A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

Spanner Edit érdemes művésznek a Csallóközi Múzeumban megrendezett kiállításán a megragadó szinkompozíciójú képeket zömmel a nő-gyermekcsalád témakörbe lehetne sorolni. Lírai megfogalmazásúnk ezek a képek, a szerelem, a szeretet apoteózisoi, bár a lírai hangvétel mellett olykor a melodramatikus elemek sem hiányoznak belőlük.

— Pólyám elején sok minden téma foglalkoztatott, de aztán érdeklődésem egyre inkább a portréfestés irányába tolódott el. Kezdetben főként rokonokat, ismerősöket rajzoltam. Később, bár eleinte kissé félve, de aztán egyre határozottabban áttértem a festésre. Mert azért mégiscsak más olajfestékkel megörökíteni a látottakat. Igyekszem a művész kifejező eszközeivel vallani a nők vágyairól, gondjairól, mert a nők problémái foglalkoztatnak a leginkább. Szeretném valahogy kifejezni, hogy bár az emancipáció révén javult ugyan valamelyest a nő helyzete, nem vagyunk már tejlesen rabjai a háztartásnak, a mai nők látszólag elégedettebbek, kevesebb a gondjuk, de még igen sok olyan probléma van, amit kénytelenek vagyunk magunk megoldani, nem támaszkodhatunk az erősebb nemre.

Gyengéd, törékeny asszonyokat, lányokat látni körös - körül a képeken, anyát gyermekével, menyasszonyt o vőlegényével, meghitt családi kört Spanner Edit asszonyainak-lányainak tekintetéből kisugároznak a társadalmi feszültségek, a mindennapok gondjai, problémái, ott lüktet az egész mai bonyolult élet. Tekintetükből egész magatartásukból — s ez nem póz a képeken — kicsendül azonban a bizakodás, a derűlátás, az eltökélt szándék, a töretlen akarat, hogy igenis felveszik a harcot, megbirkóznak, meg tudnak birkózni — a társadalom, a férfitársadalom segítségével — a gondokkal, problémákkal. Egyik-másik képén Spanner Edit — szimbolikusan — ábrázolja az útkeresést, múlandóságát a boldogságnak, mely bármely pillanatban elillanhat. Spanner Edit keresi s meg is találja a szépet, az örök emberit, de a legtöbb képén emellett a mindennapok problémái is ott feszülnek. Kérdéseket vet fel, s nem'' ad rájuk egyöntetű választ. Elgondolkodásra késztet. Rögös ösvényen elvakultan botorkál egy karcsú meztelen lány — valyon megtalólja-e a helyes utat, amelyen eljut a céljához? Vagy. . . Egymáshoz simul a szerelmes pár, a karcsú lány szépen ívelt kezén tarka pillangó, még ott van, ám bármely pillanatban elrepülhet. A menyasszony ujján ott ragyog a jegygyűrű, becses holmi, csak az a kérdés, nem lesz-e talmi a csillogása?

Spanner Edit sakkal derűlátóbb, a gyermek témakörében, amikor gyermekeket, a családi életből vett jeleneteket ábrázol. Talán két legszebb, legdinamikusabb alkotása ebben a témakörben a Legerősebb kötelék és az Ifjú család című képe. A családábrázolásban sem dominál azonban mindig a lírai hangvétel, a kifejezni szánt gondolati tartalom olykor itt is feszültségekre utal. Jogosnak látszanak azok a megállapítások, amelyek Gustáv Hupka, a kiváló szlovák költőnek a kiállítás megnyitásán elmondott beszédében hangzottak el, mintegy summázva Spanner Edit alkotásainak eszmei tartalmát, mondanivalóját:

„Nincs szebb érzés, mint az élet szépségének meglelése, feltárása és megörökítése. . . Lelked mélyén keresd a szépet. . . s a fény egyetlen cirógatására felvillan az örök ifjúság legszebb képe, melyet nem törölhet el a hétköznapok ecsetje. . . A festményeket szemünkkel észleljük, ám ezen a kiállításon akarva-akaratlanul egész lényünkkel érzékeljük a szépet, hallgatjuk egy gyengéd női szív lüktetését. Ezt a lüktetést mély érzés, emberszeretet, humanizmus itatja át. Igazi művész szól hozzánk képein keresztül. Beszédes alkotások ezek, a múltról, a jelenről és a jövőről szólnak hozzánk olyan hangon, amelynek révén lett halhatatlan a művészet."

MÉSZÁROS JÓZSEF

Legyezők és sütővasak, tükrök és rézógyak, lavórok és lila porral teli üvegecskék, póvatollol és művirággal díszített kalapok, pezsgőspohár, pislákoló gyertyafény, tücsökciripelés ... és lányok. Egy kisvárosi vöröslámpás ház lakói ők; napközben szolid, polgári életet élnek, sötétedés után pedig a városka előkelő urai vendégeskednek HÓIuk — ónnak rendje és módja szerint, ünnepnapokon aztán kokárdát tűznek a mellükre, ólmot öntenek, színházba járnak. Legutóbb például a Hunyadi Lászlót látták. Sokuknak még a könnye is kicsordult a meghatottságtól .. .

Kiss Mari Rózsija is annak a háznak a lakója, ahol a szerelem nem téma, hanem vásári portéka. De Rózsinak ez csöppet sem számít. Ha nem így lenne, rég megkereste volna már a tisztesség útját. Hogy meddig lesz még Darinka, Bella, Karola és a többiek sorstársa? Bizonyára mindaddig, amíg éppen őt ültetik asztalra a füstös kiskocsmában vagy amíg éppen őt keresik majd a gyönyör és a mélyről fakadó sóhaj házában, ahol mindössze egyetlen erkölcsös éjszakát jegyeztek fel a bentlakók.

A Végkiórusítás presszósnője kihívó mosollyal, kacér tekintettel méri a kávét. De nemcsak azt. „Mást" is, mert imádja a pénz szagát.

Manci, a Kísértés rosszlánya álmosan, összetörve vár valakire a hajnali ködben, hogy az öreg bé’ház mállott falú szobájában béérhessen végre a szerelme.

A Török daráló Annuskája egyszer akart igazán

KISS MARI

boldog lenni az életben, s akkor is feltépték szobája ajtaját.

Liza, a Pygmalion külvárosi virágáruslánya kivétel a sorban. Egy bogaras fonetika tanár szakítja őt ki megszokott környezetéből, hogy tökéletes úri hölgyet formáljon belőle.

Ott voltam, amikor Huszti Péter Higginsz professzora a Madách Színházban pontos kiejtésre és az előkelő kisasszonyokhoz illő társalgási nyelvre tanította az ordenáré virágáruslányt. Kiss Mari Lizája tele volt daccal, nemtörődömséggel, visszafojtott természetességgel, szenvedéllyel - úgy, ahogy azt Shaw megírta. (Pontos szövegmondásával, kifejező mozdulataival ezt a szerepét is élménnyé avatta.) Aztán véget ért a próba, és szóba jött Vivian Leigh szerepformálósa, amiről Kiss Mari semmit sem tudott, mert nem látta a filmet. „Nem is sajnálom - mondta egy belvárosi cukrászdában. - Ha láttam volna, most bizonyára más sem járna a fejemben."

Rózsiról, Manciről, Annuskáról és a többiekről sem tudott többet, mint ami a forgatókönyvben volt. Színészi azonosulásai mégis felejthetetlenek. Még akkor is, ha ezek a nők érzelmileg és gondolatilag valahol nagyon is kötődnek egymáshoz. De Kiss Marinak sikerült megtalálni bennük azt a tulajdonságot, amely a sorstársakat is elválasztja egymástól. És erre csupán a legtehetségesebbek képesek,

G. Szabó László Markovics Ferenc felvétele

4