A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-14 / 28. szám
Bevallom őszintén, hogy már egy évtizede. Akkor indult ugyanis szépen, sikeresen ivelö pályáján. A somorjai (Šamorín) magyar gimnáziumi érettségi, majd a konzervatórium elvégzése után. Az iskolától nyilvános záróhangversenyen búcsúzott. Donizetti, Verdi operáival. Virágcsokrok, gratulációk, és aztán bele az embersűrű, „gigászi vadon" kellős közepébe. Az eperjesi (Prešov) operettszinháztól kap ajánlatot, de nem hagyja el a Duna-parti várost. Rádióban, televízióban már korábban befutott. Meg innen Fél (Tomášov), a szülőföld elérhető közelségben. A művész legjobb éltetője az otthon, az otthoni táj. Hazajártában érinti az éberhardi (Malinovo) magyar általános iskolát, ahonnan Somorjára küldték az ifjúsági alkotóverseny járási döntőjébe. Onnan jutott tovább a kerületi, ma'd az országos döntőbe. Mindenütt győzelem és ünneplés. Magyar népdalokkal arat sikert. De Bratislava másképp is tartja. A város a Csallóköz kapuja, s már gimnazistaként szólóénekes a Csallóközi Együttesben. Az Ifjú Szívekben és CSEMADOK-ünnepélyeken is gyakran láthatjuk. Nem megy Eperjesre. Inkább a Slovkoncerthez (Szlovákiai Hangversenyrendező Iroda) szegődik. Előadó művész lesz belőle. A konzervatórium operaénekesi szakán tanul. Tehetsége bámulatos. Másodikban már a negyedik osztályosok anyagát énekli. Önszorgalomból operettel és magyar nótával is foglalkozik. Később ennek nagy hasznát veszi. Hatvankilencben végez s hetvenben finnországi szerződést kínálnak fel számára.- Vonattal és hajóval utaztam a Német Demokratikus Köztársaságon és Svédországon keresztül Soumiba. Tíztagú csoporttal indultam a hosszú útra. Aztán egész Finnországot bejártam. Szinte minden városában megfordultam. Kuopióban például olyan nagy volt a sikerem, hogy az ottani színház szerződtetni akart. Éppen egy magyar operettet tanultak be. A honvágy azonban erősebbnek bizonyult. Az ezer tó országában sehol nem láttam különb falut Félnél s különb embereket sem. Nagy várakozással indultam a testvérnép hazájába. Milyenek a finnek? Magunkhoz hasonlítgattam őket. A tapasztalat azonban egészen más volt. Többnyire magas, vékony, szőke emberek. Nyugodtak és nehezen oldódók. Nagyon szeretik a magyarokat. Amikor megtudták, hogy magyar vagyok, a házukba hívtak. A kiejtésben sok a hasonlóság, de a szóhasonlatosság csekély. Szeretik a zenét. Sok magyar dalt tudnak. A magyar operetteket is mind műsorukon tartják. Minden városi szereplésünkről írtak. Az egyik tekintélyes finn lap azt írta rólam: Goda Marika konzervatóriumban tanult, kimondottan színésznő és operettcsillag. A Marica grófnő belépőjével és cigánydalokkal arattam sikereimet! Az ezer tó országa a csillogást jelentette számára, bár az ő csillagát nem sokáig kereshettük volna Finnország egén. Az egy év olyan rövidnek tűnt, mint a legszebb álom. Hazautazott, „lejött" a földre és körülbelül egy fél évig még csak szereplési alkalma sem volt. A régi I. Kostelnikkal egy sikeres vidéki fellépésen Goda Marika férjével a zongoránál
