A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-01 / 35. szám
CSELÉNYl LÁSZLÓ Családi kör Song Bertolt Brecht emlékére I. Mikor egymósro leltek szikrázott a magasság Ezernyi tücsök húzta a pityókás időben Mikor egymásra leltek üvöltöztek az aknák S ők álltak mint a szobrok a meglódult időben Amikor egybekeltek ujjongott a család Várták a gyorsvonattal érkező kisbabát S nézték hogy kinn a tücskök körülfonjók az estét Nagyon szerették egymást mindig nagyon szerették II. Aztán jöttek a kőznapok a szürkeruhás gondok Az asszony bérelszámoló a férfi üzemgondnok A férfi reggel hatra jár s kettőkor érkezik Az asszony reggel nyolcra jár s fél hatkor érkezik Az asszony bérelszámoló a férfi üzemgondnok S jönnek a hosszú köznapok jönnek a szürke gondok S már nincs erő mely mágneses vonzásként összefogja Mi kilencvenkilencfelé kívánkozik naponta III. Persze a szolid gyerekek a kisfiú ötéves A kislány három mi közük nekik az egészhez Hogy az apa immár naponta részegen jár haza S volt szeretőit szereti a szívbajos anya Persze a szolid gyerekek mindezt ők mit se tudják S azt se hogy édes szüleik egymást mennyire unják Hogy csak miattuk tűrik a sok megpróbáltatást Hogy csupán miattuk egész a jézusi család IV. Minden este részegen jár haza S káromkodik egész éjjel apa Az anya sír földhöz veri magát Várja a harmadik kisbabát A gyerekek párnák között vacogva Gondolnak a pufók kisangyalokra A falvédőn azok kacagnak mindig S a pajkos gyerekeket jóra intik Hol áldás ott szeretet Hol szeretet ott béke Hol béke ott Isten Hol Isten ott szükség nincsen V. Aztán megint az átkozott szombat s vasárnap esiék Gyűlik az epe megkopik körmön szájon a festék Megkopnak az elvadult s vakult nagy szenvedélyek Ideje lenne már bizony eldobni az egészet Az asszony bérelszámoló a férfi üzemgondnok S jönnek az újabb köznapok s jönnek az újabb gondok S már nincs erő mely mágneses vonzásként összefogja Mi kilencvenkilencfelé kívánkozik naponta VI. Húsz év utón a Krisztusban fogantatott család A lány várja a gyorsvonattal érkező kisbabát A fiú iszik mint a csap részegen jár haza S ídeggyógyintézetben sínylődik rég az anya Húsz év után a Jézusban fogantatott család Bömböli csak bömböli csak ki-ki az igazát S már nincs erő mely mágneses vonzásként összefogja Mi kilencvenkilencfelé kívánkozik naponta VII. Mikor egymásra leltek szikrázott a magasság Ezernyi tücsök húzta a pityókás időben Mikor egymásra leltek üvöltöztek az aknák S ők álltak mint a szobrok a meglódult időben Amikor egybekeltek ujjongott a család Várták a gyorsvonattal érkező kisbabát S nézték hogy kinn a tücskök körülszövik az estét Nagyon szerették egymást mindig nagyon szerették Varga Lajos: Szlovákiai magyar tájak néprajzi motívumai (linóleummetszet) KULCSÁR FERENC: Ének Rézikének Rézikének e napon is, főhajtásként, Pozsonbon, adassék versem kosara: huszonhat évem gyors hava. Hol szerződik zene, ez évnek októbere! Liszt és Bartók, s ó hót a bécsi bácsi, Mócárt évek soka fölött rontsanak szerfölött vásárkodó lelket, s Rézikének mindemellett föl- meg fölmutassák éj zúgsötét haján, tél csöndfehér haván rokoni telkemet. Rézikének e napon hát, főhajtásként, Pozsonbon, adassék versem kosara: huszonhat évem gyors hava CSONTOS VILMOS: Ebben a kétféleségben Akit tenyérre vesznek. Akire nem találnak. Aki küszöbön reszket. Akit szeretni várnak. Akit a sárba löknek. De úgy várják vasárnap: Csókkal elébe jönnek ... Akitől nem kérdezik. Az őszben miért fázik? Költőnek keresztelik, Mert könnyeiben ázik. Akit ölelni várnak. Akit szívek tagadnak. Akit röpítő szárnyak Viharban veszni hagynak. Akit mindenki ápol. Akit senki se véd meg. S a gyalogút porából Messzire sose érhet... — És mégis, és éppen Ebben a kétféleségben Szépülsz meg öregségem. 11
