A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-01 / 35. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Téka Talán megbocsát a szerkesztő, ha most e rovat „hagyományaitól“ eltérően, nem egyetlen könyvre, hanem könyvsorozatra szeretném felhívni az olvasó figyelmét. Teszem ezt annál is inkább, mivel a bukaresti Kriterion Könyvkiadó most jubiláló művelődéstörténeti kiskönyvtárát, a Benkő Samu, Deák Tamás és Szabó Attila szerkesztésében megjelenő Tékát a csehszlovákiai magyar olvasó aligha ismeri (aligha ismerheti?) a sorozat színvonalához és jelentőségéhez mérten. Honnan is ismerhetné? A romániai magyar (s egyáltalán: a nemzetiségi magyar) könyvkiadványok nem kerülnek el hozzánk, azt pedig alighanem hiú remény lenne feltételezni, hogy Magyarországon járva a nemzetiségi magyar kultúrák jobb megismerésére áldoznánk maradék forintjainkat. Kivételek, megszállottak persze a mi olvasóink közt is akadnak. Csak éppenséggel lehetne belőlük több is, na meg a lapjaink is átgondoltabb és rendszeresebb ismertető jellegű munkát végezhetnének ezen a téren. Hogy ne kerülje el figyelmünket annyi, más országokban magyar nyelven megjelenő értékes könyv és a Tékához hasonló értékű sorozat, amelyekből elsősorban mi magunk okulhatnánk, erősödhetnénk. Arra ugyan emlékszem, hogy a Téka egy-két könyvéről jelent meg recenzió a hazai magyar sajtóban is, a Fábrykönyvről és a Gaál Gábor-könyvről, bizonyosan tudom ezt, de olyan írásra, amely magára a sorozatra, a sorozat egészére hívta volna fel a figyelmet, ilyen írásra nem emlékszem. Fábry Zoltán nevét írtam le az imént, Fábryét, mert az ő munkáiból is megjelent egy kötetnyi válogatás ebben a sorozatban Egy ember megszólal címmel, Balogh Edgár összeállításában és bevezetésével, 4050 példányban. S ez az utóbbi szám bizony nem is kevés, ha meggondoljuk, hogy például Fábry 1968-as tanulmánygyűjteménye, a Stószi délelőttök mindössze 2500-as, válogatott levelezésének nemrégi gyűjteménye pedig 3000-es példányszámban látott napvilágot. Tíz év, száz kötetnyi könyv, közel hétszázezres összpéldányszám - ez a Téka-sorozat eddigi mérlege, s e számok már önmagukban is beszédesek. S hozzávesszük még ehhez, hogy e szerény, nem hivalkodó sorozatcím alatt megjelenő, ízléses kis könyvek mekkora teret és mekkora időt befognak az erdélyi, az egyetemes magyar és az európai (de nemcsak európai) kultúrtörténetből, csak akkor tudjuk igazából felmérni és megbecsülni a Kriterion átfogó, enciklopédikus igényű vállalkozását. Az 1969-ben elsőként megjelent Nagy Kálmán-féle Kalevalától a nemrégiben kiadott századik kötetig, a XIX. század eleji Erdélyi Múzeumból készített válogatásig lehetetlen e szűk helyen minden kötetről külön-külön szólni. Csupán ízelítőül, kedvcsinálóként a sorozathoz emelem ki a hosszú névsorból Arisztotelész és Lukács György, Saint-Simon és Gaál Gábor, Aiszóposz és Bethlen Miklós, Petronius és Bölöni Farkas Sándor, Rotterdami Erasmus és Lenin, Comenius és Bartók Béla, Platón és Körösi Csorna Sándor, Morus Tamás és Wesselényi Miklós, Heine és Apáczai Csere János, Francis Bacon és Kodály Zoltán, Voltaire és Apor Péter, Tolsztoj és Teleki Sámuel, Spinoza és Fülep Lajos és Moholy-Nagy László nevét. (tóth I.) Adok nektek aranyvesszőt (Nagy László prózai kötetéről) „Ritkán írt Nagy László prózát, s amit írt, az is többnyire költői próza" — olvashatjuk az Adok nektek aranyvesszőt c. kötet fülszövegében. A posztumusz könyv nem a szó szoros értelmében vett prózai művek gyűjteménye. önéletrajzi jellegű írásokat, jegyzeteket, glosszákat, interjúszövegeket, műfordításra vonatkozó vagy egyéb nyilatkozatokat találunk a kötetben. Úgy gondoljuk azonban, a pontos műfaji besorolás jelen esetben kevésbé lényeges. Mert olyan könyvet vehet kezébe az olvasó, melynek erkölcsiesztétikai értéke vitathatatlan. Az Adok nektek aranyvesszőt c. kötet Nagy László életművének szerves részét képezi. Az összegyűjtött írások mindegyikét érdemes elolvasnunk. Olvasásuk számunkra egyszerre jelenthet ismeretszerzést és lelki gazdagodást. Közelebb kerülhetünk Nagy László világához, megismerkedhetünk a költő műhelytitkaival, egy életpálya szenvedéseivel, örömeivel és gyötrelmeivel. Nagy László írásaiban művészetről, társadalomról, emberi kapcsolatokról egyaránt fontos dolgokat olvashatunk. A rövid prózai művek minden sora megszívlelendő. Az, amit pl. Nagy László elmond az alkotásról, a költészetről meg a népművészetről, valamennyiünk számára hasznos és tanulságos lehet. A költő lírai ihletésű gondolatközlése és kinyilatkoztatása pedig felejthetetlen művészi élményt jelent az olvasó számára. A könyvben található jegyzetek meg a képanyag csak emelik a kötet színvonalát. A művészi fotók a gazdag életmű egy-egy pillanatát villantják fel, a szövegek adatait tartalmazó jegyzetek pedig még jobban eligazítják az olvasót s a kutatót. Befejezésül el kell mondanunk, hogy a Magvető Kiadó az idei Könyvhétre megjelentetett prózai kötettel szépen tisztelgett a nemrég elhunyt Nagy László szelleme előtt. Csáky Károly Hódi Sándor: Létélmény és valóság A pszichológus-szerző tanulmánykötete olyan problémakört elemez, amelyre az emberiség különböző szinteken és megközelítésben már öntudatra eszmélésének első pillanatától kezdve megpróbált választ adni: hogyan válik az objektív .valóság szubjektív élménynyé. A szerző szavaival: „... a létélmény és a valóság összefüggéseinek egységes megközelítésű — filozófiai, pszichológiai, pszichiátriai-elemzését" nyújtja. A kötet 11 tanulmányt tartalmaz. Sorrendben az első a „Létélmény és fogalmi ábrázolás" címet viseli. A tanulmány arra a kérdésre keres választ, milyen a megfelelés a „dolgok" és belső világunk, ismereteink: létünk és tudatunk között. Ismerteti a mai polgári ismeretelmélet történelmi-filozófiai hátterét, idézi Lenin és Lukács György erre vonatkozó gondolatait, levonva a következtetést: az idealista koncepció messze van a konkrét ember reális problémáitól. A második tanulmány címe: „Élmény és tudatforma". Az alcím magában foglalja a problémakört: „Mennyit tükröz gondjainkból a tudomány?" Napjaink problémája ez: a tudományban-technikában fantasztikus magaslatokig eljutott ember létproblémáival magára maradt; megoldásukhoz a tudomány nem nyújt segítséget. A negyedik tanulmány címe is „mai" terminus: „Kozmikus magányosság". A magányosság századunk nagy problémája. Az élet értelmetlenségének, reménytelenségének érzése, a szorongás, halálfélelem neurotizálja a XX. század emberét. Mi a magány? Objektív élethelyzet vagy -szubjektív létérzés? Ki válik magányossá és miért? A tanulmány ezekre a kérdésekre próbál választ adni. „Irracionális-e a szerelem?" — ez a témája egy következő fejezetnek. A szeretet az embereknek egymáshoz való legteljesebb viszonya; a szerelem pedig ennek sajátos formája. Mit tükröz ez a legszebb és egyben legellentmondásosabb emberi élmény és mit visszhangzik a világmindenségnek - erre keres választ a tanulmány. A kötet utolsó tanulmánya: „Gondolatok az élet értelme körüli polémiákról", amely a különböző filozófiai irányzatok közti vitát elemzi az élet értelmére vonatkozó kérdéseken keresztül. (Forum, Újvidék) Takáts Andrea, pszichológus HANGLEMEZ Durkó Zsolt: Halotti Beszéd - Kamarazene Szólottunk már a múltkoriban a Kassák-rekviem kapcsán az új magyar zene nemzetközi sikereiről. A legtöbb babért még eredményes kortársai között is alighanem az alig negyvenöt esztendős Durkó Zsolt aratta. Már 1965-ben, tehát harmincegy esztendős korában bemutatott Magyar rapszódiája nemzetközi elismerést aratott ugyanúgy, mint a két évvel későbbi Magyar díszitőelemek, az 1968-as Altamira, a hetvenegyes II. vonósnégyes vagy legutóbb a Turner-illusztrációk. A legnagyobb elismerést azonban kétségtelenül az 1967-1972 között komponált Halotti Beszéd cimű oratórium aratta. Miben rejlik a Halotti Beszéd (s általában a Durkó-életmű) titka? A már a kortárs Balassa Sándor esetében is említett hagyomány és korszerűség, magyarság és európaiság Kurtág György más dimenziójú oeuvreje mellett elsősorban Durkó műveiben érte el legmagasabb csúcsait. A Magyar rapszódiában arra tesz szerzőnk kísérletet, hogy megteremtsen egy elveszett vagy talán egyáltalán nem is létező középkori magyar zenét s ezt ötvözze, a XIX. századi romantikán átnyúlva, a XX. század modern vívmányaival. A szintézist szerzőnk egy évtizedes kísérletezések betetőzéseként a Halotti Beszédben éri el. Az 1200-as évekből származó „eredeti" szöveg szinte mágnesként vonzza magához a kor stílusának megfelelő zenét, a magyar középkort. A zeneszerző szinte dúskál a mű-kínálta lehetőségekben, s ahogy Kroó György írja „A magyar zeneszerzés 30 éve" cimű kötetében, „a por excellence hangszeres komponistaként számontartott Durkó egy új magyar ária és duett-stílus munkálójává válik. Ezt ötvözi (részben korrajzként) egy évtizeddel korábbi hangszeres műveinek történelmi stílusrétegével s aleatóriával, de a nagy barokk zenék intonációs és technikai modelljeivel is. egyetlen Mottó köré szervezve a roppant anyagot." (cselényi) A női kalapok egyre divatosabbak - és egyre szeszélyesebbek. Egyre jobban eltakarják az arcot, ám tervezőik fantáziadús réseket vágnak rajtuk, hogy a hölgyek láthassanak. Wilhem Haase elkészítette az egykor New Yorkban lezuhant Zeppelin-léghajó kicsinyített mását. Az 1,80 méter hosszú modell remekül repül. Építője azt mondja: „Azért készítettem el, mert egy rokonom életét vesztette a katasztrófában, amelyről ezért sokat olvastam." Hannoverban néhány napig tartó fesztivált rendeztek, amelyen az orgona- és orkesztriontulajdonosok mutatták be hangszereiket. 0 Egy londoni bíró sajátos elv szerint ítélkezik özvegyek kártalanítási keresleteiben. A kevésbé vonzó hölgyeknek magasabb, a csinosabbaknak viszont alacsonyabb összeget ítél meg. Indoklása: az utóbbiaknak nem kell annyira a pénz, hiszen jó esélyeik vannak egy újabb házasságra. 8
