A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-27 / 43. szám

- A történelem emlékeit keresem - felelem. - És o jelen örömeit. Meg o jövő terveit. Jórzü mosollyal, tréfálkozva tárja szét a karját.- Nem lesz könnyű dolog ... Váro­sunk múltjáról ugyanis könyvtárnyi könyvet lehetne írni. A jelen örömeiről és gondjairól hasonlóképpen. És a jö­vőről pedig ugyanennyit tudnánk tár­salogni. Odakinn elül a harangzúgás, egy pillanatra csönd lesz. De mert a lő­­cseiek - a város bírái pedig kivált­képpen - sohasem mentek egy-egy ötletért vagy jótanácsért a szomszéd­ba, az elnök most is föltalálja magát:- Könnyebben megy majd a beszél­getés, ha sétálunk közben. Ügy lega­lább egybekapcsolhatjuk a múltat a jelennel. A világhírű szárnyasoltár Štefan Blažonak igaza van. Amint kilépünk a főtérre, egyből szemembe ötlik Lőcse legnagyobb gondja: az elöregedés, az építkezés. A szépen rendbehozott, frissen tatarozott házak mellett - kosáríves kapuikkal, zárt sa­rokerkélyeikkel - bizony felpolcolt s megtámasztott házak is állnak. És ami a futóvendégnek alig néhány per­ce csupán a múlt romantikus érintésé­nek tűnt, azt most már - a vnb elnö­kével együtt - a hétköznapok egyik fontos problémájának érzi. A főtér északnyugati csücskében, az egykori Görgey-ház, azaz a mai ele­gáns szélesvásznú mozi bejáratának boltíves kapualjában álltunk. — A legfőbb gondunk, hogy mit és hová? - mondja az elnök. - Hiányos az üzlethálózat, nincsenek szállodáink, kevés az étterem, a presszó. Mindez komoly gondot jelent, hiszen évente százezrek látogatnak városunkba. A rekonstrukció, a műemlékekkel tele­zsúfolt belváros teljes újjáépítése len­ne kézenfekvő. De ehhez egyrészt bon­tanunk kellene, másrészt pedig elég sok lakást fölszámolni a városközpont­ban. Ha ezt meg akarjuk valósítani, akkor rengeteg új lakásra van szüksé­günk. Ezért úgy döntöttünk, hogy a belvárosi utcák karbantartásával pár­huzamosan először az új lakótelepeket fejlesztjük. Összesen több mint kétezer új lakás megépítését tervezzük, és akkor majd egyszerűbben megy a bel­város, a múlt szépségeinek ' megmen­tése. Addig: tatarozni, javítani kell. Lőcsén évente több milliót költenek erre a célra. Nézelődve, meg-megállva lépdelünk az egykori Körtéren. A szeptemberi napsütésben az ősz finom ízeit érezni és mintha hangja lenne mindennek. Ez a régi városháza. Az ember ilyenkor megáll, kissé összezárja a szemét és a múltat idézi. Várja, hogy történjék valami. Várja a hóhért, amint pallosával odalép a hír­hedt szégyenkalitkához, amint a lánc­csörgés hallatán fölmorajlik a tö­meg ... A tanácsteremben, amelynek érdekes ajtaja fölött latin igék intenek a polgári bölcsességre, a zöld posztó­val bevont asztal körül a tanácstagok állnak esküre vagy szavazásra emelt kézzel; aztán a városháza erkélyén mintha hirtelen Fabriczius bíró kemény alakja tűnne fel, ahogy kezét az 1370- ből származó szepesi szász jogkönyvön pihentetve is az álnéven élő Görgey­­lányra, Otrokóczy Rozáliára gondol.. . Megszólal egy mély zengésű torony­óra és visszazökkent a mába. Továbbmegyünk, de alig kell egy-két lépést tenni ahhoz, hogy a városházá­nál és a főtér összes többi épületénél is vénebb Szent Jakab-templomhoz ér­jen az ember. Az ősök minden egyéni­A Máriássy-ház kapubejárata ségüket s tehetségüket belevarázsolták ebbe a csarnokszerüen magasodó, még a XIV. század első feléből származó építménybe, amelynek főoltárát Lőcsei Pál mester müve: a csaknem 19 méter magas, hársfából faragott oltár díszíti. A múlt tiszteletét, a mai városatyák példás gondoskodását dicséri, hogy ez a világhírű műemlék most is ugyan­olyan, mint akkor volt, mikor a mester 1517-ben elkészült legnevesebb alkotá­sával. Lőcse példája bizonyítja: a századok elillannak, de a kövek nem; a törté­nelem itt ma is emberközelben van. Megyünk a főtéren s alig győzöm jegyezni a látnivalókat, miközben egy­re újabb szálak fűzik bennem a képet a város, illetve az egész szepesi múlt­ról. Az egyik házról kiderül például, hogy a híres patikuscsalád: Spilibergék tu­lajdona volt; a Máriássy-ház gótikus stílusával, érdekes udvarával lepi meg a látogatót, a Zsédényi-Okolicsányi­­házban pedig egy ötszáz éves, kézi veretű píncekapu ejti ámulatba az embert. A piactér mellett állt a híres és szabadelvüségéröl ismert Brever­­nyomda, amelyben egy teljes évszáza­don át németül, magyarul, csehül és szlovákul nyomtattak különböző huszita szellemű protestáns szövegeket; a múlt században pedig a Wertmüller-ház volt nevezetes arról, hogy itt működött Štúrék második hivatalos nyomdája. Ám Lőcsén bármeddig bolyonghat az ember, nem tud betelni a történelem­MIKLÓSI PÉTER A hires városháza mell Mert alig tesz néhány újabb lé­pést, s máris visszaperdül az idő ke­reke, hiszen ott magasodik például a díszes Thurzó-ház. Itt indul útjára Jókai Mór izgató története Korponay János uramról és százszorszép feleségéről, a lőcsei fehér asszonyról. Járed az utcákat, magadba szívod a várost körülölelő szepességi erdők őszi illatot hozó levegőjét és közben eszedbe jut: századunk utolsó harma­dában, a gépkocsik és űrhajók új vas­korában vajon mire tanítanak a régi falak, a boltíves kapualjak; a város­háza tanácstermének asztalán pihenő utolsó lőcsei pallos s a vaskos szepesi szász jogkönyv? ... Štefan Blažo sem válaszol, rögtön. Ügy tűnik, megfelelő szavakat keres. Aztán nyíltan a szemembe néz s csak ennyit mond:- A múlt becsületére. Meg a törté­nelem tiszteletére.- Hát még?- A megtartás művészetére! - teszi hozzá határozottan. Valóban, a megtartás művészete, így csak az fogalmaz, aki szereti váro­sát, szülővárosát. És a városi nemzeti bizottság ötvenhét éves, fiatalos moz­gású elnöke ilyen ember. Nemcsak munkaidejét, de szabad idejének jelen-Az új Lőcse tös részét is Lőcse mindennapi gond­jai kötik le. Nem véletlen hát, hogy a műemlékvédelem kérdései és a város ősi hagyományait öregbítő település­­fejlesztés aktuális tennivalói nem csu­pán egyéni elképzeléseinek, hanem a vnb választási programjába foglaltak­nak is a középpontjában állnak. Amikor visszaérünk a dolgozószobá­jába, íróasztalának fiókjába nyúl és nagy paksaméta iratot vesz elő.- Amolyan múltba pillantó jövő az, amit most mutatni fogok - mondja kamaszosan derűs arccal s közben színes tervrajzokot, térképeket terít az asztalra: Lőcse városának egészen az ezredfordulóig kidolgozott fejlesztési tervét. Egyhamar kiderül, hogy a múlt örök­ségének megőrzése mellett a korszerű városfejlesztés a mai lőcsei városatyák célja. Elképzeléseik megalapozottságát a város új területrendezési koncepció­ja, az egykori Körtér és az ide torkolló utcácskák teljes rekonstrukciója, a já­rulékos beruházások fejlesztési terve, a lakásépítési program betartása, az üdülési, szórakozási és sportolási lehe­tőségek kiépítésének terve biztosítják. Persze, amíg ezek a tervek lépésről lépésre megvalósulnak, addig ilyenkor, őszidőben sokszor beoson még az erdei szellő és a fehér köd a Kárpátokat a Duna-tájjal összekötő ősi város utcái­ba, ahol minden sarok, minden kapualj a történelmet, az elmúlt idők emlékét idézi. És a megtartás művészetére oktat. Ez a boltíves pincekapu a XV. század­ból származik GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents