A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
Hajdú Andor vasbőgés idején, a hajnali cserkészésből hazajövet kérdezte, tudom-e, honnan kapta Szilice a nevét Persze, hogy nem tudtom. Kértem, mondaná el. Valamikor régen, mesélte akkor Andor bácsi, IV. Béla király erre menekült. Akkor is így volt itt a juhkosár, amint most, s a bacsótól vizet kért. De a bacsó víz helyett zsendicével kínálta a királyt. A zsendicét szép, piros fából készült iccében adta a királynak. A király megkérdezte, milyen fából készült az icce. Szilfából, mondta a bacsó. Hát ebből lett a falu neve: szil és icce — Szilice. Akkor mutatta meg a Kirólykutat és a Köszvényes kutat is... — Legtöbbre a pásztorságot tartottam - folytatja Andor bácsi életének történetét - mert a pásztornak volt tülke és ostora. Pásztor azonban nem lettem soha. A mostohaapóm erdei munkás volt, tizenegyévesen engem is erdei munkára fogtak; akkor kezdtem tanulni a favágást, őrizem is az emlékét. Még nem tudtam jól gallyazni, a balta beleszaladt a bal kezembe. Szólni se mertem. Kenyérhéjat rágtam össze azzal tapasztottam be a sebet. .. Nyáron a parasztoknál arattunk, opám utón szedtem a markot. Abban az időben holdanként ha 5-6 mázsa gabona termett, az már szép volt. Persze akkor még nem mázsákban, hanem vékákban számolták a gabonát. — Ami itt megtermett, nemigen volt elég a falunak kenyérre sem. — Úgy hét-nyolcszóz lakója volt akkor a falunak; hol lett volna elég kenyérnek, ami itt megtermett?! Vásárolni kellett a kenyérnekvalót. A gazda rendszerint kitermelt az erdejében egy szekérre való fát, levitte a Sajó völgyébe és elcserélte gabonára. Később megokosodtak, eladták a fát, s a gobonát pénzért vették. — Andor bácsi mikor volt lent először a völgyben? — Tizenhét, tizennyolc éves lehettem. Napszámosnak szegődtem többedmogammal Rozsnyóra a Rókosi-birtokro krumplit ásni. Szövetkeztünk fiatalok, fiúk, lányok, és mentünk. Csűrben, istállókban aludtunk. Korán keltünk, szabadtűzön készítettük az ételt; otthonról hozott szárított tésztát, laskát megfőztük, szalonnát, krumplit tettünk hozzá, azt ettük. Később bekerültem a szeszgyárba, itt mór minden este kijárt a napszám mellé a féldeci pálinka is. Szombaton jártunk haza: versenyeztünk, ki ér fel hamarabb a hegyre. Én leggyorsabban nyolcvan perc alatt jártam meg a felfelé vezető utat... Aki elsőnek felért, lefeküdt, s megvárta a többieket.- Sarlósok visszaemlékezéseiben olvastam arról, hogy jártak itt Szilicén is.- A Sarlósok táborozására jól emlékszem. Amikor ide feljöttek hozzánk, a Lednyicénél, a jégbarlangnál volt a nagy tábortűz. A Sarlósok szavaltak, énekeltek. Nagy esemény volt, hallgatta a falu opraja-nagyja. Később mi magunk is szerveztünk hasonló összejöveteleket azon a helyen. Abban az időben alakítottuk meg a Komszomolt is. Én lettem a pénztáros. Tartottunk estéket, olvastunk, Berko Danyi cipészmester forradalmi dalokra tanított. Kint, az ablak alatt álltak a csendőrök, mink meg bent énekeltünk, aztán ahányon voltunk, annyifelé szaladtunk, hogy a csendőrök ne tudjanok megfogni... A Komszomol nálunk komoly szervezet volt. Mi rendeztük a táncmulatságokat, a színdarabokat; később a tűzoltóknál is miénk lett a vezető szerep. A CSKP-ba 1938-ban léptem be. de a tagságom csak negyvennégytől van elismerve. Nálunk harminchatban alakult meg a pórt helyi szervezete, s a harmincnyolcas választásokat már mi nyertük meg. Hajdú néni nyit ránk. üveget, poharakat tesz az asztalra. Töltene is, de félúton megáll a keze.- Hajdú néni, milyen legény volt Andor bácsi?- Betyár — mondja gondolkodás nélkül és az üveget leteszi az asztalra. Mintha próbára akarna tenni bennünket: kibírjuk-e nélküle?! Kibírjuk. Más érvek figyelmeztetnek és fegyelmeznek.- Harminckilencben nősültem meg; Béla fiam negyvenegyben, Ilonka negyvenkilencben született. Közben ott volt a háború. Igaz, sokot nem voltam benne, alig többet két hónapnál, de az is elég volt. A magyar hadseregben kiképeztek gépkocsivezetővé, pedig addig jószerével ökröket sem hajtottam. Az életem egyik nagy élménye volt, hogy egyedül vezethettem az autót. A frontra is sofőrként kerültem ki; Kurszk alá vittek 1943 nyarán, de két hónap múlva visszavezényeltek. Miskolcon szereztem civil ruhát, hazajöttem Szilicére, s itt is maradtam. Szilicét 1944 februárjában érték el a szovjet csapatok. Hajdú Andor lett a falu komiszórja. A front elvonuláso utón összeszedték az elszórt fegyvereket és a lőszert. Tizenkét szekér fegyvert és lőszert vittek le Pelsöcre.- 1944-ben pártutasítósra át kellett mennem Magyarországra. Miskolcra kellett volna eljutni, de nem sikerült. Visszafordultunk, az erdőben csendőrjárőrbe ütköztünk. Velem volt az öcsém is, oki az egyik csendőrt ismerte, jó cimborák voltak. Amikor egymásra ismertek, abbahagyták a lövöldözést, s örömükben, hogy találkoztok, összeölelkeztek. A másik csendőr azt hitte, verekszenek, s' lelőtte az öcsémet. A golyó, amely az öcsémet megölte, engem is eltalált. Itt a kulcscsontom alatt. . . Sebesülten kerültem az oroszokhoz, ők kezeltek, s velük együtt kerültem ismét haza. De még ezután is egy hónopot a rozsnyói kórházban kellett feküdnöm. A bal karom azóta nehezen mozdul...- A háború befejezését követően, negyvenöt után hogyan alakult a falu sorsa?- Közvetlenül a háború után nem volt sok változás. Tőlünk mindössze négy családot deportáltak, de ők is mind visszajöttek. Magyaroszágro senkit sem telepítettek át. Vagyis együtt maradtunk valahányon.- Itt a faluban, kivéve az állattartást, a mezőgazdasági termelés eléggé mostoha körülmények között folyt. Hogyan jutottak el mégis odáig, hogy szövetkezetét alapítsanak? {- Hát éppen a mostoha körülmények miatt. De mi előbb Gépszövetkezetet alakítottunk. A pártegylet ott volt fönt a papiaknál; ott határoztuk el, hogy Gépszövetkezetet alakítunk. Arról volt szó, hogyha ez létrejön, kapunk egy traktort, cséplőgarnitúrát, s más egyebeket. Huszonkétezer koronát kellett a JNB-nek befizetnünk ezekre a gépekre. A gépszövetkezetnek akkor 82 tagja volt; úgy döntöttünk, hogy mindenki ad 50 koronát. De összevitatkoztunk. Sokan azt mondták: ha kell neked a gép, fizess. Hát én beadtam négyezer koronát, Celder Józsi kétezret, s a többit is összeszedtük. Gyorsan megkaptuk a traktort. Egy szép Skodát, de nem tudtuk begyújtani. Kiderült, hogy üres a tartálya. Kértünk kölcsön naftát, úgy jöttünk fel a faluba. Amikor megérkeztünk, jött nézni az egész falu. Volt aki azt mondta: ezzel pusztítod el a falut... Először a Gépszövetkezet tagságának a szénáját hordtuk haza a traktorral, ebből fizettük ki a kölcsönöket. A gépszövetkezet pénztárosa Mezei Sándor volt, o legidősebb; engem pedig megválasztottak elnöknek. Hót így kezdődött. Később Rozsnyón egy gyűlésen — tagja voltam a járási pártbizottságnak - azt mondták, alakítsuk meg az egységes termelőszövetkezetet. Itthon összehívtam o Gépszövetkezet vezetőségét, megbeszéltük a tennivalókat. Arra a határozatra jutottunk, hogy megcsináljuk a szövetkezetét. Tagsági gyűlést tartottunk. A Gépszövetkezet tagságának úgy a harminc százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe 1948 őszén. Lett 70 tagunk és hatszóz hektárnyi földünk; szántó, rét, legelő. A vezetőség az maradt, amely a Gépszövetkezetnél is volt. Én is maradtam elnöknek. Csakhogy a gazdálkodós menetével nem voltunk tisztában. Sok minden nem ment rendjén, mert o „második típusban" még a behozott föld szerint osztottuk a jutalmat. De ez nekem nem tetszett, s így 1950-ben áttértünk a „negyedik típusra". A mi járásunkban ez lett az első negyedik típusban gazdálkodó szövetkezet. Hajdú Andor tizenkét évig volt szövetkezeti elnök. Nyolc évig Szilicén, aztán négy évig két gömöri szlovák falu gazdaságának a gondját bízták rá. Gemerský Milhosf és Jelšavskó Teplica (ma Gemerská Teplica) gazdaságát kellett egyenesbe hoznia. Aztán pedig 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig, a szilice! szövetkezet agronómusa volt.- Nehéz idők voltak azok - mondja- most már tolón nem is tudnám újra végigcsinálni azt, amit akkor. De abban oz időben erős és határozott voltam. Amikor a műtrágyát először meglátták a gazdák, azt mondták rá: úri huncutság. Voltak, akik azt várták, visszajön a régi világ. Anyámtól üzenték, hogy kiválasztották a fát, amelyre fölakasztanak. Visszaüzentem: kivágatok minden kiválasztott fát. Ma mindezt harag és indulat nélkül mondom. Akik azokat a fákat kiválasztották, már nem élnek, és később mindannyian elismerték a mi igazunkat... És hát azért azt is jegyezd fel, hogy nem kellett kivágatnom egyetlen fát sem. i& m m m HÉTVÉGI LEVÉL A sajtó, a rádió, a televízió napján évről évre megemlékezünk azokról, akik egész éven keresztül írásban, szóban vagy a televízió képernyőjén keresztül tájékoztatják és szórakoztatják az újságolvasók, rádióhallgatók és tévénézők többmilliós táborát. Természetesen ezen a napon nemcsak a hivatásos újságírókra és szerkesztőkre gondolunk, de a levelezők többezres táborára is. akiknek tudósításai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tömegtájékoztatási eszközök be tudják tölteni az objektív tájékoztatás felelősségteljes küldetését. Képes hetilapunk, a Hét csak egy kis csepp a tömegtájékoztatási eszközök óriási tengerében. Hivatása hozzájárulni a Csehszlovákiában élő magyarság kultúrájának ápolásához és fejlesztéséhez, riportokon keresztül bemutatni a magyar nemzetiségű dolgozóinak életét, tájékoztatni az olvasókat időszerű bélés külpolitikai eseményekről, irodalom és művészet problémájáról és nem utolsósorban hozzájárulni az ország nemzetei és nemzetiségei internacionalista barátságának elmélyítéséhez. Hogy lapunk mennyire tudta betölteni ezt a küldetést, úgy goldolom, ennek legjobb mércéje az a tény, hogy példányszáma az utóbbi években rendszeresen emelkedik, ami bizonyítéka a CSEMADOK-tagság, az olvasók fokozódó érdeklődésének. Lapunk terjesztése és népszerűsítése területén sokai tettek tavaly a CSEMADOK járási bizottságai és helyi szervezetei. Az ő munkájuk is hozzájárult a példányszám emelkedéséhez, amiért köszönet jár nekik. A lap terjesztésével és népszerűsítésével kapcsolatosan különösen ki kell emelni a CSEMADOK dunaszerdahelyi, galántai és komáromi járási bizottságainak és helyi szervezeteinek aktív tevékenységét. Mert ez a három járás járult hozzá a legtöbbel lapunk példányszámának emeléséhez. Szerkesztőségünk a Hét iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődést a jövőben azzal kívánja meghálálni, hogy a lap színvonalát, mind tartalmát, mind szerkesztését, grafikai kivitelét tekintve tovább tökéletesíti. Még fokozottabban fogunk törekedni arra, hogy a Hét valósan tükrözze a csehszlovákiai magyar dolgozók életének, kulturális felemelkedésének problémáit. Tudatában vagyunk, hogy a CSKP irányvonalából és határozataiból kiindulva kötelességünk a népet szolgálni. Az élet ütőerén tartani kezünket, népszerűsíteni a kultúra és az építés területén elért sikereket, és ha kell, a kritika fegyverével elősegíteni a fogyatékosságok kiküszöbölését. Mert pártunk jelszava „Arccal a tömegek felé“ ránk újságírókra még hatványozottabban vonatkozik. Ezért a jövőben igyekezni fogunk, hogy mindaz, amit ilyenkor elmondunk. ne egyszerű sajtónapi fogadalom legyen, de váljon élő valósággá riportereink és szerkesztőink munkája nyomán lapunk hasábjain. A sajtónap alkalmából köszönet illeti a Hét szerkesztőit. levelezőit és nem utolsósorban azokat a CSEMADOK járási bizottságokat, helyi szervezeteket és tagokat, akik mindennapi fáradságos munkájuk mellett találtak és találnak időt arra, hogy lapunkat terjesszék és népszerűsítsék. Köszönjük a magyar dolgozóknak lapunk támogatását abban a meggyőződésben, hogy a jövőben a Hét olvasótábora tovább növekszik, mindannyiunk közös munkájának eredményeképpen. 3
