A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
A keskeny, meredek sziklafalak között örvénylőn, tajtékozva rotian a folyó. A hullámok hátán tutajok hosszú sora, mindegyiken vagy kéttucatnyi turista szorong. A jármű orrában és végében egy-egy szálfaegyenes „goral“ -marcona, vasmarkú hegyilakó, aki ki tudja már hányadszor „csorog" le így a tajtékzó folyón. Az évek során a szó szoros értelmében — akárcsak valami térképre — az agyukba vésték a Dunajec minden örvényét, veszedelmes szikláit, zátonyait s biztos kézzel irányítják a látszólag csak úgy hevenyészve összetákolt, de azért biztosan tartó tutajt a kikötő felé. A félelemre tehát semmi ok. Ezt nagyon jól tudják a tutajok utasai is, de ez mégsem akadályozza meg őket abban, hogy egy-egy nagyobb huppanó után vagy egy gyorsan közeledő éles szikla láttán ne markolják a kelleténél keményebben a deszkaülést, sőt még a gyereknek emlékként vásárolt, népieskedő faragású fafokos nyelét is, biztos ami biztos alapon. A tutajozás élményének maradandóságát azonban a szorongás bizsergető érzése még inkább fokozza, s ehhez még a csodálatos táj látványa is. társul. A. folyó mindkét partján fantasztikus formájú sziklaormok, csúcsok, titokzatosan feketéllő barlangok váltják egymást, mint valami idegenforgalmi reklámfilmen. A két partról színes kendőket lobogtatnak a kempingezők az utasok felé. A Dunajec itt határfolyó Csehszlovákia és Lengyelország között. így egyik partjáról lengyel szavakat sodor a szél, a másik oldalról szlovák és cseh szavak röpködnek a hullámok felett. S itt is, ott is napozók, horgászok, kitartóan gyalogoló turisták,4 kenusok, kajakozok minden mennyiségben. A turista, aki először jár itt, csak a A túloldalon Lengyelország DUNAJECI PILLANATKÉPEK fejét kapkodja jobbra-balra, a tapasztaltabbak vagy a jobban felkészültek a parti sziklák, hegycsúcsok nevét is tudják: Háromkorona-csúcs, Kolostorhegy, Hét borát, meg a többi, amelyek szépségben egymást felülmúlva meggyőzően bizonyítják, hogy az évente idelátogató turisták ezrei tudják, miért keresik fel a két testvéri szocialista államnak ezt a közös természeti kincsét, a Pienineket. Különösen szép látványt nyújt az egyik kanyar mögül meghökkentően előbukkanó várrom. A krónika szerint egykor büszke királyi vár volt, IV. Béla király lányának, Kingának (Kunigunda) egykori tartózkodási helye, aki Boleszló krakkói herceg feleségeként ide menekült a dúló tatárhordák elől. Még néhány perc, és véget ér ez a feledhetetlenül szép „hajóút", amely ugyan nem luxusgőzös fedélzetén valósult meg, de szépségben s a munkás hétköznapokra megőrzött kellemes élmények tekintetében semmiben sem maradt mögötte. Nowy Sacz Az ember ősidőktől fogva előszeretettel telepedett meg vizek mellett. S ez nem véletlenül volt így: a 'folyóvíz megélhetést, természetes közlekedési vonalat, kommunikációs kapcsolatokat jelentett minden időben. A víz az életet, a megélhetést jelentette. Nowy Sacz dél-lengyelországi város - járási székhely - 1292-ben történt megalapításában is minden bizonnyal nagy szerepet játszott a folyó. A Dunajec, mely mint komoly, felnőtt folyó itt egyesül a Kamienkával természetes kapcsolatot jelentett az itt megtelepültek számára mind déli irányban, Magyarország, mind pedig északra, a Keleti-tenger felé. Nowy Sacz szerencsés fekvése folytán gyors virágzásnak indult. Erős kereskedelmi központ Tévén, időnként még a hatalmas Krakkónak is vetélytársa volt. A város védelmére 1360-ban erős vár épült, amely egészen 1945-ig a város elsőszámú ékessége és büszkesége volt. A fasizmus ezt sem kímélte meg, a menekülő hitleristák földig lerombolták. Igaz, ma már egyes részeit rendbehozták, de régi szépségét csak sejteni lehet ennek az egykori királyi városnak. Az ide látogató turista elsőként a hatalmas főteret keresi fel, amelyről a helybeliek nem kis büszkeséggel állítják, hogy a krakkói Rynek után az ország nagyságra második tere. A város mai arculata jóformán semmivel sem emlékeztet az 1939-től 1945-ig tartó hitlerista pokolra. A város lakói nem felejtették el az átélt rémségeket: hogy a fasizmus időszaka a várost 12 000 lakosától fosztotta meg, hogy több mint 1200 lakóház, az épületeknek 61 A rönkökből született szobrok százaléka dőlt romba, vagy szenvedett súlyos károkat. Úgy látszott, hogy a város nagyon sokáig nem heveri ki ezeket a csapásokat. Nem így történt. Nowy Sacz - a többi hasonló sorsra jutott lengyel településsel együtt — feltámadt romjaiból. A Ryneken eleven élet lüktet reggeltől estig, a rendezett, tiszta utcák, korszerű üzletei kiegyensúlyozott életről tanúskodnak. Ma a város több mint 66 ezer embernek ad otthont, munkát, megélhetést; sót 1975-től járási székhely is. Nowy Sacz utánozhatatlan hangulatú város. A Dunajec-parton sétálva, a város múzeumainak gyűjteményeiben gyönyörködve, a Krakus, a Jagiellónka, a Rumcojs vagy a többi színvonalas presszó finom kávéja mellett üldögélve, egyre inkább megerősödik a látogatóban a gondolat, hogy érdemes volt ide eljönni - s ha úgy adódik, máskor is szívesen felkeresi ezt a szép lengyel várost. Krynica Sokan nem szeretik, ha egyes tájaknak, településeknek más, sokkal ismertebb vidékek, városok nevét kölcsönzik: Szász-Cseh-Svájc, Észak Velencéje, (Stockholm), Isar-parti Athén (München), Körös-parti Párizs (Nagyvárad). S ebben van is valami, mert minden táj, város önmagáért szép, a saját egyéni varázsával, jellegzetességeivel hat a látogatókra. Ennek ellenére a Kárpátok nyúlványainak napsütötte, védett völgyeiben elterülő lengyel fürdővóroska, Krynica, önkéntelenül is Karlovy Varyt idézi. Szépségben, eleganciában, gyógyhatásában is. Krynica azonban mégsem ezzel a képpel él látogatóiban, legalább is azokban, akik tanúi lehettek egy itte-Vásári hangulat Nowy Sacz-ban ni faszobrászversenynek. Képzeljünk el egy hosszú, egyik oldalán nyitott csarnokot, ahol tucatnyi színvonalas szobrász azon fáradozik, hogy egy-egy hatalmas fatönkből, ott, a nézők szeme előtt, a legkülönbözőbb figurákat kifarag ja. A mesterek ügyet sem vetve a bámészkodó kibicékre, szakavatott kézzel hántolják, vésik- faragják a rönköket, míg azokból mackó, falusi asszony, helyes kislány és még ki tudná felsorolni, mi minden kibontakozik, a gyereksereg nem kis örömére. Az összeverbuválódott laikus zsűri - bár erre senki sem kérte fel - azonmód rangsorolja is a műveket, persze, csak úgy önmagának. Egy régebben látott krakkói kép villan fel emlékezetemben: az ősi városfal mellett fiatal festők alkotnak a nézők szeme láttára, az elkészült képeket a falra akasztják, s akit érdekel, azonmód meg is vásárolhatja. Most meg itt, ez a krynicai rendezvény... S önkéntelenül is felmerül a kérdés: nem lehetne-e valamelyik fürdővárosunkban vagy másutt valami hasonló szimpóziumot szervezni? Mert ez nemcsak látványnak nagyszerű, de ízlésformáló, esztétikai nevélő hatása is van. Szöveg és képek: AGÓCS VILMOS 4
