A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

JEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSA tósokat is kiállta. A Szovjetunió ma szilárd politikai óllamközösség, amely az Októberi Forradalom előtti álla­potból úgyszólván a világranglista al­só fokáról felemelkedve o világ leg­fejlettebb országai közé került gaz­dasági, tudományos és kulturális ered­ményei révén. A Szovjetunió évtize­dek óto kulcsszerepet játszik o nem­zetközi életben, élharcosa a vilógbé­­kének. Mindezek természetessé teszik, hogy ma is mindig visszapillontsunk a Szov­jetuniónak mint egyedülálló szocialis­ta államközösségnek a tapasztalatai­ra, mert ezek — nem utolsósorban a nemzetiségi kérdés megoldása te­rén szerzett — tapasztalatok mo is értékesek o nemzetközi kommunista és munkásmozgalma számára. A nemzetiségi politika lenini elvei a többnemzetiségű Csehszlovákiában a CSKP és szocialista államunk minden­napi törekvéseiben — o csehszlovák szövetségi államjogi elrendezésről szóló és a nemzetiségek helyzetét sza­bályozó alkotmánytörvényekben — testesülnek meg. A Szovjetunió gazdasági lehetősé­geit, omit a XXV. kongresszus is meg­állapította, hosszú ideig gátolták bizo­nyos objektív körülmények. Azonban a helyzet megváltozott. A Szovjetunió egy­re több erőt és eszközt összpontosíthat az életszínvonal emelésére. Ez a je­lenlegi ötéves terv strotégioi és gya­korlati célkitűzéseiből is világosan lát­szik. A további intenzív gazdasági fejlő­dés hozzájárul az egyes köztórsosá-SZIEGL FERENC gok gazdasági és kulturális fejlettsé­gi szintje között levő különbségek csökkentéséhez és fokozatos felszámo­lásához. A szovjet társadalom vezető ereje, oz SZKP véleménye szerint az állama szocializmus és o kommunizmus épí­tésének folyamatában is a meghirde­tett célok megvalósításának fő eszkö­ze marad, s ennek megfelelően nö­vekedik a Szovjetuniónak mint a szov­jet népek államközösségének jelentő­sége. Az SZKP hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió össznépi állammá lett, melynek egyre több lehetősége van funkcióinak ellátására és a szocialista demokrácia fejlesztésének irányítására, minek következtében kialakulnak ón­nak előfeltételei, hogy a szovjet ál­lam a távolabbi jövőben fokozatosan kommunista társadalmi önigazgatássá változzon át. Foto: APN HÉTVÉGI LEVÉL Takarékoskodunk. Méghozzá egyre nö­vekvő ütemben, ahogy mostanában majdnem mindenre mondani szoktuk. Amíg a mostani ötéves tervidőszak kezdetén harminckétmilliárd ötszáz­­negyvenháromezer koronával volt a ta­karékban Szlovákia lakosainak, addig az eltelt nem egész négy év alatt sike­rült további tizenegy és lél milliárdot léire tennünk. Bár társadalmi rend­szerünkben nem a takarékbetétköny­vön szerepelő összeg adja a létbiz­tonságot, csak nyugodtabb az álma az olyan embernek, aki rendszeresen takarékoskodik, s tudja: az idén meg­vettem az autót, jövőre nyaralni me­gyünk, azután kicserélem a bútort, mint az olyannok, aki itt is, ott is el­adósodott. Nem mintha a hitelek, köl­csönök ellen valami kilogásom lenne. Mert ha mértékkel és célszerűen tör­lesztőnk, ezt úgy is fel lehet fogni, mint rendszeres takarékoskodás. Nem véletlenül vezette be például az állam — szociálpolitikai meggondolásból — o kedvezményes újházaskölcsönt, ame­lyet a Hatolok fizetésük nagyságához mérten törleszthetnek, sőt gyermeken­ként el is enged az állam belőle. Bi­zonyára sok embernek gondot okoz a közösen inkasszált lakbér, gáz-, viz-, villanydij s a telefonszámla befizeté­se, a biztosítási dijak időbeni elkül­dése. Nincs senki otthon, amikor jön a díjbeszedő, későn nyit és korán zár a posta, napközben a család minden tagja elfoglalt, nem éri meg szabad­ságot kivenni erre a célra. A takarék­­pénztár egy új szolgáltatással, az át­utalási betétszámlával siet ilyen eset­ben a segítségünkre. Befizetünk ha­vonta bizonyos összeget vagy megál­lapodunk, hogy mennyit lehet levon­ni a fizetésünkből s a takarékpénztár elintézi helyettünk az összes törleszté­seket és befizetnivalókat. Ha a befizetés több, mint a havi rendszeres kiadás, előbb-utóbb összejön olyan összeg, hogy már csekk-könyvet kérhetünk, így aztán csekkel fizethetünk az uta­zási irodákban, a Prior áruházakban, a Mototechna elárusítóhelyein, s a legtöbb boltban és egyes autójavító műhelyekben. S ez bizony meggondo­landó. Különösen ilyenkor, ünnepek előtt, amikor ugyancsak „dolgoznak" a zsebtolvajok. Nem kell remegve szorongatni a pénztárcát, takargatni, jól eldugni. Pénz nélkül nem lehet el­mozdulni hazulról. Hátha meglátunk valamit, ami megtetszik s meg akar­juk rögtön vásárolni. Tehát meny­nyi pénzt vigyünk magunkkal? Előre nem tudhatjuk. Velünk nőkkel — vall­juk be — előfordul, azt a pénzt, amit — mondjuk — csizmára szántunk, ka­bátra, pulóverre, egyébre költjük. De ha csekkönyv van nálunk, s abban a boltban történetesen csak készpénzt fogadnak el, máris megszabadultunk a kísértéstől. Mert takarékoskodni csak így lehet: rendszeres befizetéssel, megfontolt ki­adással. 3

Next

/
Thumbnails
Contents