A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
JEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSA tósokat is kiállta. A Szovjetunió ma szilárd politikai óllamközösség, amely az Októberi Forradalom előtti állapotból úgyszólván a világranglista alsó fokáról felemelkedve o világ legfejlettebb országai közé került gazdasági, tudományos és kulturális eredményei révén. A Szovjetunió évtizedek óto kulcsszerepet játszik o nemzetközi életben, élharcosa a vilógbékének. Mindezek természetessé teszik, hogy ma is mindig visszapillontsunk a Szovjetuniónak mint egyedülálló szocialista államközösségnek a tapasztalataira, mert ezek — nem utolsósorban a nemzetiségi kérdés megoldása terén szerzett — tapasztalatok mo is értékesek o nemzetközi kommunista és munkásmozgalma számára. A nemzetiségi politika lenini elvei a többnemzetiségű Csehszlovákiában a CSKP és szocialista államunk mindennapi törekvéseiben — o csehszlovák szövetségi államjogi elrendezésről szóló és a nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvényekben — testesülnek meg. A Szovjetunió gazdasági lehetőségeit, omit a XXV. kongresszus is megállapította, hosszú ideig gátolták bizonyos objektív körülmények. Azonban a helyzet megváltozott. A Szovjetunió egyre több erőt és eszközt összpontosíthat az életszínvonal emelésére. Ez a jelenlegi ötéves terv strotégioi és gyakorlati célkitűzéseiből is világosan látszik. A további intenzív gazdasági fejlődés hozzájárul az egyes köztórsosá-SZIEGL FERENC gok gazdasági és kulturális fejlettségi szintje között levő különbségek csökkentéséhez és fokozatos felszámolásához. A szovjet társadalom vezető ereje, oz SZKP véleménye szerint az állama szocializmus és o kommunizmus építésének folyamatában is a meghirdetett célok megvalósításának fő eszköze marad, s ennek megfelelően növekedik a Szovjetuniónak mint a szovjet népek államközösségének jelentősége. Az SZKP hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió össznépi állammá lett, melynek egyre több lehetősége van funkcióinak ellátására és a szocialista demokrácia fejlesztésének irányítására, minek következtében kialakulnak ónnak előfeltételei, hogy a szovjet állam a távolabbi jövőben fokozatosan kommunista társadalmi önigazgatássá változzon át. Foto: APN HÉTVÉGI LEVÉL Takarékoskodunk. Méghozzá egyre növekvő ütemben, ahogy mostanában majdnem mindenre mondani szoktuk. Amíg a mostani ötéves tervidőszak kezdetén harminckétmilliárd ötszáznegyvenháromezer koronával volt a takarékban Szlovákia lakosainak, addig az eltelt nem egész négy év alatt sikerült további tizenegy és lél milliárdot léire tennünk. Bár társadalmi rendszerünkben nem a takarékbetétkönyvön szerepelő összeg adja a létbiztonságot, csak nyugodtabb az álma az olyan embernek, aki rendszeresen takarékoskodik, s tudja: az idén megvettem az autót, jövőre nyaralni megyünk, azután kicserélem a bútort, mint az olyannok, aki itt is, ott is eladósodott. Nem mintha a hitelek, kölcsönök ellen valami kilogásom lenne. Mert ha mértékkel és célszerűen törlesztőnk, ezt úgy is fel lehet fogni, mint rendszeres takarékoskodás. Nem véletlenül vezette be például az állam — szociálpolitikai meggondolásból — o kedvezményes újházaskölcsönt, amelyet a Hatolok fizetésük nagyságához mérten törleszthetnek, sőt gyermekenként el is enged az állam belőle. Bizonyára sok embernek gondot okoz a közösen inkasszált lakbér, gáz-, viz-, villanydij s a telefonszámla befizetése, a biztosítási dijak időbeni elküldése. Nincs senki otthon, amikor jön a díjbeszedő, későn nyit és korán zár a posta, napközben a család minden tagja elfoglalt, nem éri meg szabadságot kivenni erre a célra. A takarékpénztár egy új szolgáltatással, az átutalási betétszámlával siet ilyen esetben a segítségünkre. Befizetünk havonta bizonyos összeget vagy megállapodunk, hogy mennyit lehet levonni a fizetésünkből s a takarékpénztár elintézi helyettünk az összes törlesztéseket és befizetnivalókat. Ha a befizetés több, mint a havi rendszeres kiadás, előbb-utóbb összejön olyan összeg, hogy már csekk-könyvet kérhetünk, így aztán csekkel fizethetünk az utazási irodákban, a Prior áruházakban, a Mototechna elárusítóhelyein, s a legtöbb boltban és egyes autójavító műhelyekben. S ez bizony meggondolandó. Különösen ilyenkor, ünnepek előtt, amikor ugyancsak „dolgoznak" a zsebtolvajok. Nem kell remegve szorongatni a pénztárcát, takargatni, jól eldugni. Pénz nélkül nem lehet elmozdulni hazulról. Hátha meglátunk valamit, ami megtetszik s meg akarjuk rögtön vásárolni. Tehát menynyi pénzt vigyünk magunkkal? Előre nem tudhatjuk. Velünk nőkkel — valljuk be — előfordul, azt a pénzt, amit — mondjuk — csizmára szántunk, kabátra, pulóverre, egyébre költjük. De ha csekkönyv van nálunk, s abban a boltban történetesen csak készpénzt fogadnak el, máris megszabadultunk a kísértéstől. Mert takarékoskodni csak így lehet: rendszeres befizetéssel, megfontolt kiadással. 3
