A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-29 / 39. szám

hallottuk OLVASTUK LÁTTUK fOLYÔIRAT A MŰHELY II. száma Évente egyre többen fordulnak meg Szlovákiából iš a Csallóközzel szom­szédos Györ-Sopron megyében. S úgy vélem, egyre több azoknak a száma, kikel a hagyományos ..bevásárláson" túl a megye kulturális-szellemi életé­nek megismerése is vonz. (A fö sze­repet ebben a nem is olyan régen átadott Thália papnő győri szentélye, a Kisfaludy Színház játszó.) Akik ilyen céllal érkeznek, valószínű, hogy érdek­lődéssel veszik kézbe és élegedetten teszik le majd a megye társadalomtu dományi és közművelődési folyóiratá­nak — a MÜHELY-nek — megjelent számait. (A tavaly megjelent első szcrmról a Hét olvasói is tudomást sze­rezhettek a Hallottuk, olvastuk, láttuk rovatból.) A közelmúltban a folyóirat második évfolyamának második száma került az olvasókhoz, érdekes, értékes tartalom­mal. Egyetemesség, harmónia, sugár­zás cím alatt Z. Szabó László Borsos Miklóssal való beszélgetését olvashat juk a művész életében meghatározó szerepet játszó győri évekről és a mű­vészetről- általában. (Úgy tűnik, a mű­vészetnek jelenleg nincs útja. A kép konjunkturális eszköz lett, jó pénzbe­fektetésnek bizonyul. Vagy: A művész­nek mindig el kell döntenie, hogy mit csinál. Ha modern — vagyis divatos akar lenni akkor kb. ötévenként kell változtasson, sokszor homlokegye­nest ellentétes felfogású műveket kell alkotnia, hogy a műkereskedelem el­fogadja, hogy neve forgalomban fo­rogjon. A másik művésztípus csupán jót akar alkotni.) A figyelemreméltó életművet létre­hozó Cziráki Lajos festészetéről Kloss Andor számol be érdekes, rövidebb tanulmányiban. A kolozsvári' színház fő­rendezőjével, Harag Györggyel, aki a közelmúltban Osztrovszkij Vihar című művét rendezte a győri Kisfaludy Szín­házban, Cserhalmi Imre készített inter­jút. Ezenkívül szociológiai felmérést, elbeszéléseket, verseket, ismertetése­ket, recenziókat, kritikát olvashatunk a MŰHELY második számában. S e fi­gyelemfelhívó ismertetésből nem ma­radhat ki Kloss Andor beszélgetése Dénes Zsófiával (Megidézett múlt) és Dénes Zsófia: Hogy Délre jussunk. Egy Ady-vers valóságháttere című írása sem. A nyugat-szlovákiai kerületnek leg­jobb tudomásom szerint baráti kap­csolata van Győr-Sopron megyével. Azt hiszem sokak örömére szolgálna, ha a MŰHELY egyes számai nálunk is kaphatók lennének. (görföl) SZÍNHÁZ Körhinta Az elmúlt két-három esztendőben új névvel gazdagodott a kortárs szlovák drámairodalom: először a zvolení, majd a trnavai, a legutóbbi évad vé­gén pedig a bratislavai Kis Színpa­don mutatkozott be Mikuláš Kocán. Legújabb darabja, műfaját tekintve, lélektani dráma; a címe pedig Kör­hinta. Témaválasztás dolgában feltétlenül dicséret illeti a szerzőt, hiszen a ring­­lispilek, céllövöldék, óriáskerekek, szel­­lemvasutak, tükrös útvesztők és más — egykor vásári - attrakciók mindmáig hangos-vidám kulisszái a különböző népünnepélyeknek, búcsúknak és egyéb szabadtéri rendezvényeknek. Tulajdon­képpen kihalófélben van a népi szó­rakozásnak ez a formája, de a gyö­kerei olyan mélyek, hogy a verklik, körhinták, hullámvasútok harsány vi­lága mindmáig vonzzák a kicsinyeket és nagyokat. . . És ahogy Mikuláš Ko­cán példája mutatja: egy-egy dráma­írót is. Egy régi ringlispiles család hétköz­napi élete tárul elénk színpadon M. Kocán szándéka, hogy bemutassa en­nek a városról városra, búcsúról bú­csúra vándorló közösségnek gondolko­zásmódját, életstílusát; azt próbálja feszegetni, hogy mi az, ami nem en­gedi szabadulni a körhinták világából a ringlispileseket. . . A kalandvágy? Az ősi, mesterségbeli ösztön? A látszólag szabad, óm a valóságban inkább csak szabadosabb életmód? A szerző ezek­re és még sok más kérdésre keres vá­laszt, amelyekre épp az előadásnak kellene lélektani és társadalmi össze­függésekben választ adnia. Sajnos, el­sősorban M. Kocán hibája, hogy a fölvetett problémák zöme megválaszo­latlanul marad. Képletesen szólva: az öreg ringlispilest és családját fölülteti az élet körhintájára, alaposan meg­pörgeti őket - de aztán mitsem vál­toztatva életstílusukon és nézeteiken, újra ugyanazon a (holt) ponton teszi le őket. Csak éppen még fakóbban, még fáradtabban. Pavol Haspra rendezte az előadást, aki elsősorban színházi és színpadi eszközökkel próbálta kárpótolni a da­rab irói gyöngéit. Látványosság és hangulatteremtés dolgában sikerült is megvalósítania ezt a szándékát, ter­mészetesen, az egyszerű konfliktust és a felszínes jellemábrázolást ő sem tudta súlyosabbá, társadalmilag hang­súlyozottabbá tenni. A célratörő ren­dezés mellett a színészi játék is jó benyomást kelt a nézőben. Különösen Soňa Valentovó, Boiidara Turzonovo­­vá, Ivan Rajniak és Juraj Kukura pró­bálják nemcsak eljátszani, de egyben jellemezni is figuráikat. Miklósi Péter ZENE Kamaramuzsika­csemege Az idei bratislavai nyári kulturális ren­dezvények kissé szürkére sikerült, egy­hangú sorából élénk színeivel és tar­talmi töltésével messze kiemelkedett a prágai Panocha-vonósnégyes szereplé­se, amelyre az Egyetemi Könyvtár at­­moszférateremtő udvarán került sor. A Panocha-vonósnégyes fellépése mindig márkát jelent, s a vérszegény propa­gácia ellenére most is szépszámú kö­zönséget vonzott. A vonósnégyes tagjai - Jifi Pano­­cha, Pavel Zejfart, Miroslav Sehnout­­ka es Jaroslav Külhon — még konzer­vatorista korukban határozták el, hogy közösen fogják művelni a kamaramu­zsikálásnak ezt a legszebb, de egyben legigényesebb műfaját. Azóta tizenegy év telt el, melynek lepergése alatt nemegyszer volt módunk hallani őket és így fejlődésüket figyelemmel kísér­ni. Most kétéves szünet után szere­peltek ismét a Duna-parti városban, bebizonyítva, hogy valóra váltották a hozzájuk fűzött reményeket és méltó képviselői a messzeföldön ismert és el­ismert cseh vonósnégyes-játéknak. Ami az együttesnél ma a legvon­zóbb, az a négy minőségileg egyen­rangú játékos muzikalitásából és biz­tos manuális készségéből fakadó ki­egyensúlyozottság, s ennek egyenes következményeként az előadott művek világosan tagolt plasztikus megszólal­tatása. Műsorukat Mozart-, Beethoven- és Smetana-művekből állították össze, stí­lusosan. Bevezetőül Mozart Haydnnak ajánlott hat vonósnégyese közül a ne­gyedik hangzott el, az, amelyet a Köcneljegyzék a 458-as szám alatt tart nyilván és jellegzetes galoppozó főté­mája alapján a „vadász-kvartett" mel­léknevet kapta. A mű könnyed és ele­gáns előadásban szólalt meg, bizo­nyítva, hogy tolmácsolóik tisztában vannak az áttetsző mozarti stílus alap­szabályaival. Ezután Beethoven Opus 18 szám alatt nyilvántartott vonósné­gyes-ciklusából a c-mollban írott ne­gyedik darab következett. Ennek utol­só tételében a dobbantós táncokra emlékeztető pregnáns ritmus megszó­laltatása marad emlékezetes. Utolsó­ként Smetanának két vonósnégyese közül az e-mollban írott első hang­zott el. A muzsikusok ebben a műben éreztették egyértelműen, hogy a cseh dallamvilág kitűnő megszólaltatása mellett mélyebb érzelmi és gondolati tartalom tolmácsolására is képesek. Varga József KÖNYV Grahame Clark: A világ őstörténete „Grahame Clark régészeti szakíróként is azok közé tartozik, akiknek irodal­mi munkássága a legfontosabb hoz­zájárulás volt ahhoz a fordulathoz, amelynek jegyében az őstörténet a bi­zonytalan és ellenőrizhetetlen feltevé­sek kusza szövevényéből az ellenőrzött tények és megbízható munkahipotézi­sek tudományává vált" — olvashatjuk dr. Hoffmann Tamás utószavában, me­lyet a kiváló angol régész Grahame Clark „A világ őstörténete" című kö­tetéhez írt. A régészet műfajában ritka kivétel­ként minősíthető könyvet ajánlhatunk az olvasó figyelmébe. Szerzője a mi­felénk is jól ismert Gordon Childe professzor (A civilizáció bölcsője cí­mű könyv szerzője) tanítványa s köte­tét a budapesti Gondolat könyvkiadó jelentette meg. Különösen magyar nyelven szinte egyedülálló kísérlet Clark professzor könyve: a teljes „ős­történet" bemutatása. Hozzászoktunk, hogy e témakörben csalás részered­mények leírásával számolhatunk vagy pedig felelőtlen mesékkel, fantázia­szülte archeológiái regényekkel. Nos, Grahame Clark úgy írja le a teljes, a „komplex" őstörténet minden összefüggését, hogy egy hajszálnyit sem enged a szigorú tudományosság­ból (ami persze korántsem jelenti azt, hogy egy pillanatig is unalmassá, ne­tán érthetetlenné válna). Számunkra különösen érdekes, amit szűkebb hazánk, a Dunatáj őstörténe­téről olvashatunk Clark elfogulatlan „őstörténetében". A 170. oldalon pél­dául ezt írja: „A Közép-Duna övezetéből -amely felölelte Magyarország központi vidé­kének nagy részét, Alsó-Ausztriát, és Csehországot - az úttörő földművesek a nagy folyó mentén .nyomultak elő­re. . . A radiokarbon dotálás szerint Dél-Németországot és a hollandiai Limburgot az i. e. ötödik évezred vé­ge felé elérték". Vagyis: a Dunatájon már ekkor is éltek emberek. Az afrikai Tom Albert 230 kilogrammot nyom. Ennek ellenére nagyon mozgé­kony, a 100 yardot 23 másodperc alatt futja. Kutya egy világ, amikor már kutyaházra sem telik egy ebnek! Ez itt minden­esetre feltalálta magát. Éljen a; ifjú pór!" - Liz Mitchell, a „Boney M" együttes tagja és Thomas Pemberton amerikai színész. 0 Egy angol tudós tesztje szerint a sárga és narancssárga színek étvágy­gerjesztők, a zöld és a kék viszont étvágytalanságot vált ki az emberek­ben. Ezért nem véletlen, hogy az angol éttermek többségét sárgára vagy na­rancssárgára festették. Fogyókúra ese­tén tehát a zöldre vagy kékre festett falú helyiségeket ajánlják. 8

Next

/
Thumbnails
Contents