A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

Kővetkező szőmtink tartalmából:

Dr. Štefan Infner:

AZ INTERNACIONALIZMUS RAGYOGÓ PÉLDÁJA

Zs. Nagy Lajos:

EMBEREK ÉS SZÁMÍTÓGÉPEK

Miklósi Péter: JÓSKA, A PARTIZÁN

Mészáros Péter:

A JOVÖ

ENERGIAFORRÁSAI

P. Haško:

HŐSIES VÁLLALKOZÁS

Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor

felvétele

_____j___________________

A CSEMAOOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald

Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási

szám: SÜTI 6/46.

Új embertípus. Itt ei a nagyváros forró vagy hűvös légáramlatokat lehelő betorvpalatái között, és mégsem él itt. Kétlakinak is hívják őt, ingázónak, utazgató embernek, nyugtalan, izgága kétéltűnek.

Vagy nem is hívják őket sehogy, csak idegenkednek tőlük, mert túl sokan vannak, s hétvégeken vélük telnek meg a távolsági autóbuszok, az emeletes és egyszintű személyvonatok, de más napokon is akad időpont — több is —, amikor elárasztják a pályaudvarokat és az autóbuszmegállókat.

Ingázók. Maga a szó életüknek csak egyetlen mozzanatát jelzi, azt, I ogy más helyen élnek, mint ahol dolgoznak, s naponta, hetente, kéthetente „ingáznak“ lakhelyük és munkahelyük között.

Öllé Erzsébet

Nem tartalmazza a szó azt, ami talán a lényeg: mit kell naponta elhagyniok és miért. Nem tartalmazza, nem is tartalmazhatja a csallóközi rónát, a Mátyusföld galagonyás berkeit, a falusi vasárnapi délutánok vizein úszó apró örömvitorlákat, de a hajnali ébredések kiábrándító hangulatát sem, az autóbuszra várakozás idegesítő perceit, a szorongást, a tolongást tömött járműveken, az otthon sejtekbe belopakodó s kínzó emlékeit; a vidám kártyacsatákat, a váratlan és futó ismeretségeket, csöppnyi flörtöket, az önfeledtség jótékony perceit sem. Hiányzik a szóból az is, amiért mindez történik, nevezetesen a munka, amelynek célja és eredménye annyiféle lehet, hogy számbavenni szinte lehetetlen, s a pénzesboríték megtapogatása örömétől, az önmegvalósítás néha talán ködös és homályos, xle mindig valóságos vágyáig terjed.

A bratislavai Slovnaft leányszállásának egyik harmadik emeleti szobájában ülök három lány között, akik sósrudacskákkal kínálnak és egy csöppet sem jöttek zavarba a látogatásomtól. Pedig a lépcsőházban találkoztunk a portással, aki kissé borízű hangon rikkantott a lányokra: legfeljebb öt percig maradhatok a szobájukon.

Erről a helyiségről akkor is felismerném, hogy leányszoba, ha egyedül lennék itt, ha másról nem, hát az asztalon virító százszorszépekről, de méginkább arról a rendről és tisztaságról, aminek megteremtésére csak női kezek képesek.

A három lány közül kettő lakik ebben a szobában: a' komáromi (Komárno) Öllé Erzsi és a gútai (Kolárovo) Alena Paraiová. A harmadik Anna Kollárová is vendég itt, akárcsak jómagam.

Titokban Öllé Erzsiké arcát figyelem. Szokatlanul komoly, s tekintetében is ismeretlen eredetű szomorúsg bujkál. Ő már hat éve dolgozik a Slovnaftban, három éve laboráns és >it is tanult. Édesanyja tanítónő Madáron, (Modrany), egy hét éves öccse és egy 13 éves húga van. Kéthetenként látogatja őket.

S az édesapja?

— Ne beszéljünk rólja! — válaszolja kurtán, s nem kell túl nagy következ-Zs. Nagy Lajos:

INGA

tetési képesség ahhoz, hogy kitaláljam, Erzsiké szülei elváltak. Életkorához alig illő szomorúsága, bánatos tekintete tolón ezzel magyarázható. De testvéreiről beszélve felragyog a tekintete.

— Mi még soha, de soha nem veszekedtünk ... I

Munkája mellett a magyar gimnó-Egri Klára

főzte a vacsorát — közíi, hogy szintén autóstoppal látogatja Gútán élő szüleit és testvéreit.

— Az autóstopp a leggyorsabb és legpontosabb közlekedési mód — mondja, s vígan körültáncolja a levcsestálat.

Szlávik László

zium esti tagozatára jár, két év múlva érettségizik.

S utána?

— Főiskolára akarok menni, ha le-, hét természettudományi szakra. Nagyon szeretem a matematikát.

— Gondolja, sikerülni fognak ezek a tervei?

— Biztos vagyok benne — válaszolja olyan határozottan, hogy nekem is el kell hinnem.

Szabad idejében tornázik és atletizál. Távfutó. Észreveszi, amint fürkészem sovány alakját, hirtelen s szinte támadón megkérdi:

— Nem hiszi el, hogy sportolok?

Megnyugtatom őt, hogy elhiszek neki mindent.

—- Mivel jár haza?

— Autóstoppal.

— Mindig? — kérdem meghökkentem

— Ha csak tehetem. Furcsálja?

— Egy kicsit. Nem fél, hogy egyszer valami szélhámos kocsijába kerül?

— Eddig még nem történt meg, hogy szemtelenkedtek volna velem. Remélem ezután sem fordul elő. Különben is meg tudom magamat védeni. Elhiszi?

Bólintok. Keskenyre szűkült szemében annyi elszántságot látok, hogy valóban nem tudom elképzelni azt a gépkocsivezetőt, aki Erzsikével szemtelenkedni merne.

Szobatársnője, Alena, merőben az ellentéte. Mosolyog, nevetgél, dúdo', bekapcsolja a rádiót és hirtelen tóneraperdül. Ö még csak egy hónapja dolgozik az üzemben, azelőtt a komáromi Szakszervezetek Házában volt (ugyancsak egy hónapig). Komáromban érettségizett, majd kétéves népművelő felépítményi iskolát végzett. A Slovnaft technikai könyvtárának a könyvtárosa, de a funkciója néki is: laboráns.

— Csak így kaphatok 1900 korona fizetést — mondja ravaszkás mosollyal. Szívesen lennék népművelő, hiszen annak tanultam ki, de olyan fizetésből, amit ott adnak, nem lehet megélni.

S míg a levest kavargatja — ma ő