A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
ÍRÓ-HALLGATÓ TALÁLKOZÓ FÉL SIKER adás a XII. országos közgyűlés határozataiból eredő feladatokról, szocialista államunk további fejlődésének kérdéseiről, az anyanyelvi oktatás jelentőségéről, egészségügyi problémáikról, a mezőgazdasági termelés időszerű kérdéseiről, a 60. évfordulóvaí kapcsolatban a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság jelentőségéről hangzott el. Helyi szervezeteink komoly figyelmet fordítanak a sajtótermékek propagálására, különösen a Hét számára előfizetők toborzására. Az első félévben a legtöbb Hét előfizetőt az érsekújvári és a rimaszombati járások szerezték, örvendetes az a tény is, hogy járási bizottságaink az első félévben a tagsági illetmények 70 százalékát rendezték. Szövetségünk évi munkaterve előirányozza, hogy helyi szervezeteink minél nagyobb mértékben kapcsolódjanak be városainkban és falvainkban a Nemzeti Front választási programjának teljesítésébe. A járási bizottságok fő feladata az őszi—téli időszakban az évzáró taggyűlések előkészítése, illetve ezt megelőzően az 1980-as munkaterv javaslata kidolgozásának biztosítósa. Fel szeretnénk hívni a járási bizottságok, valamint ezek titkárainak figyelmét, hogy az eddiginél még nagyobb gondot fordítsanak a beszámoló taggyűlések előkészítésére, ebből a célból a kiadott irányelvnek megfelelően két előkészítő ülést kell tartani. Ezeken meg kell tárgyalni az 1980. évi munkaterv javaslatát, valamint az előirányzott akciók pénzügyi biztosításának költségvetési javaslatát, s ezt időben terjesszék be az illetékes helyi nemzeti bizottság kulturális ügyosztályához, hogy helyi szervezeteink munkatervei részei legyenek a városok és falvak egységes kulturális tervének. A járási bizottságoknak az évzáró taggyűléseket megelőző plenáris ülésein nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy minden taggyűlésen megjelenjen valaki a járási bizottság részéről, aki tolmácsolja a járási bizottság ajánlásait, illetve tanácsokkal látja el a helyi szervezet vezetőségét. A helyi szervezetek évzáró taggyűléseit a Központi Bizottság határozata értelmében 1980. január 31-ig terjedő időszakban kell megtartani. Az évzáró taggyűlések választják meg az 1980. évi járási konferenciák küldötteit. Az évzáró taggyűlésen a szervezet vezetősége számot ad egyéves munkájáról. Arra kell törekednünk, hogy a beszámolók minden esetben fedjék a valóságot, elemezve azokat a fogyatékosságokat is, amelyek a szervezet tevékenységét gátolták, és javasolni kell kiküszöbölésük módját. Az évzáró taggyűlések előtt a járási ’ bizottságok egynapos iskolázást tartanak a helyi szervezetek elnökei számára, részletesen ismertetve az említett feladatokat. GYENGE JÁNOS Nem sajtóhiba, nem is fogalomzavar - valóság. A szepsi (Moldava nad Bodvou) városi könyvtár és a CSEMADOK helyi szervezete íróolvasó találkozót szervezett Mécs Józseffel. A könyvtár olvasótermében kis csoport várta az író-szerkesztőt. Olyan emberek, akik ismerik tevékenységét és kíváncsiak voltak az alkotó egyéniségre, az emberre. Sokan elmondták már, hogy az író-olvasó találkozók sikere nem a résztvevők létszámán múlik. Ezúttal is így történt. Az őszinte érdeklődés sugallta a kérdéseket, és a halkszavú, megnyerő modorú író válaszolt. Vallott gyermekkoráról, terveiről, eddigi eredményeiről, művei magyarországi visszhangjárói és kritikájáról, más országbeli magyar írókhoz fűződő kapcsolatairól és még sok minden másról. Beszélt, beszélt, őszintén és tárgyilagosan, egyenletes ütemben. A résztvevők. hallgatták. Tehát íróhallgató találkozó volt. Olvasónak nevezzük azt az embert, aki rendszeresen olvas. (Uram bocsáss, dolgozónak azt nevezzük, aki rendszeresen dolgozik? ...) Ezen az estén mivel tudtuk bizonyítani olvasó mivoltunkat? Az lenne az igazi író-olvasó találkozó, ha az olvasók beszélnének, és az író hallgatná. Ha elmondtuk volna neki, hogy általában hogyan állunk az olvasással. Tudjuk, az olvasás nem csupán élvezet, szellemi tevékenység is. De mi már valamiféle szellemi restséggel vagyunk megverve. Nem akarjuk megerőltetni a fantáziánkat, hogy magunk építsük fel a helyszínt és formáljuk ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS Alsóbodoki (Dőlné Obdokovce) helyi szervezetünk a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója és a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója alkalmábóUszeptember 8-án gyűlést és koszorúzás! ünnepséget rendezett az elesett hősök emlékművénél. A község lakossága délután már 5 órakor gyülekezni kezdett a művelődési otthon előtt. Innen pontosan 6 órakor indult meg a menet a hősi emlékműhöz. A menet élén a CSEMADOK-szervezet fúvószenekara haladt, utánuk virágcsokrokkal az úttörők, a népviseletbe öltözött menyecskekórus tagjai és a lakosság. Jelen volt Sándor János, a CSEMADOK járási bizottságának titkára, Balkó Ferenc hnb-elnök, Szabó Szilveszter, a művelődési otthon vezetője, Együd József, a helyi pártszervezet elnöke és a tömegszervezetek elnökei. A fúvószenekar az Elesett forradalmár gyászindulót játszotta, miközben elhelyeztük az emlékműnél a hála koszorúját és virágcsokrait. Röviden megemlékeztünk a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadítási harcok elesett hőseiről, akik életüket áldozták fel szebb, boldogabb életünkért. A menyecskekórus tagjai három harci dalt énekeltek. A koszorúzósi ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezután az ünnepség mintegy 300 résztvevője a fúvószenekar indulójára elindult a művelődési otthonba, ahol megtartottuk az ünnepi gyűlést a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordumeg az alakokat. A televízió mindezt készen tálalja. El kellett volna mondanunk, hogy olykor annyira legyökerezünk a tévé elé, hogy szinte megbénulunk. Bámuljuk a képernyőt, közben szörnyen unjuk a műsort. Ha kikapcsolnánk a készüléket, és egy érdekes könyvet vennénk elő, sokkal hasznosabb lenne számunkra. De nem szoktunk rá az olvasásra és túlságosan rászoktunk a tévére. Miért? Mács József őszintén és nyíltan beszélt pályakezdéséről, a sematizmusról. Mit tudnak a mai fiatalok a sematizmusról? Szerencséjükre^ nem sokat. Az én nemzedékem annál többet. Én is huszonéves voltam a sematizmus „fénykorában". Kötelességtudón keresztülrágtam magam a hévvel reklámozott, irodalmi alkotásokon, és módfelett csodálkoztam, hogy csak miért olyanok, amilyenek? Kinek és mire jó ez? (Ez a kérdés azóta eldőlt.) Az életet nem lehet fehérenfeketén ábrázolni, mert szerencsére az élet színes. Ha pedig az élet színes, az irodalom viszont szürke, akkor kinek kell az irodalom? Mindent egybevetve: a sematizmus olyan volt az irodalmi életünkben, mint a gyermekparalizis. Ki így vészelte át, ki úgy. Sajnos, az olvasók nagy részében nyomott hagyott. Ezért van az, hogy olyan kevesen olvasnak hazai irodalmi termékeket. A magamfajta bizakodók meg-megújuló reménnyel vettünk kézbe minden újabb hazai irodalmi alkotást. Figyelemmel kísérhettük a fejlődést, a fokozatos lója alkalmából. Teljesen megtelt a feldíszített terem. Az ünnepi gyűlést Karasz Tibor, a helyi szervezet elnöke nyitotta meg. összefoglalta a 30 éves munka eredményeit s ismertette a helyi szervezet előtt álló feladatokat. Ezután Sándor János, a járási bizottság titkára tartotta meg ünnepi beszédét. Utána a legaktívabb tagokat, Balabán Júliát, Holec Ilonát, Tigyi Boldizsárt, Szabó Istvánt, Szolay Ferencet, id. Gyepes Lászlót és a menyecskekórus tagjait elismerő oklevéllel tüntették ki. Ezzel az ünnepség hivatalos része véget ért. gyógyulást a sematikus ábrázolásmódból. Csakhogy ehhez nincs mindenkinek türelme. Jó lenne, ha irodalmár körökben kissé eltűnődnének ezen. Jó lenne, ha azt is tudomásul vennék, hogy különbség van testi és szellemi éhség között. A testileg éhes ember beéri egy marék főtt rizzsel, hogy éhen ne haljon. A szellemileg éhes embernek nem kell a vízben főtt rizs, egye meg aki főzte! Inkább nem eszik semmit. Lám, milyen sokat írtam. Mindezeket talán azon az estén kellett volna elmondanom az írónak. De nem mondtam el, mert megítélésem szerint ebben az ügyben ő nem bűnös. Na de lesz még ilyen íróolvasó találkozó! Amikor majd mindent elmondunk egymásnak. Izekre szedünk egy-egy regényt, egymás szavába vágva elemezzük, kérdőre vonjuk a szerzőt, miért így szőtte a cselekményt, nekünk amúgy tetszene. Vagy mindez csupán utópia? Kin múlik, hogy mégis valóra váljon? GYŐRI SAROLTA Az ezt követő műsorban a helyi szervezet Nefelejcs kultúrcsoportja, a menyecskekórus és a fúvószenekar, Holec Ilona népdalénekes, a Tavaszi szél vizet áraszt... többszörös győztese, Együd Mária szórakoztatta a közönséget. Mindannyian sok tapsot kaptak, akárcsak a 74 éves nótás kedvű Karasz Mihály bácsi, aki nemcsak kedves tréfósdalokat, de citeraszámokat is előadott. A szervezet folklórcsoportja aratási népszokásokat mutatott be nagy sikerrel. A műsor után a közönség még éjfélig szórakozott. KARASZ TIBOR 7
