A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

TOLDI A SAROGLYÁBÁN, avagy ZSÖRTŰLŰDÉS VENDÉGOLDAL ÜGYBEN Mert eláll az ember lélegzete, ha arra gondol, hogy Arany János gyönyörűszép gondolatait le kell fordítani „új magyarra". Pedig, sajnos, ez történik az alapiskola 7. osztályában, ahol előírt tan­anyag - igaz, gyér óraszámban - Arany János elbeszélő költeménye. Bizony nem kellemes, ha valakit munka közben figyelnek. Lesik sza­vát, mozdulatait, minden kis hibá­ját feljegyzik, úgymond segítő szán­dékkal. őszintén együttéreztem kollégámmal, aki hetekig készült izgatottan a „mintatanításra", hogy a járásból összesereglett kartársak előtt megtartsa bemutató óráját. Sokadmagammal, jó indulattól vezéreltetve követtem lázas igye­kezetét, mikor mindenáron meg akarta értetni a tizenhárom éves nebulókkal, „mit is gondolt a köl­tő", mikor ezt vagy azt a szót. szó­­kapcsolatot vagy mondatot leírta. Nem Miklósnak. Györgynek érez­tem magamat, de mentségemre szolgáljon: nekem is számot kel­lett adnom kötelességem teljesíté­séről. Megpróbáltam bátorító pil­lantásokat vetni az idegesen topo­gó, zötyögve beszélő gyerekekre, mert szemmel láthatóan őket is feszélyezte jelenlétünk. Egyszer csak önkéntelenül elbo­rult a tekintetem, nyúltam mindjárt a toll után. ezt fel kell jegyezni. A vendégoldal nem a kocsi meg­hosszabbítására szolgál, hanem szélesebbé teszi a szekér rakodó­felületét - ejnye, ejnye tanító bá­csi! Benne van az első ének utáni szómagyarázatban is. Igen ám, de akkor micsoda csuda az a kép a lap alján, ott a 24. oldalon? Ilyet még öreg paraszt sem látott. Ne adj ég, így meghosszabbított sze­keret rakott volna meg húsz évvel ezelőtt szénával, bizony jórmostól levegőbe emelkednek a rúd mellé állított ökröcskék. Alaposan szemügyre vettem hát a képeket és meglepődve láttam, hogy a tankönyvbeli zsombék sem olyan, mint a valóságos. De elég élethű a kócsag, sirály, bíbic, szár­csa, túzok, kopó és kuvasz kép­mása. Felmerül a kérdés, kell-e ez a sok rajz és szómagyarázat? Mivel szerettem volna saját magam meg­bizonyosodni róla, magánnyomo­zásba kezdtem. Az eredmény meg­döbbentő. A harminc évnél fiata­labb tanítók nem ismerték a szó­ban forgó paraszt alkalmatosságot, míg én gyerekkoromban, még a szövetkezetesítés kezdetén is, úgy lovagoltam rajta, mint Petőfi kis­­bérese. Akkor bámultam csak iga­zán nagyot, mikor egy kolléganőm — csupán három-négy év lehet köz­tünk a korkülönbség - kérdésemre, hogy szerinte milyen is a vendég­oldal, azt válaszolta, — ilyen-e? — és mutatóujjával művészien töké­letes saroglyát rajzolt a levegőbe. Hm. Hát akkor mégiscsak nélkü­lözhetetlen az énekek végi szótár. Sőt. Merem állítani, hiányos. Mert kitől tudhatná meg a kisdiák, mi fán terem a vadruca, aprómarha­­nyáj. meg a vékonypénzű nyúl? A zimankó is félreérthető, mert mai szóhasználatban azt hihetné vala­ki, hogy törött lábú ember táma­sza, vagy üzleti csalafintaság, bár kicsit zavar a „zi igekötőféleség". Pedig hót azt jelenti: „marha hideg van". Elnézést kérek, nem csúfolódni akarok, sem másokat kioktatni, csak figyelmeztetni. Meg hadakoz­ni mindazokkal, akik olyasmit re­besgetnek, hogy Toldi távol áll a gyerekektől, nem érdekli őket, ne­héz a stílusa, elavult a nyelvezete. Olyan vélemény is elhangzott, saj­nos pedagógus ajkáról, hogy Tol­dit tanítani felesleges időrablás. Nem Toldit kell tanítani, nem sza­vakat magyarázni órákon keresztül, mert félő, hogy szívet-lelket tápláló­éltető, anyanyelvűnk kristálytiszta vizű forrása, daliás vitézünk, „mo­dern" nyelvhasználatunk rozoga szekerének saroglyájába kerül. Illyés Gyula is Arany Jánosra hi­vatkozik mikor ezt írja: „nem a nyelvtant kell ismerni: hanem ma­gát a nyelvet". Mennyire segít ebben Toldi? Valljanak erről nem kisebb nagyok, mint Veres Péter és Sütő András. CSICSAY ALAJOS TÓTH LÁSZLÓ: TOPOGRÁFIA A NYÁRON ELMEGYEK MAGAMMAL... A nyáron elmegyek magammal kellene vinnem ta­lán a tengerhez a verseimet is Hajóra szállók igen elviszem valamennyit közönséges kirándulóha­jóra persze mindet amit eddig megírtam aprócska csónakokdt készítek papírlapokból a rosszakat s az elviselhetőbbeket mind egytől egyig némelyiket szinesceruzával még ki is festem és a tengerbe szórom őket Aztán az asszonyok barna testét mus­­trálgatom majd éljék a maguk életét bámulom a kék eget s ha leszáll az éj vesszenek a csillagok kavargását nézem talán némelyikük portot ér. (1979. április) V. BILSKÝ FELVÉTELF ELTÉVEDT HULLÁM LÓDÍTOTTA... Eltévedt hullám lódította ide föl, a könyvespol­comra ezeket a széttört tengeri csigahózakat, kogy­­lóhéjakat. Most szerteszórva hevernek Seneca és Ortega y Gasset, Marcus Aurelius és Lenin, Homé­rosz és Szilágyi Domokos meg a többiek között. Ugyanaz az eltévedt hullám lökött vissza ide engem is. Sirályok ugatása kísért kényszerű utamon. Této­ván állok most könyveim előtt a homokos föve­nyen. Fülemben a nem-szűnő zúgás, fölöttem nem­nyugvón köröznek a madarak. (1979. augusztus) NAGYMAMA NEM LÁTOTT ... Nagymama nem látott még zsiráfot. De meglehet, hogy tévedek: miért is ne látott volna? Ha így van, valószínűleg az Alsó­öregben, hát persze hogy ott, dióverés közben pillantotta meg az elsőt; aztán jöttek a többiek is, csapatostul. Csokhogy négylábon járó templomoknak­hitte őket. Mennyi templom hirtelen, mennyi templom, még Komáromban is csak a fele ha lehet! — hullott ki kezéből a dióverő bot. amikor a zsiráfok tornyaiban, krónikások jegyezzétek, megkondultak a harangok. Csak úgy zengett-bongott tőlük a határ. Úgy ám! A toronyablak-szemekből meg a falu egyetlen harangozója integetett le nagymamának. „BOCSÁNAT SEMMI KEDVEM ..." AVAGY EGY ÖRUL(E)T NAPLÔJA(BÔL) I. Bocsánat semmi kedvem dalolni dal kinek kell Túl sok tenni­valóm van* illene például mór rég csámcsogva rágni a körmöm bele­marni mélyen a húsba hogy fájjon a köröm­ágy Illene beletúrnom gyérülő hajómba ujjaim táncoltatva dobolni az asztalon Fogvájót kellene vennť vagy kettéhasitott gyufaszállal turkálni likas fogamban Túl sok a tennivalóm túl sok megkerülhetetlen/haszontalan dolgot kellene fennem ízetlen fű­szálat rágcsálni példának okáért Venni egy fél narancsot a lópiacon és magtalan fügét Húsboltban keresgélni véres lapockák közt rátalálni az egyedüli pontos „költői" képre zsúfolt villamosban mint egy elvesztett kabátgombra az egyedüli hazára Az egyedüli életre Szöget verni a falba és — nem akasztani rá semmit Befűzni a cipőt és — nem mennj ki az utcára Átvirrasztani az éjszakát és — nem halni meg a hajnal jöttekor Sequi il tuo corso el lescia dir le genti** Megjegyzés: ' Idézet Jean Rousselot Es a költészet? c versé­ből a sortördelés és a központozás megváltozta­tásával —, Képes Géza fordításában. *' Idézet Dante Isteni színjátékból. Jelentése: Menj saját utadon és ne törődj azzal, mit monda­nak az emberek. T. L. 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents