A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-20 / 42. szám
Az idén csők néhány napos nyaralásra futotta Monica Guerritore idejéből: októberig be kell fejeznie az Autoritratto című filmet, mivel akkor már elkezdődik a római színházi évad. A karórától egyre többet követelnek: Fay Funnel órákig állt sorba Londonban, hogy a nagy nyári kiárusítások egyikén megvegyen egy kanadai nyestszörbundát. Elsődleges ára 795 font volt, ő 79 fontért jutott hozzá. S rögtön elégette, mondván: „Az embernek akkor volt joga az állatok leölésére, amikor kisebbségben volt." (Mármint az ember; ma ugyanis több az ember, mint a szép szőrmét viselő állat.) pontosságot, szép formát - és hogy minél laposabb legyen. A rekordot ez a svájci óra tartja: vastagsága ugyanannyi, mint az óraszíjé: 1,89 milliméter! Valamikor Marlene Dietrich, Betty Grable és a hozzájuk hasonló színésznők lábait tartották a legszebbeknek - és legdrágábbaknak. Most túlszárnyalta őket egy férfi! James Fix* futó reklámíotósoknak pózolva évente egymillió dollárnál is többet keres. 0 Egy bolzanói (Olaszország) vendéglős a bankba tartva megszakította az útját egy kedves ismerőse istállójánál. A nagy hőségben zakóját is levetette. Amikor búcsúzkodás után a ruhadarabért nyúlt, rémülten látta, hogy egy tehén éppen nehány bankjegyet rángat elő a zakó zsebéből és elfogyasztja. A készpénz megszámolása után lesújtva állapította meg, hogy az állat már kb. 9000 márkát elfogyasztott. A párizsi Chaillot palota az Eiffel toronnyal szemben épült, a két világháború közti időszakban. Belsejében van a francia főváros legnagyobb színházterme. I Az Egyesült Államok lakossága évente 25 milliárd dollárt (!) költ szeszes italokra. Ebből ötmilliárd jut a tömény szeszre. Minthogy az utóbbi tíz évben a vodka igen népszerű lett Amerikában, ennek egy százalékát a vodka teszi ki. Ez is szép sumfha: 50 millió dollár. Eddig a szovjet, a lengyel és a finn vodka osztozott rajta, most azonban belépett a versenytársak közé a 40 és 50 fokos svéd vodka, amely Amerikában „Absolut Vodka" néven kerül A Portsmouth! hajógyárban dolgozó Alan Pullen 53 éves kovácsot fiatalabb kollégái csúfolódva öregnek nevezik, aki már ledolgozta a magáét. Hogy forgalomba. (Ezt a márkanevet épp bizonyságot adjon kitűnő erőnlétéről, száz évvel ezelőtt, 1879-ben jegyezték fogadásból minden segédeszköz nélkül be Svédországban.) felmászott a kikötőt elkerítő kőfal tetejére. ZÁPOR Közel két hete tart már a fullasztó hőség. Az emberek pihegnek, mint a zsírosra hízott kacsák, egyre öntögetik magukba az izzadságot termő édes folyadékot. Jöhetne egy k:s eső - mondogatják. A meleg egyre fokozódik. Még csak május vége felé jár, s a hőmérő árnyékban is bökdösi a harminc Celsius fokot. Végre felhők tornyosulnak, elhangzik egy-két reccsenés, a dunyhányi felhők sötéten összetorlódnak, s nagyokat loccsannak a majd verébtojásnyi csöppek az aszfalton. A járókelők felkandikálnak az égre, mint a libák szokták nyár derekán s egyszerre iramodnak menedék alá. Egy pici asszony karjába kapja apró gyermekét, testével óvja a langyos zuhatagtál. Egy-kettőre megtelik a bérház bejárata. Az emberek tolongnak, ruháikból kellemetlen szagok terjengnek, az eső kióztatja a beléjük ivakodott port, előcsalogatja a szövetek elnyelte hónapos gázokat. Szó nélkül tűrik a szaggá vált illatokat, nevetgélnek és élvezik a portörlő csapadékot. Elhájasodott nénik vonszolják magukat, mint a tenger felé igyekvő fókák, szinte belecuppannak a tömegbe. Előttük elrobog egy furcsa házaspár. Langaléta férfi, hosszú léptekkel maga mögött hagyva lassan tipegő csinos feleségét, pöttömnyi fiát. A gyerek visszafut anyja elé, megfogja kezét és szaladva húzza maga utón. — Az isten verje meg, jég kopog a kövön, ez hiányzik már csak a szőlőnek fagy után! — Teremtő isten! — kiált fel egy asszony. Keresztet vet és nagyot fohászkodik. — Ez maga miatt történt ronda káromkodó — és minden reccsenésnél megrándul, mint gyihos kanca régen a kocsi előtt. Az ég úgy öltögeti sokágú nyelvét, mint sikló, mikor békát tapint. — Láttak már maguk ilyen bolondot? Most huszonöt koronát megtakarít, de bőrig ázik a hülye - mutat a sekorú egy úri autósra, ki a záporban nyeles kefével simogatja a kocsiját. Hirtelen elhallgat, s a fiatal lányt lesi, kinek mellére tapadt a nyári vékony trikó. Ingerlő kebleinek gombja átbarnít az elázott ruhán. Könyökét a haver oldalába döfi, nehogy elmulasszák az ingyen „szex-mozit" s legyen min csámcsogni a habos sör mellett, miből letaszítnak vagy két korsónyit még vacsora előtt. Egy fiatalasszony bőgő kisfiút tol, nehezen gördül az aprócska bicikli. — A játékot hagyná a fenébe, inkább a gyereket hozná - jegyzi meg egy férfi, de segíteni eszébe sem jut.- Csoda, hogy egyre több az ideges gyerek? Ez a kisfiú egy életre szóló leckét kap félelemből — toldja meg egy okos, és nézik, hogy kínlódik az anya az esőben.- Jó a fecskéknek, ni, milyen aranyosak! — mutat egy kislány az ablakpárkány felé. De senki sem veszi észre az út túlsó szélén a parasztasszonyt, ki háttal egy fabódénak dől. Kerékpárja a bokornak támasztva ázik, nézi egykevüen a bugyborékoló vizet. Belül magában bizonyára a kertet látja, a fiatal palántákat, hogy duzzadnak ereik, mint ifjú kamaszok dicsekednek majd holnap megnőtt erejükkel. A szél néha az arcába csapja az esőt, szürke haja csapzotton a szemébe lóg. Hiába akar beljebb húzódni, az eresz keskeny, a deszkafal kemény. Tétován elindul a tömegház felé. Mire odaér a széles utat kettémetsző csíkra, a zápor hirtelen eláll. Lába megtorpan, arcát az ég felé fordítja, nézi-nézi a távozó felhőt. Jó lenne, ha esne még egy kicsit, de az se baj, ha nem köll a szépruhások közé tolakodnia. S ekkor elrobog mellette egy kocsi. A sáros víz fakó ruhájára fröccsen, szótlanul a száguldó jármű után tekint. Nem szól, fejét sem csóválja, csak dolgos kezével lesöpri a mocskos nedvet. Mozdulata ősi, ezer és ezer év ösztöne vert belé gyökeret. Érte nem kár, nem sétálni volt, ruhája úgyis piszkos más. CSICSAÝ ALAJOS VITUS - KAPCSOLAT 1. Utálok élni. Legszívesebben faképnél hagynám azt a ledár nőszemélyt — szögezte le Szilaj Vitus két korty sör közti szünetben, majdnem lélegzetvétel helyett, miközben megtörölte habos szájaszélét. A barátja, Cinege, ismételten elképedve emelte szájához a korsót. 2. Egy napon (mint máskor) Márta holtfóradtan vánszorgott haza az üZEM-ből, ahol ő volt a daru kezelője; csomagjait ledobta az előszobában szanaszét heverő poros cipők közé. A szatyrok döglött állatokként hevertek a szürke linóleumon. A szobából élénk csevegés hallatszott. 3. Szilaj Vitus, költő, író, esztéta-önjelölt, alkalmi munkás és ugyancsak alkalmi baráti köre, mintha vezényszóra tennék, felemelkedtek és szaporán a cipőikbe lépkedtek. — Tudod, épp az új regényemről beszél ... — próbálkozott Vitus. — El innen, koszos, naplopó banda — sziszegte Márta. Ki hinné: ez ugyanaz a nő (?)r aki virágzó szerelmük napsugaras idején álomittasan követte (?) Vitus fennkölt eszmefuttatásait mindenféle dolgokról. — Szemét naplopók — kiabálta Márta, amikor becsapta mögöttük garzon, plusz összkomfortos lakásának csikorgó ajtaját, hogy kis híján levált a kilincse ... 4. A sarkon még toporogtak egy kicsit, aztán elváltak. 5. A háztömb harmadik emeletén elsötétedett egy ablak. Vitus az ajtó előtt imbolygott és hasztalan nyomta a csengőt. — Pusztulj innen, senkiházi! Részeg disznó! — darálta Márta. Vitus maga mellé nézett a földre és először nem hitt a szemének. Megérintette. És valóban! A két barna bőröndje feküdt mellette. Fejéből mintha egy szempillantás alptt elszállt volna a sörgőz s látszólag mintha minden a legnagyobb rendben lenne, fütyörészve ballagott lefelé a koszos lépcsőn. Szabadon, mint a madár... 6. A háztömb harmadik emeletén kivilágosodott egy ablak. Sőt! Az egyik ablakszárny résnyire kinyílt: — Gyere vissza, hallod — süvöltött Márta hangja a hajnali derengésben — Hallod? Gyere — most mintha könyörgőbbre fogná: — már visszaaaa .. Szilaj Vitus egyre szaporábban szedte a lábait és egyre szorosabban kapaszkodott a bőröndjeibe. 7. Márta becsapta az ablakot. VálJ.at vont és mintha nem akarna mondani semmit, csak úgy maga elé, ennyit morgott! — Marha . . . KISS PÉNTEK JÓZSEF 9
