A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
A népszerű Bee Gees együttes befejezte hosszú amerikai turnéját. Utolsó fellépésüket Houstonban tartották, ahol találkoztak John Travoltával, a Szombat esti láz cimú film főszerep tőjével. Marcello Maslroianni személyi titkárnője, Rosa Sorano beperelte a hires színészt, mivel az nem honorálta méltóképpen szolgálatait. A titkárnő megnyerte a pert, s Marcello kénytelen neki kerek 23 millió lirát fizetni. Peter Falk amerikai színész, a nálunk is ismert Colombo folytatja híres filmsorozatának forgatását. Az rossz nyelvek szerint az új sorozatban végre új köpenyt is kap a felügyelő. Képünkön Peter Falk és második felesége, Shera Danese. Erzsébet királynő testvére, Margaréta angol hercegnő nem egyszer hozott már szégyent a királyi családra. A legújabb pletykák a Karib szigeteken töltött szabadságáról szólnak, ahol a hercegnőt a tőle 17 évvel fiatalabb táncdalénekes, Roddy Llewellyn kisérgette. ZS. NAGY LAJOS CERUZASOROK GYORS KARRIER Szeptemberben jelent meg először a kávéházban, szőke volt, szívfájditáon szép, büszke és elegáns. Mindig ő lépett be először az ajtón, utána négyöt-hat csinos lány - mint az udvarhölgyek. Csicseregtek körülötte az asztalnál, ő komoly méltósággal hallgatott, teát ivott bűbájos és szelíd mosollyal. Ha hosszú szempilláit felvetette, halványkék fények cikázták át a kávéházi asztalok fölött. A férfiak - s sorok íróját is beleértve - heves szívdobogást kaptak, teljesen fölöslegesen, hiszen öt szemlátomást nem érdekelték a férfiak. Megtudtam róla, hogy a színművészeti főiskola első éves növendéke, nagyon tehetséges, már tévéjátékban is szerepelt. . . Magamban nagyvonalúan felajánlottam neki Júlia szerepét. De csak az első hónapban. Utána szerettem volna, ha eljátszó Desdemonát, s én, mint Othello - megfojthatom őt. Ekkor már szinte kizárólag csak férfiak között ült. S ho lehet: még szebb volt, mint azelőtt. Tea helyett bort ivott. Vörösbor, kipirult tőle, beszédes lett, csilingelő hangja, mint valami üvegmadár - röpködött a csillárok között. ' Azután mór csak egy férfival járt a kávéházba. A többiek lekoptak, ami nem csoda, a férfit a pincérek is csak ,,bérgyilkosának becézték egymás között. Magánrepertoáromban ekkor már nem találtam szerepet a számára. Főpincér ismerősöm közölte velem, hogy záróra után járnak haza - részegen. Egy hétig nem láttam őt. Tegnap fájó fejjel ültem a kávéhoz sarkában. Citromos feketét ittam, amitől még a sokat tapasztalt pincérek is megrökönyödtek. A homlokomat nyomkodtam, vártam, mikor kezd hatni a „gyógyszer".- Migrén? - hallottam a magasból. Felnéztem. Ö volt.- Tessék? - kérdeztem riadtan.- Migrén? — ismételte. - Azt kérdeztem, hogy migrénje van-e. Szabad ez a hély? - tette még hozzá, de már ült is. Hirtelen azt se tudtam, melyik kérdésére válaszoljak.- Dehogyis migrén — mondtam aztán s vigyorogtam is, mert Maigret felügyelő jutott az eszembe - egyszerű, közönséges, útszéli fejfájás.- Én azt hiszem, hogy magának mégis migrénje van — hajtogatta a művésznő" makacsul. — Tudja mit? Igyunk egy kis forralt bort, mert nekem is migrénem van. És a tenyerét a kezemre tette szelíden. És a tenyere hűvös volt és nyirkos. A lehelete meg borszagú. Rövid magyarázatba kezdtem: lehet, hogy neki migrénje van, mint valami hajdani baronessznek, de én amolyan fatusi származék vagyok, nekem egy csöppet sincs ilyen intellektuális fejfájásom, hanem közönséges, alpári, falusi, olyan, mint nagyapámnak lehetett, a községi kovácsnak, aki nagyon szerette a bort, de a pálinkát sem vetette meg, egyébként kisujja! egymás után huszonötször tette fel a hatvan kilós kovácsüllőt az egy méter magas tőkére, s akinek az ócska szklabonyi noha-bortól valószínűleg gyakran megfájdult a feje, minden bizonnyal tőle örököltem alkoholista hajlamomat s ezeket a gyakori vidékies fejfájásokat, továbbá a karom átlagon fölüli erejét, sőt még azt a kovácsmesteri vadságot is, ami most arra kényszerít, hogy ha a kisasszony át nem ül egy másik asztalhoz, mivel holmi vidéki baleknek néz, jól elverjem. S mivel mindezt ordítva mondtam, a „művésznő" ijedten, morcoson és Icmposan eloldalgott. S a fejfájásom is elmúlt. AZ AKCIÓ Ezerarcú hétköznapjaink apró sejteikre bontva nem órákból, percekből esetleg kisebb vagy nagyobb időegységekből tevődnek össze, hanem akciókból. Az akció újkeletű csodabogár, olyan fából vaskarika. Merthát mi is képezi az ember életét? Dolgos hétköznapok - lehetőleg ne szürkék - és felfrissülést, új erőt ígérő ünnepek. így lenne jó, így lenne helyes. Csakhogy a mi rohanó, túlhajszolt életünk egyre inkább akciókból áll. Rendben van. Építsünk „akciók keretében" kultúrházat, középületeket, szervezzünk néppel való beszélgetéseket, ellenőrzéseket és felméréseket, kirándulásokat és kultúresteket. Igazán dicséretes, jó, ha az emberek mozgolódnak, érdeklődnek, véleményt nyilvánítanak, kérdeznek és kutatnak. Vannak, akik másokért csinálják, akadnak, akik kiélik benne magukat, szórakoznak vele, de vannak haszontalan nyüzsgölődők is, akik azért mutogatják magukat fontoskodva, hogy a fölöttesek lássák aktivitásukat. Még ez sem lenne baj, ha munkájuk tartalommal telítődne vagy legalább valami értelmet kapna. De nem. Ök csak a rossz példát képesek megtanulni, érdekes, azt nagyon jól. Nekik nem érdekük a színvonal, sem ■ a mondanivaló, nem érdekli őket a cél, csak az eszköz. Telt ház legyen, sok aláírás, beskatulyázott — uram bocsá — néha még előre megfogalmazott, gondosan előkészített dicsekvő vagy dicsérő felszólalások, amiután megkönnyebbülten felsóhajthatnak - jó akció volt. Ugyanezek az emberek józanul, megfontoltan bírálni is képtelenek. Ha baj van, pánikba esnek, sopánkodnak, lemondóakká válnak, mossák kezüket és a hibákat valahol másutt keresik, sose ott ahol vonnak. Nem veszik észre, hogy az emberek unott arccal hagyják el az üléstermet, nem szívesen nézik meg a kultúrműsort, más az igényük mint amit felszolgáltak nekik. A rendező-szervezők idegesen futkosnak, topognak, kalimpálnak végtagjaikkal, hátha megint becsúszik valami nem kívánatos zavaró körülmény. Mi ez? Igényesség önmagunkká1 szemben, vagy félelem, hogy minder kis hibát az arcunkba vágnak? Legyünk már egy kicsit kötetlenebbek, felszabadultabbak. Ne féljünk annyira magunktól! A gyűlés nem a gyűlésért van, a vita nem önmagáért. A színjátszás és egyéb kultúrmunka sem az akció kedvéért. A naptárunk ne teljék meg év végére semmitmondó vonalakkal, gajmókkal. Ne aszerint értékeljük a magunk mögött hagyott hetet, hónapot, hogy hány tervezett akciónk után rajzolhattunk pipát. Félő, ha kampányokban élünk, majd kampányokban gondolkodunk és elröppenő életünk is csak egy semmitmondó kampánnyá silányul. Az élet forgalmi szabályai sem viselik el a gyorshajtást, a kapkodást még kevésbé. A kompány-akciók pedig az emberi együttélés tilalmi táblái. CSICSAY ALAJOS 9 A 15 éves Tatum O'Neal már nem kezdő színésznő. A Kettőskor című lilmben egy tizenéves lányt alakít, aki haláloson beleszeret egy idősebb férfiba - Richard Burtonba.
