janda Ivón és Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző. Őket idézem tehát. — A kórus versenyműsora szépen kidolgozott, tetszetős produkció volt. Kivételként legfeljebb Hja Zelenka művét lehet említeni, ez nem „érett be" a fesztiválra. A kórus hanganyaga jó, különösen a férfikar remekelt. A zsűri véleménye szerint a fesztiválon szerepelt legjobb férfikar volt. A női karban voltók kilengések, intonációs problémák. A gálaest műsora már kevésbé sikerült. Kodály Zoltán: Mátrai képek című művével azonban feledtették a két előző szám (Kocsár: Forintos nóták és I. Zeljenka: Sladké mlyny) gyengébb kivitelezését. Magával ragadó, hangulatos és .hibamentes produkció volt. A közönség fergeteges vastapssal jutalmazta. A kórus jövőjét meghatározó kérdőjel: megtud-e birkózni igényesebb, nehezebb, modern hangzású kórusművek betanulásával és színvonalas tolmácsolásával? t František Karas, a Kulturális Minisztérium népművelési főosztályának igazgatója a sikeres szerepléshez gratulál Janda Ivánnak, a CSMTKÉ vezető karnagyának A Cséhszlovákíai Magyar Tanítók Központi Énekkara Az A kategória legjobbjai: A Technik Együttes Énekkara (karnagya Pavol Frochádzka) a Kulturális Minisztérium díjában részesült, a kórusművek magas színvonalú eszmei-politikai tolmácsolásáért. Bratislava Város Énekkara (karnagy Ladislav Holásék) a Népművelési Intézet díját kapta, példás műsorválasztásáért. A Szlovák Tanítók Énekkara (férfikórus) karnagya Peter Hradil) a Szlovákiai Kulturális Művészeti Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának díját kapta műsorának elhivatott ideológiai telítettségéért. A Kassai Művészeti Népiskola Kamarakórusát (női kar, karnagya Rácz Júlia) a Bratislava I. városkerületi Művelődési Központ dijában részesítették a szocialista országok kórusművészeténék népszerűsítéséért. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara mellett sikeresen szerepelt még a Zsolnai Vegyeskar Kállay Antal és a Kassai Tanítók Énekkara Petróczi Károly karnagy vezetésével. A B kategóriába esett vissza a szlovák tanítónők énekkara, az Ozvena és a Szlovák Tanítók Népi Kórusa. A fesztivál záróhangversenyét a brnói konzervatóriumnak a világranglistán előkelő helyet betöltő vegyeskara adta, amely az 1978-as Middlesbroughi Kórusfesztiválon a fő versenyszómban, a vegyeskarok kategóriájában az első díjat nyerte el. Meghalgatásuk ritka zenei élményt jelentett. Eugen Suchoň: Aká si mi krásna című művének megható előadásával ők zárták a XII. Szlovákiai Kórusfesrtiváit. DEBRÖDI D. GÉZA szívből jövő JÓKÍVÁNSÁG Hat évtized nem nagy idő u történelemben. Annál jelentősebb egy ember életében. Számot kell adnia önmagának és a társadalomnak eddig végzett munkájáról, tevékenységéről. Pásztor Lajosnak, a CSEMADOK lévai (Levice) járási bizottsága titkárának szerencsére van mit értékelnie. Immár huszonnyolc éve táplálja hihetetlen szívóssággal és akarással azt a tüzet, amelyet mindmáig őriz saját lelkében. Kezdetben Zselízen (Želiezovce), majd a területi átszervezés után Léván dolgozott, illetve dolgozik ma is szövetségünkben, fáradhatatlanul munkálkodik hazai magyar kulturális életünk felvirágoztatásán. « Életútja nem volt göröngyöktől mentes. Sokgyer-Az ünnepelt beírja nevét a pásztói hnb polgári ügyeket intéző testületének emlékkönyvébe mekes munkáscsaládból származik, s már fiatalon keményen meg kellett küzdenie a mindennapi kenyérért. Szakmunkásként kezdte, majd a párt nemes feladattal bízta meg. Részt vett a falvak szocializálásában, b CSEMADOK helyi szervezetek megalakításában, a csehszlovákiai magyar dolgozók tudatának formálásában. Az éjszakát is nappallá téve utazott, szervezett, tanított, nevelt, s hitt a dolgozók szebb holnapjában. Sokat tett és tesz azért, hogy a járás kulturális élete sokszínű legyen. Az ő érdeme is, hogy tíz színjátszó, húsz esztrád-, tizennégy tánc-, két folklór-, tizenhat éneklő csoport és öt énekkar működik a járásban, hogy a helyi szervezetek az idén tizennyolc író-olvasó találkozót tartottak, s a CSEMADOK tagjai több mint húszezer órát dolgoztak társadalmi munkában. Hosszan sorolhatnám még azokat az érdemeket, amelyek jogosan megilletik járási bizottságunk titkárát. E sorok írója, mint a CSEMADOK KB tagja, vala-6
