A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-17 / 46. szám
TÉVÉMOZI A LAKÁSBAN Roy Bradbury Fahrenheit 451 című regényében és a belőle készült világhírű Truffault filmben a szoba három faláról hatalmas képernyőkről tekintenek le a televíziós műsorok szereplői a nézőre. Bár alig valószínű, hogy a jövő televíziója olyan lesz, mint az a regényben olvasható, a konstruktőrök egyik fő törekvése mindig a lehető legnagyobb képernyőjű készülék előállítása volt, ennek megfelelően a televíziós képernyők évről évre növekedtek. Ez a növekedés a leglátvónyosobb szakaszát a hatvanos években érte el, amikor — az elektromágneses vezérlésű képcsövek megjelfenése után - a harminc centiméteres képátlójú készülékeket felváltották nagyképernyős társaik. A képcső méreteinek további növelése azonban nem célszerű, tekintve, hogy a képet kirajzoló elektronsugárnak légritkított térben kell pásztáznia - a levegőmolekulákba ütközve lelassulna, szóródna a sugárnyaláb —, a képernyő minden négyzetcentiméterére egy kilogramm külső légnyomás nehezedik, ennek következtében egy mai átlagos készülék képernyője három tonna külső nyomásnak van kitéve. A modern robbanásmentes képcsövek ugyan nagyszerűen viselik ezt a megterhelést, a képernyő méretének további növelése azonban már nem ajánlatos. Felmerült a kutatókban az ötlet, hogy a „házi színházat" át kellene alakítani „házi mozivá", vagyis a képernyő helyett vászonra kivetíteni a képet, okárcsok a moziban vagy az otthoni kisfilmvetítéseknél szokásos. Mint minden logikus és roppant egyszerű ötlet megvalósítása, ez is nagy műszaki nehézségekbe ütközött. A fekete-fehér televíziós képernyőre való vetítésének kérdése ugyan hamarosan megoldódott, annál fogasabb kérdésnek mutatkozott a színes televíziós kép vászonra való kivetítése. Míg a fekete-fehér képernyő egy katóddol (..elektronágyú") és két eltérítő tekerccsel rendelkezik (a vízszintes és függőleges eltérítés biztosítására), addig a színes képernyőnek három katódja és három pár eltérítő mógnestekercse van. A színes kép a három alapszínből: a pirosból (R - reed), zöldből (G — green) és kékből (B — blue) áll össze., A fekete-fehér képernyőn a katódsugárcsőből kilépő elektronsugár az eltéritőtekercsek impulzusainak hatására pásztázza végig a képernyőt, ennek következtében a luminofor rétegen kialakul a televíziós kép. A színes képernyő azonbon nem egynemű luminofor réteggel van bevonva, hanem a három alapszín mintegy másfél millió apró pontja alkotja. Ahhoz, hogy- a színes kép élvezhető legyen, el kell érni, hogy a piros képpontocskára csak a „piros" (R), a zöldre a „zöld" (G), a kékre pedig a „kék" (B) sugár (elektronnyaláb) essen. (Magának a sugárnyalábnak természetesen semmilyen színe sincs, hiszen elektronokból áll, nem pedig elektromágneses rezgésekből, és csupán a felvillanó színes képpontocska határozza meg a színét.) Ezt a luminofor réteg előtt elhelyezett rács, az ún. maszk biztosítja, amelyre olyan feszültséget kapcsolnak, hogy az egyes sugárkomponensek a luminofor megfelelő pontjaira essenek. Ennek biztosítása még a képcsőben sem könnyű, ahol az elektronsugár csak harminc-negyven centiméternyi utat fut be, hát még Képmagnóról vetített oktatófilm 3 A három objektivvel ellátott Cinema 9000 vetítőkészülék a televíziós-kép vetítésénél, ahol két-három méteres távra kell a képet sugározni. Körülbelül egyidőben kezdtek az amerikai (RCA, ITT), japán (Sony) és az európai (Philips, Grundig, Telefunken) gyárak foglalkozni a tévé-kép filmvászonra való kivetítésének gondolatával, a megoldás is nagyjából egyszerre született meg és természetesen nagyon hasonló volt: a képcső három színes katódjának képét külön-külön átalakították optikai — vetíthető — képpé, három vetítőobjektív segítségével vetítették az ernyőre, melyen összeállt a színes kép. Olyan ez a módszer, mintha egy színes mozifilmet egyszerre három vetítőgépből vetítenének, az elsőbe csak a piros, másodikba a kék, harmadikba a zöld képkomponenst tartalmazó szolagot befűzve. Akárcsak a képernyő katódjai. a vetítőobjektívek is egy egyenlőoldalú háromszög csúcsaiban foglaltak helyet. A kialakult kép azonban nem volt mentes a képhibáktól és a kisebb-nagyobb torzulásoktól. A jobb minőségű képernyő megalkotásán fáradozó kutatók rájöttek, hogy a színes kép minősége nagyban javul, ha a színes képpontocskák nem egy háromszög csúcsaiban vannak, hanem „egy vonalban", egymás mellett, ennek eredményeképpen született meg oz RCA laboratóriumaibán az „in-line" képernyő. Ezt a módszert hamarosan alkalmazni kezdték (Európában elsőként a Grundig gyár) a televíziós vetítőgépekben is. Az átlagnézőt azonban a technika eme csodáit látva nem annyira a műszaki, mint inkább az anyagi kérdések érdeklik, vagyis, hogy milyen áron juthat a „tévémozihoz". Nos, napjainkban még igencsak drágán — az átlagos színes készülék árának többszöröséért lehet az új „csodát" megvásárolni -, bár a Grundig gyár ebben is oz élen jár, mivel valamennyi konkurensénél olcsóbban adja készülékét. A nagyarányú sorozatgyártás idővel minden bizonnyal még olcsóbbá teszi a készüléket. A Grundig cég Cinema 9000 márkanevű tévévetítője egy átlagos tévékészülék méreteivel rendelkezik: 80 X 60 X 60 centiméteres. A dohányzóasztalka nagyságú vetítő kerekeken gurítható, elülső falán egymás mellett foglal helyet egyvonalban (ún. „atipikus inline-elrendezésben") a három nogyfényerejű, 135 milliméteres gyújtótávolsógú speciális objektív. A készülék fő előnye, hogy a vetítővászonhoz aránylag közel — két méternyire — elhelyezett készülék a nagyképernyőjű tévéképnél több mint hatszorta nagyobb képet ad. A rövid vetítési távolság lehetővé teszi, hogy aránylag kis helyiségben - egy átlagos lakótelepi lakás szobájában is - fel lehessen állítani. Maga a vetítőgép egy „igazi" tévékészülék, amely a hálózati feszültségre kapcsolva szabványosított antenna segítségével veszi, alakítja ót, majd vetíti a képet. Fő előnye, hogy különféle tartozékok és kiegészítő berendezések is csatlakoztathatók hozzá. Közülük legfontosabb a képmagnó, amelyre bármely műsor feljátszható és később visszajátszható. A magnetofonba beépített kristályoszcillátoros óra a készülék ki- és bekapcsolását is elvégzi, így ha a tévé tulajdonosnak egyéb elfoglaltsága akad, előre beállított program szerint a készülék meghatározott időpontban bekapcsol, a képmagnó feljátssza a kívánt műsort, majd automatikusan kikapcsol. Ez a szolgáltatás minden bizonnyal csökkenti majd a televíziótól való függőséget, mivel a készüléktulajdonos a legérdekesebb műsorok sugárzási időpontjára is más programot tervezhet be, mivel a kérdéses filmet, vagy tévéjátékot egy későbbi időpontban megtekintheti. A ma forgalomban levő átlagos könyv nagyságú kazettákra, másfél órás műsor játszható fel. A gyár konstruktőreinek sikerült a Philips gyárbeli kollégáikkal közösen kikísérletezni egy olyan képmagnót, amely kisebb szalag sebesség mellett ugyanazt a képminőséget nyújtja. Az ezidén forgalomba került Video 4000 fantázianévvel ellátott képmagnók a kazetta mindegyik oldalára négy óra műsort tudnak feljátszani. A jó minőségű hangot két, Hi-Fi kategóriájú hangfal szolgáltatja, amelynek 14 watt zenei teljesítménye még a legigényesebb hallgatókat is kielégíti (Egy átlagos szobában 2-3 Watt teljesítmény bőven elegendő). Természetesen fejhallgató is csatlakoztatható a készülékhez, amennyiben nem kívánja a tévémozi-néző családtagjait zavarni egyéb elfoglaltságukban. Az érdekes és értékes zenei műsorok hangjának feljátszását külön csatlakozó teszi lehetővé, ehhez bármely forgalomban levő magnetofon hozzákapcsolható. Az utóbbi időben főként a gyermekek körében rendkívül népszerűkké váltak a televíziós játékok (tenisz, futball, jégkorong stb.), amelyet egy ügyes kis integrált áramkör vetít ki a képernyőre, ez esetben a vászonra. A Grundig Super Play elnevezésű dobozban elhelyezett generátor lehetővé teszi, hogy akár minden „játékos" (a játékosokat helyettesítő egyszerű mértani idomok) más-más színűek legyenek. A vetítőgép komfortosabbá tételét az infravörös tartományban sugárzó adóval felszerelt távirányítású kapcsolódoboz teszi lehetővé, amelynek méretei alig nagyobbak egy „családi" gyufásdoboznál. A készülék kezelője a vetítőtől akár tízméternyi távolságból is ki- és bekapcsolhatja az összes tartozékot és készüléket, valamint minden funkcióját szabályozhatja: hangszínt, hangerőt, színkeverési arányt, kontrasztot, képfényességet stb. Mivel a vetítőobjektívek elhelyezése a klasszikus képernyő sugárzó katódjainak elhelyezésével azonos, a vetítővászonnak is a képernyő belső falához hasonlónak kell lennie. A képernyő belső falára emlékeztető, 152 centiméter képátlójú, fénylő alumíniumbevonattal ellátott, homorú vetítővászon állványon állhat, vagy a falra is erősíthető. Az objektívek nagy fényereje, sugárzási teljesítménye a mozifilmnek megfelelő fényességűvé teszi a képet: négyzetméterenként 140 candella fényerő esik a vászonra, ami lehetővé teszi, hogy nappali világosságnál is minden elsötétítés nélkül zavartalanul élvezhető legyen a színes kép. A gyár szakemberei nem titkolják: nem csupán házi vetítésekre szánják berendezésüket; számítanak közületek megrendelésére is, mivel nagyobb számú (akár százfőnyi) néző részére is elfogadható képet produkál, így egyetemek, iskolák oktatási célokra használhatják, szállodák rossz idő esetén vendégeik szórakoztatását oldhatják meg vele stb. A házi tévémozi minden bizonnyal a televíziós készülékek új generációját jelenti. A legközelebbi években valószínűleg nagyobb számban csak közületek vásárolják majd, azonban nem kétséges, hogy amint napjainkban a fekete-fehér készülékeket kezdik felváltani színes képernyőjű társaik, úgy hamarosan a televízió helyét a tévémozi foglalja el. OZOGANY ERNŐ 18
