A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
Kevesen tudják, hogy kereken tizenkét évvel ezelőtt, még 1967-ben alakult meg az UNESCO-nak a műemlékekkel foglalkozó bizottsága keretében a „Történeti Kertek Nemzetközi Szekciója”. Mi tagadás, jómagam is csak újságolvasás közben bukkantam rá erre a hírre, innen értesültem a szekció célkitűzéseiről és eddig végzett tevékenységéről. Nos, e szakbizottság célja a világ történeti kertjeinek, mint műemlékeknek nyilvántartása, valamint a védelem, a restaurálás módjainak kidolgozása. A szekció kezdeményezésére rendezték meg például 1971 szeptemberében a Párizs környéki Fontaineblau-ban a történeti kertek helreállításával, védelmével és fenntartásával foglalkozó első nemzetközi kollokviumot. A résztvevők akkor harminchárom országból ezernyolcszáz történeti kertet jeleztek, de egyben — természetesen — tudományosan is meghatározták a történeti kert fogalmát: „A történeti kert olyan építészeti és kertalakítási kompozíció, amely a történelem és a művészet szempontjából közérdekű." A több mint harminc országból összegyűlt szakember e definíció meghatározása mellett, egyben közös nyilatkozatban hívta föl a közhivatalok figyelmét a történeti kertek nevelő és kikapcsolódást nyújtó lehetőségeire, hangsúlyozták kulturális Az égnek törő fák ózott törzsein mókusok futkosnak; a Labeškának becézett tavacskán hattyú úszik a lassú esőben, a víz tükre fölött sirály keres zsákmányt. Szeptember van, de a sétányokon néhol már frissen hullott avar. A sárgás és borpiros színű levélszőnyeggel borított utacska egy darabig kanyarog még a park ritkás erdejében, majd egy tisztásra érünk, ahol — akár a mesékben — hirtelen egy „cseh reneszánsz" stílusban épült kastély tárul elénk. A párás levegőben csak a falakat, a bástyakoronót, a karcsú kápolnatornyot látni; a meg-megkoccanó régi zsalugáterek, az oszlopfők, a boltívek gyámkői, az ablakok kovácsoltvas díszei innen a „messzeségből” mindmind belevesznek a szomorúfűzek, a tölgyek, a fenyők, a már-már fákká terebélyesedett hatalmas rododendronbokrok folyondárjaiba .. . Pedig a kastély, főképpen annak 1187-ben felszentelt kápolnája a prűhonicei kert külön ékessége. A kapuzat, a freskók, a tágas szobák fából faragott mennyezete, a folyosók és lépcsőházak díszítőelemei a kastély hajdani pompáját sejtetik. Eredetileg román stílusban, a tizenharmadik században épült. Három évszázaddal később reneszánsz, 1805-ben pedig az antik formákat utánzó empire stílusban alakítják át. Mai külalakját egy sajó-MIKLÓSI PÉTER \ emlék hazánk sok-sok hasonló látnivalója közül . . . Éppen ezen tűnődünk a szemerkélő esőben, amikor valami hirtelen kerekedett szél szétkergeti fejünk fölött az ónos felhőket és az őszies borongás helyett, hirtelen kibukkan a nap és meleg sugaraival bearanyozza a kis tisztást. Nyár van, mégiscsak nyár van még! — mégha egy kissé barátságtalanabb is a hagyományosnál. Megyünk hát tovább, hogy napsütésben járjuk körbe Közép-Európa egyik legszebb történeti kertjét. A prűhonicei botanikus kert — mai formájában — a XVII—XVIII. században divatos főúri kertépítő-mozgalom késői hajtása. Elődje a romantikus kastélykert volt, omit a századforduló éveiben Emanuel Silva-Tarauca gróf alakított át e hatalmas kiterjedésű arborétummá. Vajon mi késztethette a természetet, c vadászatot és a kertészet tudományát egyaránt kedvelő főurat, hogy családi birtokát parkerdővé alakítsa; hogy válogatott és kényes növényekkel, más országokban honos fákkal és cserjékkel ültesse tele a Borin meg a Labeška taszakra kiterjedő színgazdagsága és az az esztétikai harmónia, ami azt a benyomást kelti az arborétum sétányain lépdelő látogatóban, hogy egy színes képeskönyvben, tarkán illusztrált leporellóban lapozva járja a kertet.. . Természetesen, a gróf és főkertész annak idején még nem gondolt egy botanikus kertre. Fő céljuk a változatosan kiképzett, facsoportokkal, erdei tisztásokkal, tavakkal díszítet táj kialakítása volt. megtűzdelve a kor szentimentális (sziklakért, vízesés, apró malom stb.) kellékeivel. Persze, mindezt szavakban elmondani szinte lehetetlen. A prűhonicei kertet a valóságban kell látni — lehetőleg május és július között — ahhoz, hogy valakinek képzeletében nemcsak kialakuljanak, de meg is maradjanak e természeti képeskönyv csodásán szép lapjai. A prűhonicei kert, több átmeneti megoldás után, 1962-ben került a Csehszlovák Tudományos Akadémia birtokába; a kissé megtizedelt értékű parkból az időközben eltelt esztendők során lett újra a hazai botanikai kutatás növényekben gazdag, egyben elbűvölően szép kertje. A mai arborétum —- megőrizve eredeti romantikus hangulatát — a hazai és külföldi növények, növényritkaságok eleven, illatos tankönyve, hiszen sokezer növényfajt és változatot gyűjtöttek össze. S minthogy szinte az egész világra kiterjedő „magcserekap-és nevelő értéküket az ízlésformálás és az esztétikai érzék kifejlesztésében. Persze, ezen a kollokviumon nemcsak törvényhozás meg definíciószabás szerepelt napirenden, hanem több érdekes előadás is elhangzott. Egy dél-amerikai botanikus például a régi középeurópai kertkultúra két különösen szép és értékes parkjára hívta főt a csaknem kétezer füvészkolléga figyelmét: Magyarországon a vácrátóli, hazánkban pedig a Prága melletti prűhonicei kertre. A kósza újsághír nyomában az utóbbiba indulunk, hogy megfürödjünk a nyárutó virágillatában; hogy üde ligetekben, sudár fasorokban, halk parkrészletekben gyönyörködjünk. Igen ám, csakhogy az ember (ezúttal az újságíró és a fotóriporter) tervez, a természet pedig végez . . . A remélt verőfényes nyárvégi napsütés helyett, szép őszies csend van. Csend, amelyben először suhogni, aztán kopogni kezd az eső. Hűvös, barátságtalan az idő, mintha már november lenne. A fáradt, szürke felhő végtelen sátorlapként borul a kétszázötven hektárnyi botanikus kert fölé. tos művészeti stílus: a cseh reneszánsz jegyében kapta 1890 tájékán a neves Jifí Stibral 'műépítészprofesszor tervei alapján, csupán a kápolna maradt meg eredeti formájában. A kastély termeiben ma tudós kutatók ülnek: a Csehszlovák Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének és a Kertészeti Kutatóintézetnek dolgozói, de a Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályának értékes herbáriumai is itt kaptak elhelyezést. Valaha volt itt minden, ami a hercegi pompához s a főúri kastély reprezentációjához kellett; manapság az ezüst helyett gondosan rendezett papírhalmok borítják az asztalokat. Valamennyi irat és egyéb tudományos munka a botanikai tudományok fejlesztése érdekében íródott; ezek alapján dolgoznak itt, akiknek most már munkahelyük is, szívügyük is ez a többszárnyú, tágas épület. Nem a herceget szolgálják, hanem a hazai botanikai tudományok központját jelentő kastélyt. Persze, a prűhonicei kert e kastély nélkül csupán egy lenne a sok gondosan karbantartott erdőpark közül; a kert nélkül pedig egy építészeti művak környékét s a vígan csörgedező Botié patak két partját? Azt a tájat, ahol a hagyományos mezőgazdasági művelésnek sem a talaj, sem az éghajlat nem kedvez, hiszen az évi átlaghőmérséklet mindössze 8,1 Celsius fok, évente 610 milliméter csapadék hullik és ebben a természet alakította völgykatlanban enyhébb teleken sem ritkaság a mínusz 25 fok . . . Alžbeta Dostálková, a prűhonicei kert büszkeségével: a rododendroncserjékkel foglalkozó tudományos munkatársa eltűnődik a kérdésen, tekintete néhány későn virágzó sásliliomon meg egy tömzsi feketeborókán pihen meg, aztán halkan csak ennyit mond: — Talán az a szenvedély, amely éppen a tudomány eszközeivel kívánta engedelmességre kényszeríteni a mostoha természetet. Az eredetileg kastélykert, majd angolpark jelen formájának kialakítását személyesen a gróf és egy Camillo Schneider nevű német kertész irányították. Schneidert később főkertészként is foglalkoztatta Silva-Tarauca. Épp a fő, kertész elképzelései alapján alakult ki a park formai tagoltsága, minden évcsolatot" tartanak fenn, a kert gazdag látnivalóiban Észak- és Dél-Amerika, a Himalája, a Földközi-tenger környéke vagy Japán és Kína növényei egyaránt megtalálhatók. Járom a prűhonicei kert sétányait és eszembe jut, hogy valamikor csak a gróf és főúri vendégei, hercegek, bárók lépdeltek errefelé . .. Ma a tudomány otthona a csinos kastély, a körülötte elterülő parkerdő pedig mindannyiunké. Nem véletlen hát, hogy csúcsidőben, egy-egy szombaton vagy vasárnapon néha tízezer ember is rója a Botié patak völgyét. Járom a kert sétányait és eszembe jut, hogy a virág csodákra képes: egymásra találnak a kezek, egymásba mélyednek a tekintetek . . . Egy órája sincs, hogy elállt az eső, és máris fiatalok sétálnak itt kéz a kézben. Halkan, szótlanul, minthacsak a sejtelmesen susogó fák és a virágok beszélnének helyettük. Andrej Šťastný (1) Gyökeres György felvételei 13
