A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-22 / 51. szám

könyvesbolt... Őszinte szeretettel köszöntjük a Magyar Könyvesbolt vezetőjét és kollégáit...

„Karácsonyi ajándék a könyv, s nem is utolsó ajándék“ — állítja a főnökasszony. „Néhány évvel ezelőtt még másodlagos ajándéknak számított. Ma már az első helyre került. A karácsony főképp a gyermekek ünnepe. Ilyenkor az átlagosnál jóval nagyobb a keletje a gyermek- és ifjúsági irodalomnak. Persze a szépirodalmi művek sem szorulnak háttérbe. Sőt még a drága lexikonok és nagyobb szótárak sem. Az új magyar lexikon több mint ezer korona. Minden műfajú könyvet keresnek karácsony előtt Nem tetszik, ha a Magyarországról behozott könyvek sokat késnek. Gyorsabb, rugalmasabb szállításra lenne szükség. Az ellátottság egyébként jó. Talán ez a mostani év a legjobb, igazán gazdag választék áll a vásárlók rendelkezésére. Sajnos, november második felében a Magyarországról rendelt áru még nem érkezett meg.“

A könyvesbolt vezetője huszonegy éve dolgozik a szakmában. Tengernyi sok könyv között múlt el az ifjúsága. 1962-től dolgozik a Magyar Könyvesboltban. Közel került a magyar és a világirodalomhoz, a cseh és szlovák, valamint a fordításirodalomhoz. Lehetősége volt megismerkedni a hazai magyar szerzőkkel. Talán nincs is olyan író, költő, akit ne ismerne személyesen. Egyesek úgy jönnek a boltba, mintha haza jönnének. Látni őt irók, költők és a Madách Könyvkiadó szerkesztőinek társaságában. Számos magyar iskolával és tantestülettel tart kapcsolatot Rengeteg az elfoglaltsága, de azért évente legalább egyszer eljut valamelyik egységes földművesszövetkezetbe is. Az iskolákat, könyvtárakat azonban nem tudja rendszeresen látogatni. Hiába, első a munkahelyi kötelesség! A vevőkkel többet kellene foglalkozni. Sokkal több időt kellene rájuk fordítani, ők ugyanis nem élelmiszerbolt, nem mondhatják a vevőknek, hogy ez vagy az az áru nincs és kész. Nekik a nincshez is mondaniuk kell valamit. Legyen szerencsénk máskori Ha legközelebb jön a kedves vevő, már biztosan lesz olyan könyvünk. De ha nem is lenne, lesz valami hasonló. Évente több tonnányi könyv megy keresztül a kezükön. Kicsomagolás,

MÁCS JÓZSEF

raktározás, árusítás. Aki ide jön dolgozni, annak a kezében és a lábában legyen erő, s fejében is legyen tájékozottság. Vajon a könyvesbolt vezetőjének és dolgozójának kell-e olvasni? Vajon a főnök. asszony szeret-e olvasni?

„A könyvesbolt vezetője nemcsak olvas, könyvet is vásárol“ — mondja a főnökasszony. „Nem elég csak a fülszöveget olvasni. Néha megosztjuk, ki melyik könyvet olvassa. Természetesen nemcsak kötelességből olvasunk. Szeretjük a könyvet. A könyv nekünk is karácsonyi ajándékunk. Én történetesen pici gyermekkoromtól szeretek olvasni. Nagyapám dunai molnár volt, aztán munkásember lett. Ha ideje volt, mindig olvasott, ő szerettette meg velem a könyvet. Tőle kaptam ajándékba Petőfi összes verseit. Ma is ő a legkedvesebb költőm. Ha az időm engedi, olvasok. A könyv mellett megpihenek. Bősön születtem, s szívemben-lelkemben ma is odavalósi vagyok. Apám, anyám és két testvérem ma is ott él. Szüleim nyugdíjasok és a betű szerelmesei. Ha hazamegyek, soha nem marad el a kérdés: Hoztál valami jó könyvet? Húgom, öcsém is könyvolvasó. A gyerekeimről már nem is beszélek. Szonya lányom nemcsak olvas, árulja is a könyvet!"

Öttagú munkaközösség várja a vevőket a Magyar Könyvesboltban. A főnökasszony helyettese, Molnárné, szintén régi alkalmazott. Tizen-Sčeglikné Zlata hivatali teendőket vege*

A pultnál

nyolcadik éve dolgozik az üzletben. A tizennyolc évig egy fronton küzdők már többek, mint kollégák. Új erőkkel egészült ki a régi gárda. Egymás gondjában, örömében ősztozkodni tudnak. A bolt vezetője büszkén jegyezte meg: ezzel a gárdával már biztosan indulhat a szocialista brigád cím elnyeréséért az új esztendőben. Minden munkahelynek megvan a házirendje, minden alkalmazottnak van otthona és munkahelye. A magyar könyvesboltban ott függ a falon láthatatlanul a jelszó: a vevőnek nem mutathatod, hogy rossz a hangulatod! A kedvtelenséged vidd inkább haza. Mert itt egész embernek kelt lennned, és ami nagyon fontos, készségesnek, előzékenynek és finomnak. Mintha nem is könyvesboltban lennél, hanem valamiféle gazdag ékszerüzletben. Hiszen kincset árulsz, amikor könyvet... A könyvesbolt vezetőjének és minden dolgozójának Kosztolányi Dezsővel kell vallania: „A könyv__ékszertartó, amelybe a legértékesebbek mentették bele kincseiket.“

„Az emberek már sok pénzüket költik könyvre. Egész évben vásárolnak, nem csak karácsony előtt. Kincskeresők lettek. Szenvedélyes kincskeresők. Már nem a mennyiségre mennek, hanem a minőségre. Megválogatják olvasmányaikat. És ami örvendetes: észrevehetően nő azoknak a fiataloknak a száma, akik havonta komolyabb összegeket költenek könyvre. Néha kétháromszáz koronát. Sok minden máson takarékoskodnak, a könyvön nem. Mert a könyv számukra már életszükséglet. Nemcsak a klasszikusok műveit keresik, a hazai magyar irodalmi termékeket is. Előfordul, hogy a vevőnél nincs pénz. Olyankor szívesen félreteszszük a könyvet. De azért haragszunk, ha nem jönnek érte. A munka nehéz, ezer alkalmam volt elmenni innen nagyobb fizetésért. Nem tudok munkahelyet változtatni. Ki tudja miért? Talán az örökös nyüzsgés miatt. Ide mindig jönnek, és mindig mások jönnek. Mindez fogva tart. A világ minden tájáról nyitnak be hozzánk. Magyarok és nem magyarok. S az esztendő minden napján, nemcsak karácsony előtt. Viszik a könyvet. Viszik magukkal a megnyugvást és a békességet. A legdrágább kincset...“

Prandl Sándor felvételei

HÉTVÉGI

LEVÉL

Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Alkalom arra, hogy örömet szerezzünk másoknak, magunknak. Mert nem csak az ajándék elfogadása az öröm, hanem az ajándékozás is. Karácsonykor mindenki igyekszik a - békesség és az elégedettség légkörét kialakítani a családban. Bizony, jó lenne, ha ez az igyekezetünk, a kölcsönös megbecsülés gondolata egész évben meghatározója lenne cselekedetünknek, nem csak a karácsonyi ünnepek alkalmával. Az esztendő minden egyes napján tisztelnünk kellene egymást, őszintéknek kellene lennünk egymáshoz. Őszintéknek és nem élnézóeknek. Ha ez így lenne, kevesebb lenne a nézeteltérés, a sokszor teljesen alaptalan gyanúsitgatás, a sok bosszúságot okozó pletyka, amely szinte naponta megmérgezi a munkahelyeken a szocialista együttélés légkörét. Ha igazán őszinték és nyíltak lennénk egymáshoz, akkor kevesebb lenne a karrieristákból, akiknek az a legjellemzőbb vonása, hogy a mások „hátán" próbálnak leljebb jutni. Mindig arra várnak, hogy mások hibákat kövessenek el, aztán ezeket felhasználják mások megfúrására, a saját karrierjük megalapozására. Ügy gondolom, hogy egymás megbecsülését nemcsak akciószerűén kell művelni, de mindig, az év minden napján.

Különös hangsúlyt kap a karácsony, mint a béke és a szeretet ünnepe napjainkban, amikor nemzetközi méretekben olyan problémák állnak az emberiség előtt, mint a fegyverkezési verseny megállítása, a nukleáris fegyverkészletek csökkentése, a politikai enyhülés kiterjesztése katonai területre, hatékony leszerelési intézkedések megvalósítása. Mindez döntő befolyással van a világ, az egész emberiség jövőjére. Mit kívánhatunk hát e téren az idén karácsonykor? Azt, hogy gyulladjon meg a béke és a szeretet lángja azoknak a szivében is akik új háborúra spekulálva képesek lennének kockára tenni az egész emberiség jövőjét, akik féktelen világuralmi törekvésektől fűtve újabb atomrakétákat akarnak elhelyezni Nyugat-Curópában, akiknél süket fülekre talál minden békejavaslat.

Szocialista társadalmi rendszerünk mindenki számára megteremtette annak feltételeit, hogy évről évre gazdagabb legyen a karácsony, s természetesen ugyanúgy az év többi napja, a munkás hétköznapok is. Mindez pártunk bölcs politikájának köszönhető, amely megteremtette mindenki számára a szociális biztonságot és azt a légkört, amelyben senkinek sem kell lélni a holnaptól. Ennek a szociális biztonságnak és félelem nélküli életnek alapja a társadalom minden tagjának becsületes munkája, ezért igyekezzünk a jövőben is minden poszton úgy dolgozni, hogy munkánk nyomán még boldogabb karácsonyokat és hétköznapokat éljünk meg.

3