A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-03 / 44. szám

Ezekben a napokban az emberi társadalom fejlődésének és a világ történelmének kétségtelenül legnagyobb és legjelentősebb eseményére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezünk. A világ minden haladó embere az évfordonból. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, kijátszani az előírásokat, megsérteni az állami és a pártfegyelmet.

Szó volt a szerénységről. El kell gondolkodnunk e lenini tulajdonságon és idejében figyelmeztetni azt, akiből ez hiányzik. Nem akarjuk, hogy az emberek szegényesen, aszkéta módra éljenek, hogy lakásuk egész berendezése egy vaságy, egy asztal és két szék legyen. Rendezzék be becsületesen megkeresett pénzükért a lakásukat a lakáskultúra jelenlegi magas színvonalának megfelelően, de ne legyen lakásukban, nyaralójukban, hétvégi házukban vagy garázsukban semmi olyan, ami nem tiszta forásból származik — ami harácsolás, nem pedig becsületes munka eredménye. A megvesztegetéseknek, az egymás lekötelezésének a legkülönbözőbb formái lehetnek. Figyelmeztetés kellene hogy legyen mindenki számára már az is, ha va• laki felajánl neki valamilyen terméket „kipróbálásra”, ha ez látszólag legálisnak is tűnik, vagy ha -valaki ajándékot hoz a születésnapjára, valamilyen egyéb személyes jubileumra, s egészen nyilvánvaló, hogy az ajándékot nem a saját zsebéből vásárolta az illető. Meg kell jegyezni, sogy az ún. reprezentációs alapoknak sem az a rendeltetése, hogy ajándékokat vásároljanak belőlük ilyen alkalmakra.

Az, aki ajándékozgat — éspedig nem a sajátjából —, annak az a célja, hogy lekötelezze az embereket, arra számítva, hogy egyszer majd szüksége lehet rájuk, ha árról lesz szó, hogy szemet kell hunyni a viszszásságok, a lazaságok és az állami fegyelem megsértése fölött. Ez korrupció, aminek nincs helye társadalmunkban. Nem lehet például a szállítói-átvevői kapcsolatokban megvesztegetést alkalmazni, protekciót igénybe venni, nem lehet a szocialista életmódban és a szocialista termelési viszonyokban polgári erkölcsöket és tőkés manírokat alkalmazni. Az ilyen jelenségekkel — még ha elszigeteltek is — a kommunisták élesen szembehelyezkednek, nem hajlandók eltűrni őket. Ez mindenki számára nyilvánuló kell hogy legyen.

A kommunista erkölcs nemcsak a lenini normáknak, de az ember személyiségének is elválaszthatatlan része. És a szerénység — egyike a kommunista tulajdonságainak, megérdemli, hogy fejlesszük, megvédjük. Azt mondjuk, hogy ez lenini tulajdonság. És ez teljesen helyénvaló. Maga Lenin rendkívül szerény ember volt, nemcsak elméleti ismeretei és forradalmi gyakorlata révén lett híressé, hanem tulajdonságai révén is, amelyek közül valóban szerénysége emelkedett ki a legjobban. Magunk körül is ezer- meg ezerszám ismerünk kommunistákat, akik példás magatartást tanúsítanak a munkában, tisztségükben és a magánéletükben. Száz- és százezerszám vannak derék, tisztességes párttagok sorainkban, akik becsületet szereznek a kommunista nevének. És éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy némely egyének — s valóban némely egyének ezek — erkölcstelenek legyenek, s erkölcstelenségüket a párttagsági könyvvel akarják eltakarni. A párt szigorú mércét alkalmaz és fog alkalmazni tagjaival szemben. Olyanokat, amilyeneket a CSKP Központi Bizottsága a párttagsági könyvek cseréjéről hozott határozatában tűzött ki. Tudatosítjuk ezt éppen most, a tagkönyvcserével kapcsolatban folyó beszélgetések alkalmából, és tudjuk, hogy a párt semmit sem enged a párttagokkal szembeni igényes követelményekből, hogy ügyelni fog sorainak tisztaságára a szocialista és a kommunista erkölcs területén is.

dúló alkalmából meghajtja a dicsőség és az elismerés zászlaját Lenin géniusza, az oroszországi bolsevikok és az általuk vezetett munkásosztály bátorsága és hősiessége előtt, akik 62 évvel ezelőtt a történelemben először győzelemre vitték a szocialista forradalom ügyét és megteremtették a munkásparaszt hatalmat. Mi, magyar nemzetiségű dolgozók különös büszkeséggel gondolunk ezekre a történelmi napokra, mert apáink és nagyapáink révén mi is részesei voltunk ezeknek az eseményéknek, az Októberi Szocialista Forradalomnak és az azt követő katonai intervenció elleni harcnak. Apáink és nagyapáink, a magyar nemzet leghaladóbb hagyományaihoz hűen,

ezekben az időkben csatasorban álltak, hogy megvédjék az oroszországi munkás-paraszt hatalmat. Százezer magyar internacionalista harcolt az októberi forradalom vívmányainak védelméért. Nem egy közülük életét vesztette a katonai intervenció elleni harcban, és ezeknek a magyar internacionalistáknak emlékét ma is kegyelettel őrzi a szovjet nép. A magyar munkásosztály és parasztság, valamint az értelmiség nagy része egyértelműen a haladás oldalára állt ezekben a sorsdöntő napokban. Ennek bizonyítéka az is, hogy az Októberi Szocialista Forradalom után másodikként Magyarországon győzött a munkás-paraszt hatalom s eredményeként megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, melynek hatvanadik évfordulójáról az idén emlékeztünk meg. A Magyar Tanácsköztársaság rövid életű volt. De ennek ellenére óriási jelentőségét

belső vívmányai mellett az adta meg, hogy nagyban hozzájárult a Nagy Október eredményeinek védelméhez, hogy létezésével megosztotta a reakciós intervenciósok haderejét és hosszú időn keresztül jelentős ellenforradalmi erőket kötött le, melyek különben a fiatal szovjet állom ellen indultak volna harcba.

Hatvankét év telt el az Októberi Szocialista Forradalom óta. Es az elmúlt évtizedek nem kisebbítették, de megerősítették ennek a történelmi eseménynek tapasztalatait. A világ elnyomott népei ma is erőt merítenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalataiból a szabadságért és függetlenségért vívott harcukban. Az elmúlt

62 esztendő a szocializmus győzelmes útja volt az egész világon. A dicső szovjet hadsereg győzelme következményeképpen Európa számos országának népei a szocializmus építésének útját választották. A széthullott gyarmati világrendszer romjain megalakult nemzeti államok egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelmével tehát megindult egy folyamat, melynek végső kibontakozása előbb vagy utóbb a szocializmus teljes győzelmét hozza meg az egész világon. Nem más ez, mint a társadalom törvényszerű fejlődésének logikája.

Ennek a folyamatnak élén a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép és a szocialista államok közössége áll, a világ kommunista- és munkásmozgalmának, valamint haladó erőinek támogatásával. Sikerekben gazdag út volt

I

ez a 62 esztendő. Ennek folyamán az egykor elmaradott Oroszországból iparilag, mezőgazdaságilag és kulturálisan fejlett szovjet állam nőtt föl, melynek példája nyomán és segítségével egész sor ország, köztük hazánk dolgozói is sikeresen építik a fejlett szocialista társadalmat, és példájuk nyomán hovatovább egyre több ország ismeri föl a világon, hogy az igazi szabadságot és szociális biztonságot csakis a szocializmus építésének útja biztosítja számukra.

3