A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-25 / 34. szám

Az Érsekújvári (Nové Zámky-i) Járási Építőipari Vállalatnak 1157 alkalma­zottja van — az ipari tanulókon kívül. A vállalat tavaly megkapta a Kiváló munkáért című kitüntetést. Főleg köz­épületeket épít a járás területén. Pél­dául szálloda és postaépületeket, mű­helycsarnokokat, irodaházakat stb., de lakóházakat is. A területi átszervezés, azaz 1960 óta a termelési kapacitása megháromszorozódott tavaly 43 515 koronáról (ez volt az 1960-as állapot) 126 835 koronára nőtt a vállalat egy főre eső termelékenysége. Az ötödik ötéves terv feladatait teljesítették. A hatodik ötéves terv időszakában a be­ruházások terén mutatkozik lemaradás. Hatmillió korona keret helyett csak két és fél millió koronát kapott a vállalat. Ez főleg az úgynevezett állóeszközök, gépek stb. fejlesztését fékezi. Mindezt Jakab Lászlótól, a járási építőipari vállalat igazgatóhelyettesétől tudom. Azt is ő mondta el, hogy a vállalat dolgozóinak átlagos keresete 2650 korona havonta. S hogy legjob­ban a teherszállítók (gépkocsivezetők) keresnek, de ha jól dolgoznak, az építőmunkások is megtalálják a szá­mításukat. Ennek ellenére évente mint­molását (faktúrázását), az építkezések elemzését, a teherszállítás és a nehéz­gépi berendezések teljesítményét szá­mítják és tárolják. A részadatok feldolgozását a nyitrai számítóközpont végzi. Mielőtt még teljesen belebonyolód­nék a dologba, közbeszólok, s arra kérem Boros mérnököt, inkább azt mondja meg, mi a lényege ennek a fene nagy számítástechnikának, hány ember munkáját teszi könnyebbé, vagy hányét helyettesíti, például hány bér­elszámolót kellett elbocsájtani a gépek „jóvoltából". Minden laikus ezzel a kérdéssel kezdi — válaszolja a mérnök — holott arról van szó, hogy a számítógépek segítségével a vállalat munkáját pon­tosabbá, a feladatok megoldását gyor­sabbá és megbízhatóbbá tegyük. A számítógépek nem azért készülnek, hogy az embert helyettesítsék, hanem hogy munkáját segítsék. Ezek a szá­mítógépek másodpercek alatt végez­nek el olyan számítási feladatokat, melyeken az ember napokon át dolgoz­hatna. Boros Gyula mérnök, aki a kezdet­től irányítja a számítástechnika beve-EMBEREK ES SZÁMÍTÓGEPEK egy száztíz, száznegyven személy hagy­ja ott a vállalatot, illetve ennyi új dolgozót kell felvenniök. Ennek fő oka, hogy más üzemek (kiemelt építkezések) többet tudnak fizetni s például ha valaki a Hidrostavhoz akar átmenni a (Gabčíkovo—Nagymarosi Vízíerőmű épí­tésére) azt a a törvényes felmondási határidő előtt el kell engedniük. Még az a szerencséje a vállalatnak, hogy évente mintegy ötven ipari tanuló vé­gez náluk, s többségük itt is marad. Ám ezen a téren is akad probléma, nevezetesen, hogy sok fiatal nem foly­tatja a szakmáját, hanem a katonai szolgálat alatt járművezetői jogosít­ványt szerez, s ha visszajön már csak teherautósofőrként akar dolgozni, xxx Erre a látogatásra tulajdonképpen Boros Gyula mérnök barátom invitált meg, főleg azzal, hogy kilátásba he­lyezte: tanulmányozhatom, hogyan használják ki az építőiparban a szá­mítástechnikát, pontosabban a számí­tógépeket. Hiába mondtam neki, hogy én a számítógépekről csak annyit tu­dok, hogy vannak, s hogy irtózatos gyorsasággal számítanak ki minden ki­számíthatót. Azt mondta, ne törődjem semmivel, majd ő mindent megmagya­ráz. Ugyanis ő az adatfeldolgozó osztály vezetője, tehát e vállalatnál a számítógépek istápolója, atyamestere. Most hát itt állok egy sereg kattogó számítógép között, fehérköpenyes nők vesznek körül, igyekszem nagyon okos ábrázatot vágni, nehogy észrevegyék rajtam, hogy most látok először ilyen furcsa gépeket. Azaz hogy nem is fur­csák, mert ha valaki azt mondta volna nekem, hogy ezek a villanyírógépek legújabb típusai, bizonyára elhittem volna neki. De most már nem lehetne átejteni, mert Boros barátom jóvoltából tudom, hogy ezek számítógépek. Most már csak az a kérdés, mit számítanak velük. A vállalatban 1967-ben kezdték meg a számítástechnikai rendszer fejleszté­sét. Együttműködve a Trenčíni Építő­ipari Kutatóintézettel, valamint a Nyit­rai Számítástechnikai Vállalattal jelen­leg az adatfeldolgozó osztályon a kö­vetkező számítógépek találhatók egye­bek között: négy darab ASCOTA 1343 típusú szalaglyukasztó, egy Consul 261 automata számítógép, egy T 100-as típusú berendezés, egy DARO 1720 és egy DARO 1750 típusú automata szá­mítógép, ez utóbbi mágneses adat­tároló kártyákkal. A fenti gépekkel anyagkönyvelést, a teljesimények elszá­zetését a vállaltban, tagja annak az'"­­országos szakbizottságnak, amely a számítástechnika alkalmazását szorgal­mazza és irányítja a helyi építészet­ben. Tehát alapos áttekintése van a dolgokról, néha az az érzésem, hogy az ő fejében is komputer működik.- Az a legnagyobb baj — mondja —, hogy a költségvetésünk nem teszi lehe­tővé egy A 100-as számítógép meg­vásárlását, amivel tulajdonképpen a nyitrai számítóközpont munkáját ma­gunk végezhetnénk el, így egyelőre nem valósíthatjuk meg az adatfeldol­gozás integrált vállalati rendszerét. Természetesen ami késik, nem múlik, a számítógépek az élet minden terüle­tén, így az építőiparban is helyet kö­vetelnek maguknak, s mivel mi sem akarunk a fejlődés mögött kullogni, előbb-utóbb megteremtjük a teljes adatfeldolgozó rendszer kiépítésének anyagi feltételeit. ZS. NAGY LAJOS 1. Boros Gyula mérnök 2. Helena Timková a legújabb számító­gép mellett 3. Márky Mária, a számítóközpont ve­zetője 4. Jakab László igazgatóhelyettes Fényképezte Prandl Sándor 4

Next

/
Thumbnails
Contents