A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-27 / 43. szám
A CS1<MA1H>K ÉLETÉRŐL HÁROMÉVI MUNKA A MÉRLEGEN A változások korában élünk, s az egyik legemberibb tevékenységnek, a kulturális munkának is vannak csúcsai és hullámvölgyei. A szintvonal ingadozásai nemcsak objektív okokra vezethetők vissza. A szubjektív okok sokkal lényegesebbek, éppen mert kulturális munkáról s részben alkotó tevékenységről van szó (ha az utóbbit még mindig sokat vitatják is, de például a rendezői és a koreográfusi munkánál' már elismerNt). Annak felmérésénél, hogy milyen kulturális munka folyik egy járásban, a számadatok, statisztikai kimutatások, hogy hány és milyen rendezvény valósult meg, hány szereplővel, nézővel, csak részleges képet nyújtanak, azért mégsem nélkülözhetjük a számokat. Nézzünk hát néhány adatot. A hivatalos statisztika szerint kb. 14 ezer magyar nemzetiségű lakosa van a kassa-vidéki (Košice) járásnak. CSEMADOK-szervezet 33 működik, a taglétszám 3700 körül mozog. Az elmúlt három évben a tagság 16 000 munkaórát dolgozott a város- és községfejlesztési és -szépítési akcióban, a kimutatás szerint többnyire kultúrházak építéséből, karbantartásából, de a mezőgazdasági idénymunkák elvégzéséből is önkéntesen kivette a részét. A lakosság számához viszonyítva azonban kevés a Hét-előfizetők, vásárlók száma: 1978-ban az év elején alig 700, jelenleg 880 példány fogy el a járásban. Az emelkedés a CSEMADOK járási bizottsága és a helyi szervezetek által végzett lapterjesztési munka eredménye. Az előfizetők száma jelenleg körülbelül háromszáz. A népművelési munka színvonala is csak lassan emelkedik, de még mindig alig éri el az átlagos szintet A politikai és általános ismeretek terjesztése azonban emelkedő, míg az irodalomnépszerűsítő munka, különösen mennyiségileg csökkenő tendenciát mutat. Az egyes előadások, író-olvasó találkozók az említett három év alatt minőségileg nagyjából azonos színvonalon mozogtak. Ez elsősorban a VI. és a VII. Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napokra vonatkozik. Az ötödik, 1976-bon messzemenően a legjobbak 'közé tartozott. Az 1976-os év az amatőr művészeti tevékenység területén is egyik legsikeresebb éve volt a CSEMADOK kassai járási bizottságának. Az 1976/77-es évad volt talán a mélypont, amikor még az öntevékeny színjátszó együttesek akkor soron • levő (kilencedik) járási seregszemléjét sem tudtuk — személyi okokból — megszervezni. De 1978-ban már megvalósult a 9. és 1979-ben a 10. járási fesztivál Péderben; ezeket a járási bizottság szervezte meg a járási és a helyi párt- és állami szervekkel; a pederi CSEMADOK helyi szervezettel és iskolával, valamint a bodoílói egyesült földművesszövetkezettel. A siker a szervezők és a szereplő együttesek érdeme. Mindhárom alkalommal zsúfolásig megtelt a kultúrház, s az innen továbbjutó csoport a buzitai (Buzica) is megállta a helyét a kerületi versenyben, a második lett. Sokkal állandóbb és emelkedő színvonalú a népművészeti és az énekkari tevékenység a járásban. Ezt jól érzékelteti néhány adat. 1978-ban öszesen 5 dal- és táncünnepélyt tartottunk. Ezeken mintegy 9000 néző és 1300 szereplő vett részt, de az idén már csak egyetlen rendezvényen, a Somodi-fürdőben (Drienovec) megrendezett XXV. Járási Dali- és Táncünnepélyen 627 szereplő lépett fel 5500 néző előtt. De ugyanilyen sikeres volt az I. Kanyaptamenti dal- és táncünnepély Buzitán, az idei Daloló Alsólánc rendezvény vagy a nagyidai (Veľká Ida) körzeti dal- és táncünnepély is. A gyermekekről sem feledkezünk meg. Sikeres gyermek népművészeti fesztivált rendeztünk Fehér liliomszál néven. Egyegy elődöntő volt Jánokon, (Janik) Tornán (Turňa n/Bodvou) és Szepsiben (Moldava nad Bodvou) ahonnan a győztesek továbbjutottak a Tornán megrendezett járási döntőbe. Itt öt kategóriában 147 gyermek versenyzett. A győztesek a legjobb műsorszámokkal felléptek az Ifjú szívekben élek összeállításban a XXV. Járási Dal- és Táncünnepélyen, valamint Gombaszögön. A Tavaszi szél... népdalverseny is megmozgatta a járást. 1978-ban a bodoliói (Budulov) és a szesztai (Cestice) elődöntők után Tornaújfalun rendeztük meg a járási és Tornán a kerületi döntőt, ahol 320 fő szerepelt. Járásunkban igen sok jó népművészeti együttes, de csők négy felnőtt énekkar működik. A tornaújfalusi vegyeskórust Mázik Mihály vezeti; legutóbbi önálló műsoruk címe: Dankó Pista. A tornai női énekkarnak Pápai Lászlóné a vezetője. A kórus a CSEMADOK és a Nőszövetség helyi szervezetének közös támogatásával működik. A szepsi vegyeskar vezetője Szombathy László. A kórus, amely 12 éves múltra tekint vissza a legutóbbi Kodály-napokon bronzkoszorús minősítést szerzett, akárcsak a buzitai vegyeskar Schreiber István vezetésével. Iskolai kórus Szepsiben, Buzitán és Tornán működik. Mint látjuk, ilyen gazdag a járás CSEMADOK-szervezeteinek kulturális tevékenysége, Célunk ezen felül azonban — a CSEMADOK XII. országos közgyűlése határozatainak megfelelően — a szervezeti élet megszilárdítása. Ezen a területen mutatkozik a legtöbb probléma nálunk, mint ahogy valószínűleg a többi járásban, szervezetben is. Ezt a munkaterületet jogosan érik a bírálatok. Valahogy úgy érezzük, hogy a rendezvények sokaságának, a politikai-nevelő munka elsőbbségének biztosítása mellett, tekintetbe véve az apparátus fizetett dolgozóinak jelenlegi számát, nem vagyunk képesek minőségi munkát produkálni, noha tudjuk, hogy e téren lényegesen többet lehetne és kellene tenni. Ehhez azonban nagyobb támogatásra lenne szükség a felsőbb szervek részéről. A fizetett alkalmazottak száma is kevés: a járási bizottságon két fő dolgozik teljes és egy csökkentett munkaidőben, pedig 33 helyi szervezetünk van. így aztán nem csoda, ha a CSEMADOK helyi szervezeték vezetősége itt-ott — megfelelő segítség hiányában — nagyon gyengén, négy pedig egyáltalán nem működik! Ez már komoly probléma. S úgy gondolom, nemcsak a mi járásunkban van így, másutt is hasonló a helyzet. Ezért kell erről már végre komolyabban is szóinunk, a Hét olvasóinak nagy nyilvánossága előtt is. Talán közösen megtaláljuk majd a probléma megoldásának módját. Boda Ferenc és Szanyi József síppal, dobbal, nádihegedüvel... Ezen a néven rendeztek Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) nemrég szabadtéri fesztivált a gyermekév alkalmából — kint az utcán, a közterületeken. Ez adta meg a rendezvény előre nem is sejtett eredeti izét, sajátos hangulatát. Négy héttel a kerékpártúra és három héttel a művelődési tábor után Szerdahelyen találkozott újra az ezeken rész vett fiatalok egy része, zömmel a József Attila Ifjúsági Klub és Zsebszirrpadának tagjai, a Szőttes néhány táncosa és a hozzájuk tartozó Dudás együttes, a galántai Vág kisszínpad, valamint Kátai Zoltán magyarországi népzenész s rajtuk kívül még jó néhány lelkes fiatal, akik amúgy is ott vannak minden jelentősebb eseménynél. A szintén meghívott párkánynánai irodalmi színpad és a somorjai Üzenet távol maradt. Ez a maroknyi gárda fogott hozzá, hogy lebonyolítsa a rendezvényt, amely szeptember hetedikén, péntek délután kedődött. A városban hirdette ugyan néhány plakát a fesztivált, ám a kezdés időpontjára egy teremtett lélek sem volt (a szereplőkön kívül) a művelődési ház előtti téren. Még szerencse, hogy maguk a szervezők is számítottak erre, így a rögtönzött „társulat" maga indult nézőket toborozni, nemcsak pénteken, hanem a következő két napon is, s nemcsak a városban, de Vásárúton (Trhové Mýto) is, ahol szereplőknek, nézőknek egyaránt sokáig emlékezetes marad az ott közösen eltöltött műsoros est és táncház. Főként a gyermekek érdeklődését sikerült felkelteni. Végig a gyereksereg volt a leg'hálásabb közönség. Seregestői kísérték a szereplőket az utcákon, együtt énekeltek, játszottak velük, segítettek közönséget toborozni. Az első hívó szóra beálltak a nagykörbe, a téren kanyargó „megy a gőzös" vonatba, vagy bújtak át libasorban az aranykapun, énekelve, hogy „Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske ...", az előadásokon pedig együtt szurkoltak Kis Kolozsnak, együtt biztatták Sárkányölő Jankót. A három nap műsorában a Vág kisszínpad három alkalommal játszotta el Illyés Gyula egyik feldolgozott mesejátékét Kis Kolozs és Nagy Kolozs címmel, egyszer pedig a Képek című pantominjátékkal szerepelt. A József Attila Klub Zsebszínpada két alkalommal Varga Imre Sárkányölő Jankó-című mesejátékát adta elő, egyszer pedig egy verses, zenés összeállítással — melyben Kátai ľoltán is fellépett — szórakoztatta a közönséget. A fesztivál további részét a Dudás együttes népdallal, népzenével, a Szőttes táncosai tánccal, táncházzal valamint a szereplők, nézők közösen gyermekdalokkal, gyermekjátékokkal töltötték ki. Szeretnék úgy írni erről a rendezvényről, mint I. Dunaszerdahelyi Gyer-6
