A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
Következd számunk tartalmából: Fister Magda: LEN ÉS KENDER Ozsvald Árpád: LAUGARICIÔ Miklósi Péter: SZAKEMBEREK LESZNEK VITA: Fonod Zoltán hozzászólása Balia Kálmán cikkéhez Peter Mariot: MURMANSZK Címlapunkon: szovjet fiatalok a BAM-on. Cikkünk a 16—17. oldalon. APN felvétele. A 24. oldalon F. Rakovský felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Minden — az egész társadalmat vagy csak az egyes személyt érintő — történésnek az ember áll, a középpontjában. Az ember a legfontosabb tényező, amikor a tervek kidolgozásáról és megvalósításáról, s főként, amikor — és ez a dolog lényege — azoknak az,anyagi és kulturális javaknak a felhasználásáról van szó, amelyeket a társadalom az ember javára alkot. Ezért nem lehetnek számunkra közömbösek a közös erőfeszítések, a közös munka eredményei, arra kell törekednünk, hogy ezek a lehető legjobbak legyenek és hogy a legnagyobb gazdaságossággal, a legnagyobb hatékonysággal érjük el őket. Sok olyan tényező van, amelyek ezeket az eredményeket meghatározzák, a legfontosabb azonban — maga az ember, az emberek. Minden ember más és más. Megvannak az erényeik és a hibáik, vannak rátermettek és kevésbé rátermettek, felelősek és felelőtlenek, becsületesek és kevésbé becsületesek, ni, előbb' vagy utóbb ráfizet erre. Mert pártunk gondosan ügyel nevének tisztaságára és arra, hogy a kommunisták mindig jó példával járjanak elöl. A CSKP KB Elnökségének jelentése, amelyet a párt XV. kongreszszusán Gustáv Husák elvtárs, a KB főtitkára terjesztett elő, egyértelműen megállapítja: „Szüntelenül szem előtt kell tartanunk a párt becsületét, pajzsának tisztaságát. A kommunistáknak példaként kell szolgálniuk a munkában, magatartásukban, az egész életben. A pártpolitika meggyőződése, aktív harcosai kell hogy legyenek. A párt nem tűrheti meg soraiban azokat, akik nem teljesítik a munkában kötelességeiket, durván megsértik alapszabályzatát s a párttagsági könyvet előnyszerzésre, karrierista céljaikra használják fel, s így megkárosítják a párt nevét és tekintélyét.” Noha magasan kiemeljük az emberek erkölcsi tulajdonságait s a kommunistákkal szemben sokkal szigorúbb és igényesebb mértékeket Valóban, nem minden tipp jön ki száz százalékra, egyesek csalódást okoznak, nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, egyesek tényleg ilyen vagy olyan okokból nem válnak be. Végeredményben ugyanígy sok ember, élettársának vagy barátainak megválasztásánál nem mindig ismeri fel helyesen és idejében ezek negatív tulajdonságait, amelyek rendszerint csak az élet felvetette bonyolultabb helyzetekben mutatkoznak meg. Ez nem alibizmus, ez egyszerű megállapítása a ténynek, hogy a kádermunka — élő emberekkel való munka, s ez a legnehezebb munka, ami csak létezik. Csak egyetlen útja van annak, hogy lehet ezt jól csinálni — ezt szorgalmazza állandóan pártunk központi bizottsága — ez az elvhű lenini kádermunkának az útja, ahol objektív szempontoknak kell dönteni, ahol igazságosan ítéljük s becsüljük meg az emberek érdemeli is képességeit; s ahol követkéz- _sen és megalkuvás nélkül lépünk fel azokkal szemben, akik nem képesek ellátni a rájuk egyszóval nem egyformák. Nehéz eldönteni, melyikből van több. Amúgy is értelmetlen találgatás lenne ez, hiszen az eredmény már előre világos. A bizonyíték ott van a teljesített munkában, az eredményben, amelyet a szocializmus építése folyamán elértünk. A megvalósult szocializmus, melyben forradalmi módon megváltozott mindenekelőtt a dolgozó ember helyzete, állampolgáraink milliói erőfeszítéseinek eredménye. Ezért mindannyiunk kötelessége a társadalmi javakat, amelyeket megtermeltünk, nemcsak védelmezni, hanem szaporítani is, megfelelőképpen bánni velük. Kötelességünk minden munkahelyen elvtársi és éppen ezért kritikai légkört kialakítani, amelyben az emberek nyugodtan dolgozhatnak, a rosszul érzik magukat — miért is ne — azok, akik nem dolgoznak rendesen, akik harácsolnak vagy egyéb módon próbálnak meggazdagodni mások kárára. Élesebben, határozottabban el kell ítélni azokat, akik rosszul teljesítik feladataikat, de a rossz munkáért jó fizetést várnak, élesebben, határozottabban kell harcolni az olyan visszásságok ellen, mint a korrupció, a protekcionizmus, a hivatali hatalommal való visszaélés és a társadalmi tulajdon kárára elkövetett vétségek, bármely formája. Természetes; hogy az ellenük folyó harc élén a kommunista párt áll — s amíg ilyen jelenségek lesznek, fog is állni. A párt nemcsak határozottan elítéli ezeket a visszásságokat, de amennyiben párttagok az elkövetői, szigorúan megbünteti őket. Derék elvtársak százezrei dolgoznak a pártban, akik hajlandók áldozatokat is hozni; annál kevésbé szabad egyeseknek bemocskolni a párt nevét, vagy aláásni tekintélyét. Mindenki számára világosnak kell lennie, hogy az, aki beosztását, tisztségét jogosulatlan egyéni előnyök szerzéséhez akarná felhasználni, vagy tisztségéből kifolyóan akarna meggazdagod■ alkalmazunk, mint másokkal szemben, előfordul olykor — bár nem gyakran —, hogy egyes elvtársak túlságosan is elnézőek egyesek helytelen cselekedetei iránt. Nem érthetünk egyet „érvelésükkel”, hogy hiszen az illető olyan jó ember és becsületes kommunista volt. Lehet, hogy az volt. De életútján — s lehet, hogy ehhez saját munkatársainak elnéző kritikátlan magatartása is hozzájárult — valahol voltak mérföldkövek, amikor megszűnt az lenni, amikor megszédült a sikerektől, amikor szerénytelen lett, és úrrá lett rajta a nagyzás, a nagyképűség. Pedig a szocialista embernek és a kommunistának főként és mindenek előtt szerénynek kell lennie. Nemcsak igen szép, de fölöttéb szükséges emberi tulajdonság ez, mivel elősegíti, hogy az ember maga korrigálja magatartását és cselekedeteit. Idejében figyelmeztet: vigyázz, itt már túllépnéd hatáskörödet, beosztásod kereteit, itt ellentétbe kerülnél a szocialista erkölccsel, vagy ha kommunista vagy, itt megsértenéd a párt alapszabályzatát. A kommunista párt sohasem tekint elszigetelten az emberre, komplex módon ítéli meg kvalitásait, s főként a káderek kiválasztásánál és tisztségbe helyezésénél megköveteli a három alapvető feltétel — az eszmei érettség, a szakmai ismeretek és a jellembeli tulajdonságok — egységét. Ehhez talán nem kell hozzátenni, hogy vezető gazdasági, állami vagy párttisztség betöltéséhez elkerülhetetlenül mind a három feltételt meg kell követelni, nemcsak a három valamelyikét. Lehet, valaki azzal az ellenvetéssel él, hogy a tisztséget betöltő elvtársaknak nem mindegyike vált be. Pravda, 1979. szept. 22. bízott feladatokat vagy tisztséget, sőt esetleg visszaélnek vele a saját ja’ vukra. Azokat, akik nem tudtak megbirkózni a feladataikkal, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, Elvárásokat, természetesen le kellett váltani. Azoknak p>edig — amennyiben párttagokról van szó —, akik magatartásukkal és cselekedeteikkel visszaéltek a becsületes kommunista jó nevével, távozniuk kell a párttagok soraiból, vagy az alapszabályzat kisebb megsértéséért pártbüntetésben részesülnek. Megszüntették kommunista párttagságát például a Mladá Boleslav-i Skoda Autógyár volt igazgatójának, mivel cselekedetei, amelyekkel kárt okozott a kommunista jó nevének, összeegyeztethetetlenek voltak Csehszlovákia Kommunista Pártja tagságával; el kellett hagynia a pártot az Ostrava—Karvinái Bányaépítő Vállalat szakszervezeti üzemi bizottsága volt elnökének, aki tisztségével visszaélve, nem rendeltetésszerűen használt fel pénzeszközöket. Konkrét példák ezek, s tévedne az, aki azt hinné, hogy a párt nem tud megbirkózni velük, hogy nem tudja elhatárolni magát. az ilyen emberektől. Természetesen a párt- az állami és a gazdasági szervek dolga, hogy minden egyes' konkrét esetben megítéljék és mérlegeljék a vétkesség mértékét és levonják a szükséges következtetéseket. Minket inkább az ilyen és hasonló esetek általános oldala érdekel, elsősorban okulásul és figyelmeztetésül. Kezdhetjük azzal a megállapítással, hogy a fák nem nőnek az égig, hogy a szocialista erkölcs mindenki számára egyformán kötelező érvényű, s aki vét ellene, annak előbb-utóbb számolnia kell a következményekkel. Nem lehet valakinek a pozícióját megjavítani, erősíteni megvesztegetésekkel, ajándékokkal és más „szolgálatokkal”, sem pedig ilyeneket elfogadni vagy megkövetelni, annál kevésbé, mert ezek az emberek nem a sajátjukból osztogatnak, hanem a közös tulaj-2
