A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-17 / 46. szám
kény embert mutattunk már be, akiket pofonegyszerű eszközökkel vezettek félre és „szabadítottak meg" nemegyszer nehezen osszekuporgatott, tetemes összegektől... Sajnos vannak ilyen „visszaesők", akiknek nem használ a szép szó, a segítő készség és szándék. De meggyőződésem, hogy sokkal több azoknak a száma, akik - nagyon bölcsen - a más kárából okulnak és tanulnak. EGYÜTTMŰKÖDÉS- A nemzetközi együttműködésre gondol? - kérdezi Szabó László. Bólintok, mire így folytatja. - A szocialista országok sem élhetnek elszigetelten a világtól, mint ahogy nem is élnek. A turizmus növekedésével nem kívánatos jelenségek is begyűrűznek hozzánk, vagyis a nemzetközi bűnözés nálunk is igyekszik kiterjeszteni a csápjait.- Ha nemzetközi bűnözésről esik szó, az ember akaratlanul is elsősorban a kábítószerekre gondol - jegyzem meg.- Kábítószer? ... Előfordul nálunk is, kis mértékben, de előfordul - mondja Szabó László elgondolkodva. - Én azonban más jellegű bűnözésre gondolok, ha az együttműködésről vagy a nemzetközi összefogásról beszélünk. Gondoljon csak a pesti postarablásra, vagy a néhány évvel ezelőtti gyilkosságra, amikor a szálak Csehszlovákiába vezettek. A jó együttműködés mindkét esetben eredményre vezetett. De volt már példa arra is, hogy a lengyel, a csehszlovák és a magyar rendőrség együttműködése kellett ahhoz, hogy [elszámolhassanak egy Lengyelországban fészkelő nagy bandát.- Mire specializálta magát a banda?- Hogy mire? ... A lengyel zlotyt koronára váltották, a koronát nálunk (orintra, a forintot Bécsben schillingre. A Schillingen aranyat vásároltak, amit aztán nagy szakértelemmel beépítettek az autó karosszériájába és Lengyelországban eladták dollárért. Gondolhatja, milyen tetemes népgazdasági kárt okoztak évek hosszú során a három országnak!... Sok hasonló kisebbnagyobb bűnesetről tudnék számot adni, de úgy gondolom, példának ennyi is elég, ennyiből is lehet következtetni a jó együttműködés szükségességére és fontosságára. CSALÁD, KEDVTELÉS- Fontos ezekről beszélni? - tárja szét a karját Szabó László mosolyogva.- A teljesség kedvéért...- Ahogy gondoljo . . .- Történt-e meghatározó vagy rendkívüli esemény az életében? Hosszan gondolkozik.- Történt - feleli. - Mégpedig kettő. Az egyik: a pályára kerülés. Amint már mondtam, nem akartam újságíró lenni, mégis az lettem. Elhallgat.- És a másik?- A házasságom.- Talán félresikerült?- Nem, dehogy. A feleségem remek ember. Ö az én első bírálóm, méghozzá szigorú bírálóm, már ami az írásaimat illeti. Szabóné Nagy Teréz - teszi hozzá magyarázón -, a jogtudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam.- Gyerekek?- Judit lányunk orvostanhallgató, Gábor fiunk meg a jogi egyetemre jár. Ha jól sejtem, ä is az újságírói pályára készül...- Ezek szerint a folytonosság biztosított . ..- Talán ... Ami pedig a kedvtelésemet illeti: nagyon szeretek horgászni... Ez minden. Leszáll az alkonyat. A leáldozó napsugár aranyhidat ver a Balaton vizén. A hoigászok már keresik helyüket a mólón. És valahol a távoli homályban felbúg egy hajókürt... LOVICSEK BÉLA A SZERZŐ FELVÉTüLE- Remélem, megkapta a megérdemelt „jutalmat"?!- Meg. Aligha felejti el egyhamar! TÁRSADALMI HASZNOSSÁG ÉS TANULSÁG Úgy vélem, minden tett: munka, irás, tévéműsor-szerkesztés... és egy csomó egyéb emberi megnyilatkozás, cselekvés csak akkor tudja maradéktalanul teljesíteni a küldetését, ha az nem öncélú, ha nem szenzációhajhászásból történik, születik. Nos, a Kék fény adásairól elmondhatjuk, hogy egyrészt: kétoldalúan hasznos a rendőrség és a lakosság számára; másrészt: valóban megvan a társadalmi tanulsága is, bár ez utóbbi gondolattal kapcsolatban lehetnek és vannak is fenntartásaink, illetve lehet és van némi hiányérzetünk. (Nem a szándékra és a törekvésre gondolok.) Előbb néhány gondolatot a rendőrség és a lakosság kapcsolatáról, viszonyáról. Talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy a rendőrség hosszú időn át a lakosság „mumusa" volt, s bár kisebb mértékben, még ma is az. (Gondoljunk csak a rengeteg rendőrviccre.) A tömegek úgy néztek a rendőrre, mint egy kérlelhetetlen, durva és korlátolt ellenfélre, ellenségre, aki árgus szemmel csak azt a pillanatot lesi, hogy hol, mikor és hogyan csaphat le a gyanútlan állampolgárra. Mélyre hatolnak azok a gyökerek, amelyekből ezek a tömegpszichózist kiváltó gondolatok és érzések táplálkoznak. A letűnt rendszer rendőrsége valóban korlátolt és brutális volt, üldözője és eltiprója minden haladó gondolat képviselőjének. Ezzel szemben a szocialista társadalom rendőrségének merőben más a hivatása és a küldetése, az, hogy a szocialista társadalmi rendszer tisztaságú, a vigyázzon. Itt, ezen a ponton találkozik a rendőr és az állampolgár érdeke: becsületes munkából békés, zavarmentes, tiszta életet élni, kilökve, kirekesztve minden szennyet, garázdaságot és bűnt a társadalmi életből. A Kék fény itt, ezen a ponton szembesíti és ösztönzi összefogásra a két felet a közös cél érdekében, számítva a becsületesen dolgozó állampolgárok lelkiismeretére és helyes ítélőképességére: Így válik egy egész ország kissé a rend őrévé, a tévútra sodródó emberek tizeinek és százainak lebuktatójává, s így kerül közel egymáshoz a rendőr és az állampolgár, aminek gyümölcse a kölcsönös tisztelet és megbecsülés. Es ez nagy dolog! S vajon hogy állunk a Kék fény adásának társadalmi tanulságával? Itt is érvényes a szólás-mondás: aki egyszer megégeti a szóját... vagy: más kárán tanul az okos . ..- Hát igen - mondja Szabó László -, hogy a hasonlatnál maradjak: sokszor egy egész ország száját égeti az adásban felmutatott példa, a kirívó és többszörösen ismétlődő bűncselekmény, mégis újra meg újra póruljár valaki... Tudniillik egy-egy adásban lehetőleg tematikus egységeket dolgozunk fel, hogy a tanulság kézenfekvő és egyértelmű legyen, mint ahogy az a tanmesékben szokott lenni. Például: ha a lakásfosztogatókat vesszük célba, felvillantjuk azokat a tulajdonosok által könnyelműen elkövetett hibákat, figyelmetlenségeket, amelyekkel lehetőségeket adnak a bűn elkövetésére hajlamos embereknek. Valósággal kitárják előttük a lakásuk ajtaját, aztán ember legyen a talpán, aki „ellenáll" a csábításnak ... Vagy: hány együgyű, naiv és hiszé-BOTLÁS UTÁN A csavargástól a vádlottak padjáig- Adj egy húszast! - tolakszik orrom alá egy koszos tenyér a vasútállomás várócsarnokának forgatagában. Alaposan szemügyre veszem az alamizsnáért folyamodót: csámpás cipő, szűk-szakadt farmer, színehagyott pulóver; az arcán kihívó tekintet és pimasz kölyökvigyor. Elsősorban vérmérséklettől, kortól és persze még sok minden mástól is függ: ki-ki hogyan reagál, ha vele ismétlődik meg a jelenet. A dolguk vagy vonatjuk után sietők többsége nagy ívben elkerüli az efféle párbeszédet folytató csoportosulást, van aki megáll s a folytatást várja; és akad olyan is, aki egy-egy „találó" megjegyzést vet a zilált ruházatú csövesek (érts: csavargók) felé. A lődörgő, semittevő csövesek nincsenek sokan, ami viszont annál szomorúbb^ általában tizenéves, jóra-rosszra egyaránt fogékony fiatalok. A rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője így összegezi véleményét: — Nem minden csavargó bűnöző. Vannak, akik magukra húzzák ugyan a kopott farmert vagy a bőrnadrágot, órákat ácsorognak tétlenül galerikbe verődve, de dolgoznak vagy tanulnak és nem sértik a törvényt. Természetesen aligha megnyugtató, hogy tizenéves gyerekek nem tudnak más, értelmesebb elfoglaltságot találni. Sajnos, sokan azonban nem állnak meg itt, nem elégszenek meg a céltalan lődörgéssel. Főképpen a munkakerülők, akik eleinte csak azért lopnak, hogy legyen mit enniük, később vérszemet kapnak és nagyobb bűncselekményeket is elkövetnek. Volt már olyan galerivel is dolgunk, amelynek tagjai néhány hónap leforgása alatt közel százezer korona kárt okoztak. A rendőrség és a bíróságok dolgozóinak továbbgondolásra érdemes észrevétele, hogy a tekergők között sok — sőt, túlontúl is sok — az iskoláskorú, általánosba, középiskolába vagy szakmunkásképzőbe járó tanuló, akik a jelek szerint nem tudnak mit kezdeni üres óráikkal. Ezért az is elgondolkoztató, vajon a különféle művelődési intézmények, klubok vagy szakkörök jó és célravezető módszerekkel „csalogatják-e" fedél alá a csavargásra hajlamos fiatalokat? H. Ferenc például tizennégy éves. Még nem törzstag, de nem is az első alkalom, hogy a rendőrjárőr itt találja őt a romos, lebontásra szánt ház pincéjében. Megszeppen, amikor a rendőr megszólítja. Kiderül, hogy társait csak becenéven ismeri, de ennyi is elég ahhoz, hogy kebelbarótok legyenek. Gyors razzia következik, és nem is meglepő, hogy a tizetnöt főnyi társaság közül négyen mór hónapok óta nem dolgoznak. H. Ferenc ijedten magyarázkodik:- Én csak akkor jövök ide, ha ráérek. Előbb megtanulom a leckét, aztán ...- Milyen volt az évvégi bizonyítványod?- Négy négyes, a többi kettes meg hármas ...- Mióta ismered az új barátaidat?- Nyár óta. Egy kertmoziban ismerkedtünk össze. § § § Ferit és a hozzá hasonló gyerekeket — jogilag — nem lehet felelősségre vonni. Még nem lehet, mert még nincs miért. Még nincs! De aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az ilyen kétes baráti körből verbuválódó haverok előbb-utóbb rossz útra viszik őket. Csatlakoznak idősebb, bátrabb társaikhoz és behatolnak különböző üzletekbe, könnyen nyíló lakásokba vagy az utcán garázdálkodnak. Aztán egy szép napon lebuknak. Lebuknak: több rendbeli betörésről, lopásról, autófeltörésről, magánlaksér-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBERI SORSOK tésről; olykor kábítószerélvezetről vagy nemi erőszakról kell számot adniuk. És mindez, természetesen, már bűncselekménynek számít, pedig annak idején céltalan-védtelen csavargással kezdődött az egész . . . § § § S. Lászlónak tekintélye volt a társai előtt: őt tekintették a galeri főnökének. Huszonegy éves, de már két évet töltött börtönben. Életútja — sajnos tipikus. A szülei rossz házasságban éltek, az italozás, verekedés, bútorzúzás napirenden volt náluk. Tízéves volt, amikor a szülei elváltak, de őrá sem az apja, sem az anyja nem tartott igényt. Állami nevelőintézetbe került, kikerülve onnan egyszerűen nem tudott megkapaszkodni.- Nincs aki visszatartson a sorozató: balhéktól! — mondja. — Anyám egyszei sem látogatott meg az intézetben, az apám pedig meghalt. Az intézetből kikerülve én kerestem föl az anyámat, de új házasságban él és megtagadott. Bent az intézetben volt egy nevelő, akihez különösen ragaszkodtam. Gondoltam, vele tartom majd a kapcsolatot, ha betöltőm a tizennyolcadik évemet, de ő családi okokból az ország másik végébe költözött... Rosszul esett, amikor nagykorú lettem s el kellett jönnöm az intézetből, ahol mindig megkaptam a ruhát, az ételt. Azóta nem tudok magamra találni. Laci több helyen dolgozott: a vízműveknél, az építőiparban, a postán, segédmunkásként egy gyárban, a köztisztasági hivatalnál. Sehol sem maradt meg. Igaz, ebben a munkatársaknak is szerepe volt, mert első büntetése után már ferde szemmel néztek rá, voltak, akik egyszerű börtöntölteléknek tartották . . . Korábban lopás, közveszélyes munkakerülés és garázdaság miatt ítélték el; ezúttal egy hétvégi házikót tört föl és különböző helyekről élelmet, italt, cigarettát, kávét lopott, ezért vette őrizetbe a rendőrség. A kihallgatások során egy tavalyi „stiklijére" is fény derült: két másik bűntársával egy üzemi nyaralóba hatoltak be, 'ahonnan — lopott gépkocsin — tulajdonképpen minden mozdíthatót elvittek. Készségesen beszél, nem próbálja tagadni bűnösségét. — Azért csavargók, mert egyszerűen jólesik szabadon élnem. Nincs így semmi kötöttségem és a munkahelyi öltözőben sem zárja előttem senki dupla zárra szekrénykéje ajtaját. Tudom, nagyon jól tudom,’ hogy az élősködés és a munkakerülés bűncselekmény, de megszoktam már a rabkosztot is... És néha egy-másfél évig is eltart, amíg lebukik az ember. .. § § § Puszta cinizmus, vagy őszinte szavak ezek. Nehéz eldönteni. Tény viszont, hogy a csavargók között kevés az olyan, aki előbb-utóbb nem követ el bűntényt. Tizenévesek sodródnak így az - eredetileg — álfaluk sem kívánt életmód felé. Mert a tekergés, a csövezés tulajdonképpen a börtön és a szabadonlét határán való egyensúlyozást jelenti. És a csavargók többsége „átbillen" a túloldalra. (Folytatjuk)
