A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-20 / 42. szám

becsüljük, hogy tudósát nekünk is átadja. Nálunk ő honosította meg a gyümölcs- és zöldségkertészetet. Először mi is csak kicsiben, kezdetlegesen térmelgettünk. Most kis kertben, mondhatni nagyüzemileg foglalkozunk a paprika, a paradicsom és természetesen a gyümölcslélék termesztésével. Sok munka is van vele! Azt mondogatjuk év közben egymásnak: „Sebaj, mojd két karácsony között kipihenjük." Munkát, szórakozást és mérgelödést egyaránt találunk a kertben. Persze a bevétel sem elhanyagolható. Nekünk ez a hobbink. Versengünk, kié lesz a korábbi, a szebb, a jobb, a több termés.- Nono, gyerekek! - szól a szőlőfürtöket csipegető pajkos gyerekekre a teremőr. — Azt a szőlőt nemrég permetezték! Mosatlanul nem szabad fogyasztani! Nem látjátok a feliratot!? — A legénykék mosolyogva továbblépnek, én pedig megismerkedem Lantódy Károllyal és két társával Takács Imrével és Lantódy Ferenccel. Valamenynyien a helyi szervezet vezetőségi tagjai.- Már februárban tudtuk, hogy az idén nálunk lesz a kiállítás. Nagy izgalommal és szorgalommal vártuk. Én is készülődtem, gigant karalábét neveltem nevéhez méltón nagyra. Aki ebben az évben szép gyümölcsöt tudott nevelni, igozán elismerést érdemel. Nehéz volt megőrizni a kártevőktől. Szokatlanul nagy mértékben elszaporodtok. Még a répa levelét is lyukasra rágták. Ilyet még én sem láttam, pedig már hatvan évet megéltem.

Mondók József, a helyi szervezet elnöke kalauzol tovább.- Tizenkilenc alapszervezet százhetvenegy tagja által termelt zöldséget,

gyümölcsöt és virágot, valamint a helyi földművesszövetkezet, a bősi (Gobčikovo) Állami Gazdaság, a Slovlik, a Milex és az Agrofrigor termékeit mutatjuk be. Kertészeti kellékeket, munkaeszközöket, vegyszereket, különböző tápoldatokat csők nagyon kis választékban tudtunk kiállítani. Még őzt a pár dorabot sem kopni, amit mutatóba elhoztunk volna. Igaz is, az ilyen reklám csak bosszúságot okozna. Ezt' a szerkezetet azonban érdemes megnézni - mutat egy villanygép felé. - Kovács József készítette Dunaszerdahelyen. Szőlőzúzó és szemező. Nagy az érdeklődés iránto. Jól járna az üzem, amelyik vállalná a gyártását.

A csilizrodványi helyi szervezet 1970- ben alakult 32 taggal. Azóta alig gyarapodott a taglétszám. Még csak az idén először szervezték meg a zöldségfelvásárlást. A szövetkezettől raktárhelyiséget bérelnek. Hetente rendsze* résén hétfőn és csütörtökön szállíthatott a tagság, de a szomszédos Bolony tagsága is. Az első, a primőr áru zökkenőmentesen tovább ment, de szezon végén, június közepén bekövetkezett egy kis akadozás. Azért a tagság általában elégedett. Kétszázezer koronát árultak ki karalábéból.

— A Csili z k ö z földje jó zsíros, feketeföld. Azért szerveztük meg a termékfelvásárlást — mondjo Mondák József —, hogy kedvet csináljunk a kertek jobb kihasználásához. Hogy ne csak kukoricát és gabonát termeljenek, hanem zöldséget és gyümölcsöt. Persze senki sem született szakképzett növénytermesztőnek. Egy nemzedék már felnőtt úgy, hogy az apjától nem tanulhatta meg a földművelés, kertészkedés tudományát. Ezért minden télen rendszeresen tanfolyamot szervezünk.

A szakelőadást a Szövetség járási bizottsága küldi. A legtöbbet Csiba mérnöktől tanultunk. Gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés a programunk. A zöldségtermesztésen belül, sikerült megkedveltetnünk a fóliasátor alatti hajtatósos módszert. Legyen értelme, ha egyszer dolgozik az ember. Van egypór jó példát mutató, kezdeményező kedvű tagunk. Mint például Lontódi Imre, Csicsai Imre, Dékóny Sándor, Takács Ferenc, Bőgi Lajos, Csicsoi Gyula, hogy csak néhányukat említsem. Ezen a tájon hagyományosan a vadon termő novát ápolták, s ebből „hórcmemberes" borokat szűrtek. Lassan, lassan sikerül nemesített szőlőoltványokat beszereznünk.

Öllé Gyula, oki a járási pártbizottság képviseletében vett részt a kiállítás megnyitóján, elmondta, hogy az említett párthatározat értelmében három pontba foglolták a kiškertészmozgolom feladatait.- Minden községben meg kell alakítani a Szövetség helyi szervezetét, ott ahol már van alopszervezet, aktivizálni kell annak tagságát, a kerttulajdonosokat bevonni a munkába, harmadik feladat pedig, hogy a vetőmagvak, a dugványok, a facsemeték beszerzésétől kezdődően a talajművelési és növényápolósi cikkek biztosításán keresztül a termék értékesítéséig mindent a szervezet irányítson.

— Nem könnyű feladat a határozat végrehajtása. Még a saját szövetségünk központi bizottságától sem kapunk meg minden támogatást — mondja Belucz János. - Most is, a kiállítás szervezésével kapcsolatban, hozzájuk fordultunk, mint minden évben, a plakátokért. Hiába. írásos kérelmünket figyelembe sem vették, személyesen is csak néhány, különböző méretű és grafikai kivitelű plakátot kaptunk. Ezek egységes nyomdai utánnyomása megoldhatatlan volt. Von súlyosabb gondunk. Amíg a komáromi (Komárno) járásban jól fejlődik s eredményesen működik a Kertészeti Szolgáltató Vállalat - mint a szövetség központi bizottságának szerve - addig nálunk ennek létrehozása sem sikerült. Kérésünk süket fülekre tolóit. A bratislavai székhellyel működő szolgáltató pedig több kárt, mint hasznot okozott tovoly a járásunkban. A kertészeti kellékek boltjának megnyitását is hiába szorgalmazzuk. Nincs bolt, ahol a tagság megvásárolhatná a műtrágyát, a magvakat, a tópoldatokat, a vegyszereket, a fóliát és egyéb kellékeket.

A mi helyi szervezetünk — veszi át o szót Mondók József —, a Zelenina zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat nagymegyeri (Galovo) raktárának szállít. Voltak nézeteltérések. Főleg az elszállítás körül. Annak ellenére, hogy előzetesen megegyeztünk, ők gondoskodnak szállítóeszközökről, mégis nekünk kellett innen-onnan, ahol kaptunk, járműt kunyerálni. Most, amikor év végére, úgy látszik megduplázódik o taglétszám, a jövő évi kitermelt és elszállítandó zöldségmennyiség megkétszereződésével is számolnunk kell.

A kiskertészek - közvetve vagy közvetlenül — hozzájárulnak a közellótós javításához, a feldolgozó üzemek termékszerkezetének bővítéséhez. A „Csallóköz gyümölcse" kiállítás szép elrendezéséért a Járási Népművelési Központot illeti meg a dicséret. Követésre méltó jó példával járnak elöl a járás mezőgazdasági szakemberei, minden alkalmat megragadnak e hasznos kedvtelés népszerűsítése érdekében. Ha terveik megvalósulnak, nemcsak nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermelésével, hanem a kiskertészektől származó ízletes, vitamindús almával, körtével, szilvával, paprikával és paradicsommal is hozzájárul a járás o gyümölcs- és zöldségimport csökkentéséhez, ahhoz, hogy e fontos termékber is elérjük az önellátást.

FISTER MAGDA

Gyökeres Jenő felvételei

A minap egy baráti beszélgetés folytán orra lettem figyelmes, hogy az emberek hogyan értelmezik az enyém és a miénk fogolmót. Egy tényt mindjárt megállapítottam, hogy a társalgás során, talán önkéntelenül is, többször hangzott el az enyém, mint a miénk fogalma. Elgondolkodtató ez még akkor is, ha tudom, hogy egyre többen vannak közöttünk azok, okik az enyém és a miénk fogolmót egy szintre helyezik, tehát a saját és a közős vagyon kérdését egy szinten tárgyalják. És vannak olyanok is, akik a közös vagyont előtérbe helyezik, mert meggyőződésük, hogy a közös vagyon fejlesztése képezi alapját az egyéni jólétnek, amit rendszerint az enyém fogalmával fejeznek ki. Mindebből kitűnik, hpgy az enyém és a miénk fogalmát mindenkor dialektikus egységben kell értelmezni. Ezért a szocialista ember egyik ismérve az, hogy nem egyedül csak azokat a javakat védelmezi, melyek kizárólag az ö jólétét és kényelmét szolgálják, de egyszersmind ugyanilyen meggyőződéssel védelmezi o társadalom közös vagyonát, mint a sajátját. Ez lényegében azt jelenti, hogy a társadalmi tulajdon megrongálása vagy a terhére elkövetett vétség a becsületes szocialista állampolgár számára éppen olyan fájdalmas jelenség kell hogy legyen, mint a saját személyi tulajdonának megrongálása vagy eltulajdonítása. Nemegyszer találkozunk ugyanis olyan jelenséggel, hogy amikor az üzemben vagy más munkahelyen volaki valamilyen értéket jogtalanul eltulajdonít, ezt ugyan mindenki látja, de szemet huny fölötte, mintha semmi nem történt volna. Kevesen tudatosítják azonban, hogy minden jogtalanul eltulajdonított tárgy — legyen az bármi is —, hiányzik a népgazdaságnak. És mindent, amit ilymódon valohonnon eltulajdonítottak, pótolni kell. Tudatosítanunk kell, hogy a szocialista népgazdaságban egyetlen elv érvényesül, hogy a társadalom tagjai között csak azt oszthatjuk szét, amit megtermeltünk. Se többet, se kevesebbet. A képlet ez: az egyik oldalon ott vonnak az állami költségvetés bevételei, a másik oldalon a kiadósai. Ezeknek fedniük kell egymást, sőt, a bevételnek nagyobbnak kell lennie, ha biztosítani akarjuk a társadalom dinamikus fejlődését. Most képzeljünk el egy háztartást. Ott is van költségvetés. És minden háztartásnak úgy kell gazdálkodnia, hogy a bevételek összhangban legyenek a kiadásokkal. No meg arra is gondolni kell, hogy valamit be kell tenni a takarékba. De míg ha a háztartásban hiányzik néhány száz korona, elmehetünk a szomszédhoz kölcsönkérni, az államháztartás számára azonban a kölcsönkérés lehetősége ki van zárva, mindent úgy kell intéznünk, hogy a bevételek és a kiadások egyensúlyban legyenek. Ezért jobban oda kell figyelnünk a közös vagyon megőrzését, annak további gyarapítását érintő kérdésekre, mert ez egyéni boldogulásunknak is az alapja.

3