A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-01 / 48. szám
ZS. NAGY LAJOS Moszkva utcáin különös épületekre bukkanhat a járókelő. Érdeklődő tekintete nemegyszer akad meg játékos, ötletes alkotókedv szülte házakon. Az első képen látható épületet Csehov nevezte el „komódház"-rKJk. A második képen lévő „pohárház“ csakugyan bögréhez hasonlít. A harmadik épület meg olyan, mint egy földre szállt galambdúc. Picasso születésének századik évfordulóján, 1981-ben nyitja meg kapuit a párizsi Picasso-múzeum. A gyűjtemény egyes részleteit addig is bemutatják időszaki kiállítások keretében, amíg befejeződik a múzeum céljaira kijelölt XVII. századi Sálé palota restaurálása. Képeinken: 1. Picasso kubista korszakából való A gitár cimú kép (1912); 2. A realizmushoz való rövid visszatérésének időszakából származik A levélolvasók című vászon (1921); 3. Az esdeklő című képét gouache-sal és tintával alkotta 1937-ben. A A Ríf északi oldalát és az Atlasz hegység völgyeit s lapályait törzsi életet élő berberek lakják, akik jelentős szerepet játszanak Marokkó gazdasági életében: birkákat, kecskéket, lovakat, tevéket, öszvéreket nevelnek - főleg exportra. Képünkön egy berber pásztor (a háttérben a család lakósátra). CERUZASOROK A HÁZI DARÁZS Odakint hidegre fordult az idő, minden bizonnyal ennek köszönhetem, hogy szellőztetés közben egy darázs a szobámba repült. Előbb eszeveszett szirénázással röpködött faltól falig, dühösen nékivágódott a könyvespolcnak, begurult a fotel aló, pihent egy sort, aztán folytatta eszelős röpködését a szobában, hanqja az amerikai Liberótorokéra emlékeztetett. Megpróbáltam őt kikergetni egy darab törlőronggyal, de teljesen sikertelenül, nagy pilóta-bravúrral Kerülte a sarkig tárt ablakot. Fázik, állapítottam meg, s mivel már jómagam is reszkettem a hidegtől, hirtelen bezártam az ablakot, helyreigazítottam a függönyt, a darázs így a szobám foglya lett. Egy ideig még fejvesztetten röpködött, láthatóan egyre fáradtabban, azután megtelepedett a függöny ráncai között.- Ha csöndben leszel, itt maradhatsz! - mondtam néki nagylelkűen, de talán nem is hallotta, a nagy fáradtságtól s a jó melegtől elaludt. Később láttam, hogy lassan fölmászik az íróasztalomra s csöndben meghúzódik Suetonius A Caesarok élete című művén. Nem háborgattuk egymást. Arra gondoltam, hogy íme, van egy házidarazsam, biztos, hogy ilyesmivel kevés ember dicsekedhet. Tavaszig megszelídítem őt. Már láttam is magamat, amint jövő tavaszra sétálni indulok a viruló természetbe s nem törzskönyvezett kutyát vezetek pórázon magam után, hanem házidarazsom kering majd szelíden a fejem körül. így éltünk, teljes békességben - egy hétig. Ma reggel viszont hiába kerestem. Nem láttam őt sem a szőlőfürtön, sem A Caesarok életén, sem a többi kedvenc helyein. Teljesen lehangoltam tápászkodtam ki az ágyból, gondoltam, megnézem még a könyvespolcon, hátha már únta Suetoniust s más könyv után nézett. Kedvetlenül papucsot húztam. S aztán - nem szégyellem bevallani — üvöltve akkorát ugrottam, mint egy hivatásos futballkapus, a papucsom az ajtóig repült. A darázs fáradton és meggyötörtén mászott ki a papucsom mélyéről, de néhány lépés után hanyattvógódott, mint egy kiütött bokszoló. S míg a fullánkját igyekeztem kipiszkálni gyorsan dagadó-vörösödő lábujjamból, lassan számoltam is, mint valami ringbíró: „egy. .. kettő...“ ötnél már nem mozgott. Borotválkozás közben, bár még fájt a csípés helye, arra gondoltam, hogy beszerzek egy másik darazsat, de végül -letettem erről a szándékomról, mert nem tudtam eldönteni, melyikünk követte el az iménti végzetes hibát: én-e vagy a darázs. Határozatlanságom és tétovaságom következménye: élhetek újra. . . darázstalanul. UDVARIASSÁG - EGY HÓNAPIG Nem akartam hinni a szememnek, amikor az -autóbuszban megpillantottam a plakátot s rajta az alábbi szöveget: „Október az udvariasság hónapja. Kérjük a kedves utasokat, adják át helyüket idős és beteg útitársuknak!“ A puritán plakátot csupán egy vörös kereszt díszítette, ebből következtetni lehetett értelmi szerzőjére: nyilván a Vöröskereszt plakátja. Előbb nem akartam hinni a szememnek, aztán meg -némi lelki-ismeretfurdalás fogott el: íme, már október huszonötödiké, s én ebben a hónapban még egyetlen idős vagy beteg útitársamnak sem adtam át -a helyemet. Az vigasztal csupán, hogy ebben a hónapban jómagam sem ültem még a városi közlekedés autóbuszain, sőt azelőtt sem ültem, sohasem, ama egyszerű oknál fogva, hogy szinte kizárólag rövid útszakaszokon utazom, nem érdemes leülnöm, hiszen úgyis mindjárt !le kell szál-lnom. Ennek -ellenére lelkifurdalásom megmaradt, mert orra gondoltam, hogy legalább októberben le kellett volna ülnöm, hogy átadhassam a helyemet idős vagy beteg útitársamna'k. Mit csináljak azonban, ha ezt az erkölcsi jellegű figyelmeztetést csak most az imént olvastom (Megjegyzem: már évek óta az a szokásom, hogy szinte rögeszmésen elolvasok minden autóbuszba kiragasztott plakátot vagy figyelmeztető feliratot!), talán elkerülte a figyelmemet, visszamenőleg sajnos már mit sem tehetek. Pedig milyen jól járt, akinek a figyelmét nem kerülte el ez a plakát. Hiszen ha október folyamán udvarias volt, figyelmes volt, átadta ülőhelyét az idősebbeknek, akkor jövő októberig, tehát egy hosszú esztendőn át vidáman terpeszkedhet az autóbuszok és villamosok ülésein, fittyet hányva öregre és betegre. A vörös keresztes plakát ezt szuggerálja: Légy udvarias októberben, aztán oda se neki! Megtetted a magadét! Bravó! TÓTH LÁSZLÓ ÚJ BEJEGYZÉSEK ÉS G0ND0LG0ZAT0K A MEGÍRATLAN NAPLÓ BÓL Hűség Férjét Jóbné csak nézi, nézi: jobb ma egy istenverte férfi, mi-n-t holnap nélküle élni. Elszánt hódító lncsel(e)kedik. Széljegyzet egy énekes teljesítményéhez „Portandó" parlando. Ars vitae Gondolgozom. Tapasztalás * Megkóstoltam. A tenger vize valóban sós. Interjú Kérdés: Mj a véleménye a hetvenes évekről? Válasz: Úgy gondolom, hogy a hetvenes évek a hatvanas évek után jöttek. Barátom följegyzése Ostoba kérdésre ritkán kapsz bölcs választ. Nagyanyám mondta béna nagyapámnak A harag hatalom nélkül -mit sem ér. Adalék az olvasás módszertanához Nagyanyám mondta: Annyit olvasgatok mostanában, hogy vénségemre utóbb még megtanulok olvasni. Szókratész szólitása Lám, a mi bölcseink már finnyásan lökik el maguktól a méregpoharat. Mese Addig éltek, míg meg nem haltam. 9
