A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-27 / 43. szám

A Guatemala déli részén feltárt és La Democracia városka főterén felállított tu­catnyi kerek képű, meghatározatlan nemű torzót eleddig csak a turisták cso­dálták. Nemrégiben azonban kiderült, hogy a négyezer évvel ezelőtt faragott kis figurák köldökének tájéka és halántékq delejes erővel bír. Szakemberek vé­leménye szerint a mágneses sugárzás az életerőt, a születést és a tudást jel­képezi. De hogy a szobrok egykori alkotója honnan ismerhette a mágneses­ség titkát, egyelőre rejtély. MICHEL TOURNIER A SZIGET- Itt volt! Itt, ni, látjátok? Trinidadtól keletre, északi szélesség 9 fok és 22 perc. Tévedés kizárva! A részeg a zsírpecsétes, öreg tér­képet böködte fekete mutatóujjával, s az asztal körül álló halászok és dokk­munkások nevetve hallgatták szenve­délyes bizonykodását. Ismerték jól. Különleges helyzete volt. A helyi folklórhoz tartozott. Meg­hívtuk egy-két pohárra, mert hallani akartuk habókos, zagyva meséit. Tör­ténete hősies és egyben szomorú volt, ahogy általában lenni szokott. Negyven évvel ezelőtt odaveszett a tengeren, mint annyian mások. Nevét kőtábláro vésték a templomban, a le­génység többi tagjáéval együtt. Az­után elfelejtették. De nem annyira, hogy föl ne ismerjék, amikor húsz év múlva egyszer csak megjelent, torzon­­borz szákóllal és erőszakosan, egy né­ger társaságában. Bámulatos volt a története, amelyet 'lépten-nyomon mesélgetett. Egymaga élte túl a hajótörést, és egy lakatlan szigetre vetődött. Nem lett volna más társa, mint a kecskék és papagájok, ha nincs ez a néger, akit - mint állí­totta — emberevők hordájától mentett meg. Végül rátalált egy kis angol hajó, de mielőtt hazatért volna, még össze­szedett egy kis vagyont ott a Karib­­szigeteken, ahol mindenfélével keres­kedtek. Mindenki örült a hazatérésének. Fe­leségül vett egy ifjú hajadont, aki a lánya lehetett volna, és a tisztes hét­köznapi élet látszólag elfödte azt a madárvijjogásos, dzsungelszagú, érthe­tetlen szakadékot, amelyet a sors sze­szélye hasított a múltjában. Látszólag. Mert valójában néma erjedés bomlasztotta Robinson családi életét. Első áldozata Péntek lett, a né­ger szolga. Hónapokig kifogástalanul viselkedett, aztán inni kezdett - elő­ször titokban, majd egyre nyíltabban. Aztán kínos ügy következett: két meg­esett leányt vettek fel a Szentlélek Menhelyre, és mind a kettő félvér cse­csemőt szült. A két csöppség úgy ha­sonlított egymásra, mint két tojás. Kellett-e más bizonyíték a kettős bűn­tényre? Robinson azonban érthetetlen ko­­noksággal védelmezte Pénteket. Miért nem küldte el? Miféle titok — netalán bevallhatatlan titok - fűzte ehhez a Feketéhez? Végül komolyabb összegek tűntek el a szomszédoktól, és mielőtt bárkit is gyanúba fogtak volna, Péntek kereket oldott.- A szamár! - Robinson csak ennyit mondott. — Ha pénzt akart az útra, kérhetett volna tőlem! És meggondolatlanul hozzátette:- Hiszen tudom, hová ment! A meg­lopott szomszédok erre Robinsonhoz fordultak, hogy adja vissza a pénzü­ket, vagy mondja meg, hol tartózkodik a tolvaj. Robinson némi vonakodás után fizetett. De attól fogva mind gyakrabban látták a rakparton ténferegni. Betért a kikötői kocsmákba és azt hajtogatta: — Visszament, én tudom. Már ott van a gazfickó! Mert csakugyan mardosó titok fűzte őt Péntekhez, és ez a titok egy zöld foltocska volt, amelyet4 hazatérése után tüstént berajzoltatott a kikötői térképésszel a Karib-tenger kékjébe. Végtére ez a sziget volt a fiatalsága, a kalandja, nagyszerű és magányos kertje! Mire vár itt az esős ég alatt, ebben a vizes városban, kereskedők és nyugdíjasok között? Ifjú felesége, akiben megvoft a szív intelligenciája, elsőnek ismerte föl Ro­binson furcsa, halálos szomorúságát.- Unatkozol, én látom. Valdd be, hogy visszakívánod!- Én? Megőrültél? Kicsodát? Mit?- Hát a lakatlan szigetedet, hiszen világos! És tudom, mi tart vissza attól, hogy már holnap odautazzál! Tudom jól. Én! Férje erélyesen tiltakozott, de minél hangosabban kiabált, annál jobban tudta az asszony, hogy igaza van. Szívből szerette férjét, és soha sem­mit nem tudott megtagadni tőle. Meg­halt. Robinson nyomban eladta házát, földjét, és elvitorlázott a Karib-szige­­tekre. Megint teltek az évek. Kezdték el­felejteni. Jószerivel már el is felejtet­ték. De amikor megint visszatért, rög­tön látták: még jobban megváltozott, mint első utazása után. Szesztől bűzlő, összetört, megöregedett ember tért vissza egy rozoga hajó segédszakácsa­ként. Amit elmesélt, általános hahotát fa­kasztott. Nem-le-het-meg-ta-lál-ni! Hó­napokig kereste a szigetét, de hiába. Kimerítette a sok hajózás, körömsza­kadtáig próbálkozott, kétségbeesett dühvei, ereje fogytáig és utolsó fillér­jéig kereste a boldogság és szabad­ság földjét, de a sziget eltűnt, mintha elnyelte volna a tenger.- Pedig itt volt! - mondta el szá­­zadszor. aznap este, ujjával a térké­pére bökve. Akkor egy öreg kormányos otthagyta a cimboráit, odajött, és vállára tette a kezét.- Mondjak neked valamit, Robin­son? Most is ott van a szigeted. És meg is találtad!- Megtaláltam? — Robinsonnak el­akadt a lélegzete. - De hiszen mon­dom ...- Megtaláltad! Hússzor is elhajóztál mellette, de nem ismertél rá.- Nem ismertem rá?- Nem, mert a szigeteddel ugyanaz történt, ami veled. Megöregedett a szi­geted! Igen. Hiszen tudhatod: a virág­ból gyümölcs lesz, a palántából fa, a lombos fából halott tuskó. A trópu­sokon ez nagyon gyorsan megy. És te? Nézz a tükörbe, te bolond! És mondd meg, ő talán rád ismert, a szigeted, amikor elhajóztál mellette? Robinson nem nézett a tükörbe, a tanács fölösleges volt. A körülállók olyan szomorú és vad arcot láttak, hogy a nevetés hirtelen abbamaradt, és a kocsmában néma csönd lett. 9 Szorgalmasan gyakorolják Togliatti városában azokat az autóakrobatika számo­kat, melyeket majd a moszkvai olimpia közönségének fognak bemutatni. Az első képen egy motorkerékpáros nyolc Lada gépkocsi fölött repül keresztül. A máso­dikon menet közben cserélik ki a Lada két kerekét. A bélyeg - mint mond­ják - nemcsak különböző érdeklődést fejez ki, ha­nem a mindenkori politi­kai helyzetet is. Érthető hát, hogy az NDK meg­alapításától kezdve olyan bélyegeket ad ki, melyek hűen tükrözik az ország történetét. Az itt mellé­kelt kis válogatás - amely természetesen nem lehet teljes - erről ad képet.

Next

/
Thumbnails
Contents