A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-01 / 48. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KIÁLLÍTÁS Aktualitások 79 Prágában, a FOMA nemzeti vállalat kiállítási csarnokában tárlatot' rendez­tek az újságíró-fotósok felvételeiből. Bemutatták az „Aktualitások 79" pá­lyázatra étkezett legsikerültebb alko-. fásokat. Végignézve a felvételeket ön­kéntelenül is olyanokat kerestem, me­lyeiket a hazai tájon, Szlovákia déli és keleti részén élő újságíró-fotósok ké­szítettek. Egyet, egyetlen egyet talál­tam. Tóthpál Gyula „Hazafelé" című felvételét. A Fotósdk Szövetségének akkor soros ügyeletese úgy tájékozta­tott, hogy a tárlat anyagát az újság­írók szekciója rendezte, s erre az egyetlen egy felvételre vonatkozólag csak ennyit mondott: Talán véletlenül került ide. Egyébként a tárlat közel ötven fel­vételét a ČSTK és 24 szerkesztőség munkatársai készítették. Az első díjat Vladimír Žitný (Rudé Právo) „Jélen­­tés a télről" című, öt felvételből álló sorozata kapta. Jozef Kruliš, a ČSTK fotósa kapta a második díjat „Né­gyesikrek" című felvételéért. A har­madik díjat Jozef Pekárek (Stadion) „így kell játszani" című felvételéért kapta. Az idei év legjelentősebb aktuali­tásaira, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójára, a küzdelmes aratásra, meg arra a tényre, hogy a nemzet­közi gyermekévben élünk, csak keve­sen figyelték fel. Az előbbi két témá­ra Karol Mevald (ČSTK) egy-egy fel­vétellel, Emil Karkan és Karol Kuče­ra (Obrana fidu) pedig az utóbbi témára. Egy sorozattal, illetve két fel­vétellel. Nem művészfotók sem a díjazottak, sem az említettek, de a tárlat mind­egyik felvételéről elmondható: kiváló riportképek. Hozzájuk hasonlót, ha nem is túl gyakran, de azért látha­tunk újságjainkban, folyóiratainkban esetenként. Kár, hogy a tárlatra csak véletlenül került az az egyetlen egy. Hajdú András HANGLEMEZ Encores A Liszt Ferenc Kamarazenekor a múlt évben ünnepelte fennállásának 15. év­fordulóját. Ez a ma már világszerte ismert kitűnő zenekar 1963-ban ala­kult mint a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola Kamarazenekara. Az el­ső években mindössze néhány koncer­tet adtak évente, 1968-tól azonban az Országos Filharmónia rendszeresen foglalkoztatja az együttest és az utób­bi években mintegy száz hangversenyt adnak évente hazai és külföldi kö­zönség előtt. Ausztrália kivételével az összes földrész zeneértő közönsége tapsolt már színvonalas játékuknak. Hongversenykörútjaik során számos vendégművésszel is együttműködtek, így például közös hanglemezfelvéte­lük is készült Maurice Andréval, a trombita világhírű virtuózával, aki a lemezen négy versenyművet ad elő a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséreté­vel. A Hungaroton vállalat „házi együttesként" kezeli e kitűnő kama­razenekart, 1981-ig szóló szerződésük van. Első lemezfelvételük egy Corelli concerto grosso, valamint Farkas Fe­renc Piccola dl musica de concerto című 'műve volt, legutolsó pedig az Encores. Mit is tartalmaz tulajdonképpen az Encores (Ráadások) című nagylemez? A Liszt Ferenc Kamarazenekar hazai és külföldi hangversenyei során meg­szokottá vált, hogy a közönség a hangverseny végén ráadást követel. Az Encores című lemez tehát azokat a népszerű darabókat tartalmazza, melyeket az együttes hangversenyein ráadásként a leggyakrabban ad elő. Az első femezoldalon megtaláljuk Al­binoni Adagio vonósokra és orgoná­ra című művét Sebestyén János orgo­naművész közreműködésével, Bocche­rini Menüettjét az E-dúr vonósötösből, Rossini Moderatóját a C-dúr szonátá­ból, Haydn Andante cantabile (Sze­­renád)-ját az F-dúr vonósnégyesből és Weiner Róka-táncát az I. Divertimen­­tóból. A második lemezoldal tartal­mazza Bach Airjét a III. (D-dúr) szvit­ből, Mozart Menüettjét a D-dúr di­­vertimentóbóh Csajkovszkij Keringőjét a Vonósszerenádból, Johann Strauss Pizzicatopólkáját és Paganini Moto perpetuóját. Az Encores bizonyára sok örömet szerez majd a színvonalas kamara­zene kedvelőinek, hiszen a Liszt Fe­renc Kamarazenekar precíz összjáté­­ka, a tempó röpke hullámzásait egyenletessé tevő fegyelmezett és mű­vészi játéka ékes bizonyítéka annak, hogy ez a 17-tagú együttes Sándor Frigyes művészeti vezető és Rolla Já­nos hegedűművész-koncertmester veze­tésével ma a világ kamarazenekarai­nak élvonalához tartozik. Sági Tóth Tibor KÖNYV Diószegi Vilmos — A pogány magyarok hitvilága István király majd ezer évvel ez­előtt vassal kényszerítette a Kárpát­­medencében megtelepedett magyar­ságra a kereszténységet, amivel ugyan jelentős védelmet biztosított a környe­ző keresztény népék támadása ellen, de egyben megbontott egy viszonylag egységes világképet, ami évezredeken keresztül a magyarság kultikus életét összefogta. Bár a hét törzsből csak kettő (Nyék és Megyer) volt finnugor nyelvű, a többi török eredetű, de a honfoglaló nép (s valószínűleg a két­­háromsráz évvéí ezelőtt megtelepedett türk-avarök is) hitében, mitológiájuk­ban hasonlóak voltak, s a környező népektől jelentős mértékben eltérőek. Hogy milyen mély gyökerei vannak még ma is ennek az ezer éve hatal­mi eszközökkel pusztulásra ítélt sá­mánhitnek, s egyáltalán, hogy mely tájakra', milyen rökonoépek'hez vezet el a sámánizmus elemeinek feltalálá­sa a népi díszítőelemekben, balla­dákban s népmesékben, s gyermek­mondókákban, erre elsősorban a nép­rajz adhat választ. Bár „őstörténetünk e fontos területe dilettánsok kezébe csúszott" s „a néprajzkutatók csupán anyaggyűjtésre és ainyagköZlésre szo­rítkoztak ezen a területen, az anyag feldolgozását más tudományágak mű­velőire hagyták" — az utóbbi időben többek között az ismertetett könyv szerzője jóvoltából is, valamint a ro­konnépekről szerzett egyre szélesebb ismeretek révén komoly tudományos munkával tették helyére a kificamított elméleteket. Diószegi saját kutatásain felül ha­talmas irodalmi apparátussal bizonyít­ja állításait, egyértelműen kimutatva az ősi világkép nyomait napjaink ma­gyar etnikumában és az uráli illetve török rokonnépek körében. A világ egységének képe tükröződik a világfa (életfa) ábrázolásán, ahol az alvilág, a gyökerek közti világ kígyók, békák, gyíkok birodalma. Ezért 'kívánják az alvilág poklába azt, akire kígyát-bé­­kát mondanak. Mondáink, meséink vi­lágában ez éppúgy megtalálható, mint a világfa kilenc vagy hót ága s az ágak közt a nap és a hold. Ezt már a kora avarkori csonttégeíyeken is felfedezhetjük, s az sem véletlen, hogy Fehér László balladájának át­­kozódása Sziréntől várj emigyen vég­ződik: „Elátkozom az urakot, mosdó­vizek vérré váljon,, nékik a Nap ne szolgáljon, még a Hold is távol jár­jon". — tehát szálljon a lelkűk az al­világba, ne fél az egekbe. Ennék a fángik kultikus jóHege volt, a földi mása a sámán,fa, sámánlétra, és ké­sőbb kopjafa alakjában jelenik meg. A sámán avagy a táltos, oki egyedül alkalmas a szellemekkel va'ló érint­kezésre, már születésénél fogva el­rendeltetett erre a posztra: foggal vagy hat ujjal születik. Táltossá válá­sát próba előzi meg, amihez hozzá­tartozik a viasikodás, valamint a sá­mánfa megmászása. Ezek a varázse­rővel rendelkező emberek gyógyítot­tak, jövendöltek, termést sökasítottak. Sorolhatnánk a példákat — nemcsak Diószegi könyvéből — a hétfalusi csángóktól az a'ltáji törökökön, jaku­­tókon, burjátokon, obi ugorokon ke­resztül egész a szibériai szamojédek (enyec, nyenyec, nganaszan) népcso­portjáig. „A holdas-napos égigérő fa, a kígyók-gyíkok-békák országa, a vi­lágfa körüli 'lelkek,. . . a táltosjelölt be­tegséggel történő kiválasztása, huza­mos alvás és testének feldarabolása révén való tudománykapása, az égig­érő fa megmászása. . . a táltos ke­zében lévő egyfenekű csörgős dob, a rovátkás vagy létra alakú „táltos­­fa" ..." — ez volt a pogány magyar­ság hitvilága, melyet a gondos nép­rajzi gyűjtő elemző munkája során vi­szontláthat, mert nem fogott rajta gyö­keréig hatóan sem az idő, sem a ke­­resztényséq ezeréves dogmája. Molnár László Lúd és orr (Fáy András állatmeséi) Fáy András a múlt század kiváló egyéniségei közé tartozik. Széles kö­rű közéleti és sokoldalú irodalmi te­vékenységet fejtett ki. Állatmeséinek témáját Fáy a min­dennapok valóságából, a társadalmi életből merítette. Hogy az egyes ál­latok mögött különféle embertípusok lapulnak, azt maga az író is kihang­súlyozta. „Az emberek, goromba név, sőt fejbetörés félelme nélkül igazat szólni nem merészelvén, meséimben állatok játszók a főszerepet." — ol­vashatjuk az egyik Ajánló levélben. Fáy meséinek sókak számára van m ondan ivat ójuk. Alapigazság a ik bál egyaránt okulhat a közember, a hi­vatalnok, az író stb. A vak és a si­ket c. mesében pl. a butaság, a va­lamihez való nem értés palá'stólása lepleződik le; Az okos elefántban az író az ész erejét állítja szembe az erővel, Az ürgében pedig az öntelt­séget pel'lengérezi ki. Elmondhatjuk, hogy a mesék a ne­velői szándékon túl szórakoztatni is tudnak. Az író észjárása, humora, stí­lusa gyakran jókedvre, mosolyra deríti az olvasót. A kötetet tehát érdemes volt kiadni. Csáky Károly Egy parányi, körömnél is kisebb, négy­­százezer áramköri elemet tartalmazó elektronikus alkatrésznek köszönhetően sikerült összeállítani a világ legkisebb, gyufásdoboznál alig nagyobb tévé­kameráját. Senta Berger, a neves osztrák film­­színésznő a bécsi Burgtheater tagja lett. Nemrég még Olaszországban fil­mezett, A zöld kabát női főszerepét játszotta. 0 Különleges gépi gereblyét szerkesz­tettek hegyi legelőknek kövektől való megtisztítására kirgiz szakemberek. A gereblye erős, mozgatható fogait a kövek nagyságának megfelelően lehet beállítani, A gép egyensúlyozó szerke­zete még 20 fokos lejtőn is lehetővé teszi a munkát. A találmányt sikerrel próbálták ki a Tyany-Sany hegység középső részének legelőin. 8

Next

/
Thumbnails
Contents