A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK TELEVÍZIÓ Mario és a varázsló Az 1920-as évek Olaszországa. A 20-as évek Európája. A levegőben már terjeng valami. A tengerparti olasz Torre di Venere üdülőhelyen nemcsak a füllesztő hőség nyomaszt. A kézfogások, a tekintetek, a szemvillanások, a gesztusok sok mindent elárulnak. Valami készül! Va­lakik készülődnek! A fekete, a barna ingesek. Valakik, akiknek Európa rom­jai kellenek. Nincs érték, csak eszme: nacionalizmus. És van néhány Mario, van sok millió varázsló és sok száz millió Berger-család, akiket — mondja a nacionalizmus ideológiája — nem érdemes ember számba venni. Ki lehet költöztetni a szállodából, nem lehet a szép piros lámpás mellé ültetni, mert a helyek fenntartottak. Oda mások ülnek! A többre, a másra hivatottak, az eszme hordozói, akiknek hely kell! Hely: élet és vérontás árán. De erre még Európa vár majd húsz évet. A nacionalizmus, a fasizmus kegyet­lenkedése, elviselhetetlensége az vala­hol úgy kezdődött, mint ahogy azt Thomas Mann novellájában olvashat­juk és a nemrég, a Magyar Televízió által bemutatott csehszlovák filmben láthattuk. A szépen, nagyon arányosan visszafogott hangvételű film remekül vezeti a nézőt a végkifejletig. A szinte csak sóhajnyi kiáltásokból egyszerre lesz egetrengetö ordítás: Ne tovább! Emberek vagyunk! Púposak és szálfa­egyenesek, szépek, csúnyák, soknyel­­vűek, pincérek, hivatalnokok, hercegek és koldusok... Emberek! Szelektálás, kasztok, fajok és nyelvegyenlőtlenségek nélkül. Boldogulni, pihenni, üdülni, dolgozni akaró emberek. És hagyjanak meg minket Torre di Venerében a már elfoglalt szállo­dai szobánkban, a gyermek már nem beteg, nem fertőzi akusztikus úton a szomszédokat és engedjenek minket ahhoz az asztalhoz ülni, amelyikhez akarunk. Egyforma, egyenrangú vendé­gek vagyunk, mi is ugyanúgy fizetünk. Torre di Venerében és másutt is. Emberek vagyunk! Nacionalizmus nélkül! — zolczer -KÖNYV Somlyó György: Modernnek kell lenni mindenestül „Az itt következő kísérlet egy hosszúra méretezett kísérletsorozat első' befeje­zett szakasza. Egy készülő nagyobb könyv első fejezete, amely, miután szándéka és tervezett címe szerint az egész könyv is csupán Bevezetés a modern költészetbe — mintegy a be­vezetés bevezetésének tekinthető" - írja a szerző a Magvető „Gyorsuló idő" sorozatában megjelent könyve elősza­vában. Nagy fába vágta a fejszéjét, darázs­fészekbe nyúlt, ez kétségtelen. A mo­dernségről az utóbbi száz esztendő során annyit írtak, mint tán egyetlen más fogalomról sem. Somlyó két idé­zettel kezdi könyvét — (s könyvének itt olvasható bevezetését), az egyik idézet Rimbaud nevezetes „Egy évad a Po­kolban" című „költeményéből" (Üj vi­rágokat, új csillagokat, új húsokat, új nyelveket akartam felfedezni!), a má­sik Komjáthy Jenő Szózatából való (Oj napokat látok lobogni,/ Új földeket keringeni) s e két névvel és idézettel hajszálpontosan mintegy kijelöli az egyetemes és a magyar modernség két forrásvidékét, a századvég „elátkozott" költőiben lelvén meg azt. S végig­kalauzolja az olvasót Baudelieretől Adyig, Rimbaudtól Majakovszkijig, Jó­zsef Attilától Weöres Sándorig, Laut­­réamonttól Kassák Lajosig, hogy csak a legfontosabb neveket említsük a hosszú listáról. „Gyorsuló idő" a neve a népszerű sorozatnak, melyben e tanulmány meg­jelent s a név pontosan jelzi a szán­dékot. Az egyre kevesebb idővel ren­delkező „nagyközönségnek" a lehető legtömörebben beszámolni egy-egy adott témáról. Jelen esetben a modern­ségről. A szerzőnek, aki a téma egyik legavatottabb magyar szakértője, sike­rül e nem könnyű feladat, elegáns fölénnyel ismeri és kezeli a témát, idézetei mindenütt találóak, pontosak és meggyőzőek. „Modernnek kell lenni mindenestül." A XX. század költészetének Pokol­kapujára ez a kikerülhetetlen rimbaud-i parancs van felírva, ahogy az „Egy évad a Pokolban“ utolsó lapján olvas­ható. Azóta se léphet be rajta senki anélkül, hogy — így vagy úgy, ha más­ként nem, szavakban - magára köte­lezőnek ne ismerné el ezt a feltételt“ — írja Somlyó, eleve elhatárolva magát minden „se hideg - se meleg", „csak óvatosan" modernkedő álprófétáktól, a modernség farizeusaitól, kufáraitól és vámszedőitől. Igaza van. „Modernnek kell lenni mindenestül!" (cselényi) Hungária Expressz (Borenich Péter „hangszőttes“-éről) Borenich Péter vékony könyvecskéje, a Hungária Expressz a Szépirodalmi Könyvkiadó Kaleidoszkóp sorozatában jelent meg 1979-ben. A hangszőttes szereplői a Hungária utasai és alkal­mazottai. A szerző mozdonyvezetőket, kalauzokat, határőröket, vendégmunká­sokat, diákokat és képviselőnőket szó­laltat meg művében. Tulajdonképpen egy hosszú útszakasz utasainak párbeszédeit teszi közzé az iró mindenféle beavatkozás és kom­mentár nélkül. A kiragadott dialógu­sokból és beszédfoszlányokból érdekes hangjáték állt össze, melyre minden­képp érdemes odafigyelnünk. Borenich Péter egyszerű eszközökkel közelíti meg az Expressz dolgozóinak mindennapjait, az utasok gondjait, problémáit. Hangszőttesét akár szo­ciográfiai műnek is nevezhetnénk. Az iró könyvéből többek közt megtudhat­juk, hogy a Hungária Expressz a Bu­dapest-Berlin közti útszakaszt ma már tizenegy óra ötvenöt perc alatt teszi meg, s naponta ötvenöt személy vesz részt az Expressz munkájában. Ennél az adatnál azonban sokkal értékesebb az a tény, ami a párbeszédekből ki­világlik. Az egymás után következő rövid szövegek ugyanis fel-felvillantjók a társadalmi valóságot, az utasok magatartását, öntudatát és világképét. Választ kapunk többek közt arra is, hogy mi ösztönzi vagy kényszeríti a dolgozókat a külföldi munkavállalásra, mennyit tudnak a szomszédos népek egymásról, milyen az emberek nemze­tiségi öntudata, mi a véleménye egy illetékes személyiségnek saját népéről és anyanyelvéről stb. Számunkra a ha ng szőttesből talán a legmegdöbbentőbb az, amit s aho­gyan utazás közben egy szlovákiai magyar képviselőnő mond anyanyel­vűnkről, kultúránkról, magyarságunkról, íme a lejegyzett szöveg: „Nagyon ke­vés ebben a Szlovákiában ilyen kultúr­­ház. Nagyon kevés van. Aztán azokat kellene megoldani, hogy több legyen. Az ifjúságnak több legyen a szóra­kozóhely, bölcsődék, óvodák. Új tele­peken nincsenek üzletek. Már most a fiatalság is jobban szlovák. Nemishogy szlovák, magyar nemzetisége megma­radt, hanem már most szlovákra térnek át, és ez a CSEMADOK már mondjuk elég elavulófélben van ... Csehszlovák —magyar kultúra." Csáky Károly HANGLEMEZ Hanglemez Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára „Ha most volnál köztünk, - most volnál csak itthon! Hallgatná az ország: Móricz Zsigmond mit mond?" Benjámin László 1952-ben a nagy író halálának 10. év­fordulója ihlette a fent idézett sorokra jeles költőnket. A 6. életévében sírba szállt Móricz Zsigmondnak nem ada­tott meg, hogy lássa az általa oly élesen ostorozott, kipellengérezett tár­sadalmi rend teljes összeomlását, a nemzet újjászületését. Száz évvel ez­előtt jegyezte be Móricz Bálint a „Zsiga" nevet a családi kalendárium­ba, és nem gondolt arra, hogy 100 esztendő múlva az egész világon mél­tatják majd, újból felmérik fiának soha el nem fakuló életművét, mely őt a világirodalom íróinak élvonalába so­rolta. A centenárium gazdag programjá­hoz a Magyar Hanglemezgyártó Válla­lat MÓRICZ ZSIGMOND 1879-1942 című lemezével járult hozzá. A remek kivitelezésű lemezalbum három gyönyö­rű novellát tartalmaz magyar színmű­vészek tolmácsolásában: Barbárok — Avar István, Tragédia — Horváth Sán­dor, Hét krajcár — Sinkovits Imre. Ady Endre: Levélféle Móricz Zsigmondhoz c. költeményéből Hegedűs D. Géza mond el részletet. Móricz Zsigmond portré címmel Sik­lós Olga állított össze monológot ver­sek és levelek részleteiből. Az első levél 1909. szeptember 21-én, az utolsó 1942. június 8-án kelteződött. A cím­zettek: Ady Endre, felesége, leányai és mások. Válogatást kapunk szerkesztő­ségekhez írt érdekes leveleiből is. A mesteri meglátást igazoló össze­állítás hű képet tár elénk nagy írónk életútjáról, gondjairól, világszemléleté­ről. Siklós Olga remek összeállítására Horváth Sándor művészi előadása teszi rá a koronát. Halkovits János citeraművész egy szatmári népdal mo­tívumaival kellemes pihenőül szolgál a figyelem teljes összpontosítását igénylő gondolatok tengerében. A lemez a Magyar Rádió felvétele. A borítót Rippl-Rónai József festménye és Medgyessy Ferenc Móricz Zsigmond­­plakettje díszíti, a grafika Varga Judit munkáját dicséri. A 100. évforduló tiszteletére meg­jelent kettős lemez nagyszerű segéd­eszközként használható magyar órákon, irodalmi körök munkájában és a könyv­tári foglalkozásokon. Polák Margit ONNAN Párizsi lapok enyhe iróniával regisztrál­ták, hogy a divatot (állítólag) diktáló városukban 22 cm sarkú női cipő készült. A külön megrendelésre készí­tett cipőt az alig 150 centi magas Hind hercegnő, Szaúd-Arábia hadügyminisz­terének felesége fogja viselni. Tehát ne féljünk, nem lesz divat! A Három lópatkóhoz címzett, Bourne End-i angol kocsma tulajdonosa, Ron Cooper már két éve gyűjti vendégei önkéntes adományait egy művese vá­sárlására a közeli kórház részére. A kocsmáros a pénzt nem tartja szal­mazsákban, hanem felaggatja a meny­­nyezetre. A sok bankó disz is, reklám is - de nemes célt szolgál. Párizsban azt mondják, hogy az utolsó pillanatban mentették meg a lebontás­tól a metró képünkön látható, század­­eleji, szecessziós stílusban épített le­járatát. Az „art nouveau" - azaz az új művészet - egyik szép példájának tar­tott munkát műemlékké szándékoznak nyilvánítani. 6

Next

/
Thumbnails
Contents