A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

HALLOTTUK OLVASTUK KÖNYV Jaroslav Hašek, az ember Jaroslav Hašek emberi arcát, szemé­lyiségét, kalandos életének fordulóit mutatja be a Lidský profil Jaroslava Haška című, közel tizennégy íves kötet. A nagy szatirikus eddig közre nemadott levelezését tárja az olvasók elé, s ugyanakkor a Hősekhez írott levelek, a róla szóló emlékezések, bírósági vég­zések, rendőrségi jelentések is helyet kapnak e fényképekkel illusztrált könyv­ben. Már a Svejk olvasása közben fölté­teleztem, hogy a könyv főhőse nem egészen az írói képzelet szülötte. A hal­vány sejtés most, a levelek, emlékezések és dokumentumok olvasása közben bi­zonyossággá vált. Hašek bohém termé­szete nem tűrte a kötöttséget: egy hir­telen ötlettől felvillanyozódva egyik napról a másikra a mai Szlovákia te­rületére utazik, úgy hogy távozásáról előzetesen sem a szüleinek sem a mun­kaadójának nem szól semmit; egy idő­ben anarchistaként tevékenykedik, a szervezett rábízott kasszáját és bélyeg­készletét szép csendesen eliszogatja ; a háborús Szovjet-Oroszországban meg­nősül, noha itteni feleségétől még nem vált el, s miután 1920-ban hazatér, bi­gámiáért fogják perbe; 1912-es nősü­lése után „kinológiai intézetet" létesít, magyarán kutyapecérré válik — apró ügyeskedéseit, csalásait a hatóságok idejekorán fölfedezik, ekkor eljátssza öngyilkosságra készülődő elmeháboro­dott szerepét, zárt intézetbe kerül, igy menekül meg a bírósági hercehurcák­tól. Hašek szeretett utazni, csavarogni, barátja és könyveinek illusztrátora Josef Lada is így emlékezik meg róla. Az el­ső levelei, levelezőlapjai is utazásáról, szlovákiai csavargásairól maradtak fenn. Az utolsók pedig az elvonult, s az egy­­egy időre az írásba feledkező ember tréfás üzenetei, rigmusai: barátait, is­merőseit hívja magához egy kis italru, szórakozásra, dáridórai. A kiadókkal veszekedő íróval s a ho­noráriumok ügyében levelező bohém­mel vidéki otthonában, Lipnicén végez a szíve. Meghatóak a haldoklás óráira emlékező tanúk, s az író vagyonát rög­zítő papiros: két váltás fehérneműiül és négy viseltes ingről. Ez voK a vilá­got itthagyó író minden ingósága. Varga Imre Metamorphosis Transylvaniae A bukaresti Kriterion Könyvkiadó a jól ismert Téka-sorozatban elsősorban alapvető kultúrtörténeti forrásmunkákat jelentet meg. 1978-ban többek közt Apor Péter főművét, a Metamorphosis Transylvaniae-t is kiadta. (Csak sajnál­hatjuk, hogy ezek a kiadványok hoz­zánk alig, vagy egyáltalán nem jutnak el.) Apor Péter XVIII. századi történetíró, a magyar emlékirat-irodalom kiváló képviselője. S bár Habsburg-párti fő­nemes és a patriarkalizmus híve volt, műve ennek ellenére is sok érdekessé­get és tanulságos dolgokat tartalmaz. Mert nem a történetíró „együgyű" mo­­ralizmusa, naiv filozofálgatása a lénye­ges számunkra, hanem azok a szo­ciográfiai, néprajzi, művelődéstörténeti értékek, melyek a Metamorphosis Tran­­sylvaniae-ben mindenkor fölfedezhetők. A szerző aprólékosan, kellő részle­tességgel és pontossággal ír pl. az er­délyi nemesség életmódjáról, viselke­déséről, szokásairól, a nagy fejedelem udvaráról s az őt körülvevő emberek­ről, a régi tisztességekről stb. Az erdé­lyi régi esküvésről és szitkozódásról, alázatosságról; Az erdélyiek nyájassá­gáról és utazásáról; A régi erdélyiek lakodalmairól és házasságairól; Az ka­tolíka religióról c. fejezetek mind-mind tanulságosak és szórakoztatók. Történészek, néprajzosok és szo­­ciográfusok számára egyaránt fontosak és értékesek lehetnek az említett írá­sok. De gyönyörködhet Apor Péter munkáiban a nyelvész meg az anya­nyelvét igazán szerető olvasó is. Mert ahogy Illés Endre mondja, a Meta­­morphosis-t olvasva csak gyönyörköd­hetünk abban, „milyen tiszta, erős szív­hangjai vannak a magyar nyelvnek!". S ahogyan Kócziány László írja beve­zető tanulmányában: „Jellemzője ennek a nyelvnek a sajátos mondatalkotás, jelzőhasználat, meseszövés, találó szó beillesztése; a humor, amelyet a társas összejövetelek csak elmélyítettek." Apor Péter művének értéke tehát vitathatatlan. Elolvasása által csak ön­ismeretünket és anyanyelvűnket gazda­gíthatjuk. S ha Apor Pétert főúri maga­tartásáért, valamint azért, hogy „boldo­guláson és boldogságon csak saját jó­létét értette" olykor-olykor el is ítéljük, érdemeiről sem szabad megfeledkez­nünk. CSAKY KAROLY KIÁLLÍTÁS Vladimír Farár szobrai A kisméretű műterem üvegfalai közé szinte beszorult a Mihály-kapu alatt hömpölygő tömeg zsibongása, a villa­mosok csörömpölése, az autóbuszok búgása. Lehet, hogy más jellegű szo­borművek tárlatán zavart volna ez a „hangfal", de Vladimír Farár szobrász­­művész alkotásai szinte megkövetelték ezt a zajjal telített lüktetést. A bemutatott szobrok magukkal ra­gadták a szemlélőt — az anyai szeretet, a családi kör együttélése képezte a kiállítás anyagának egy részét, több szoborvázlat örökítette meg a. külön­böző testi munkát végző munkások erő­teljes mozdulatait. A javarészt fény­képeken bemutatott emlékművek neves személyiségeket, történelmi eseménye­ket, valamint a természet-ember-ipar szimbiózisát örökítették meg. Farár ér­zékenyen reagál az emberiséget fog­lalkoztató általános kérdésekre is — „Krédóm" (1979) c. kompozíciója sajá­tos önvallomás, mely eddig tán csak festményeken látott megoldással hang­súlyozza az összetartó tömeg világ­mozgató erejét... A tárlaton bizonyára több látogató tudatosította, hogy a kiállított dekoratív térplasztikák jónéhá­­nyát már ismeri Bratislava vagy más szlovákiai város modern lakótelepéről, esetleg valamely reprezentatív épület belépőjéből. Farár kubista ihletésű szobrai harmonikusan beilleszkednek a korszerű épületek közé. Vladimír Farár 1935-ben született Bratislavában. Tanulmányait a Képző­­művészeti Főiskolán végezte R. Pribiš nemzeti művész növendékeként. Jelen­leg szülővárosában él és alkot. 1960-tól rendszeresen vesz részt különböző tár­latokon, több pályázaton is indult. Szá­mos szlovákiai városban találkozhatunk alkotásaival. A Majerník kiállítóterem­ben megrendezett önálló tárlaton első ízben adott alkalmat a nagyközönség­nek arra, hogy közelebbről is meg­ismerkedjen a művész törekvéseivel. Ügy érzem, ez a bemutatkozó találko­zás sikeres volt. LEHEL ZSOLT HANGLEMEZ Erkel: Hunyadi László -részletek A magyar operairodalom ma már klasszikusnak számító alkotása Erkel Ferenc „Hunyadi László" című nemzeti operája. Amikor a darab 1844. január 27-én Erkel Ferenc jutalomjátékaként színre került, még senki sem sejtette, milyen diadalutat tesz majd meg ez az opera. A hatalmas siker egyik fő oka az a tény volt, hogy Verdihez és Muszorgszkijhoz hasonlóan Erkel is egy adott történelmi pillanatban, szinte végzetszerűen került szembe a reform­kor problémáival. Az ország sorsát irányító politikusok gazságának és áru­lásának leleplezése, a nemzeti ön­állóság és függetlenség kivívása, a ma­gyarosodás és a szellemi felemelkedés elérése — ezek voltak a kor legégetőbb problémái. Érthető tehát, hogy az 1844. évi ősbemutatónak frenetikus sikere volt. Az első felvonás zárókórusaként hallható „Meghalt a cselszövő" kezde­tű indulót a színházból kiözönlő kö­zönség még az utcán is énekelte és az 1848-as események folyamán ez az induló valóságos forradalmi tömeg­dallá vált. Köztudott, milyen zenei ki­fejezőeszközökkel, milyen tisztán zenei módszerekkel oldotta meg Erkel azokat a művészi feladatokat, melyek a téma­­választásból eredtek. A „Hunyadi Lószló“-ban már nyilvánvaló dramatur­giai funkciót kapott a nemzeti muzsika. Ez pedig nem volt más, mint a ver­bunkos, amely egyaránt jelent dallam­alkotást, formálási elvet és hangszere­lési módot. Daliami jellemzői pedig a pontozott ritmika, néhány jellegzetes formula és szabályosan periodizált, nagy ívelésű melodika. A lemezen Déry Gabriella, Orosz Júlia és Simándy József énekel. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Komor Vilmos, a Magyar Rádió Énekkarát Vajda Cecí­lia, a Magyar Néphadsereg Központi Énekkarát Kis István vezényli. Sági Tóth Tibor Minden percre egy bűntett esik az USA-ban. A képünkön látható 16 éves diáklány, Brenda Spencer, szülei laká­sából nyitott tüzet egy általános iskola épületére. Két személyt megölt, kilencet súlyosan megsebesített. Vannak gyerekek, akik majdnem min­den kezükbe kerülő kisebb tárgyat le­nyelnek. John Harvey fiatal angol apa az aknakutatóhoz hasonló készüléket szerkesztett, amellyel megállapíthatja, van-e valamilyen újabb fémtárgy a gyerek gyomrában. 8

Next

/
Thumbnails
Contents