A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

A Szlovákiai Szpeleológíai Szövetség tornaijai (Šafárikovo) területi csoport­jának munkájáról többször beszámol­tok már a lapok. A csoport vezetője Gaál Mátyás rimaszombati (Rimavská Sobota) barlangkutatót is bemutattuk néhány évvel ezelőtt. Jelenleg a Cseh­szlovák Televízió bratislavai stúdiója szándékozik felvételt készíteni munká­jukról. A csoportot a rimaszombati konzervgyár patronálja; tagjai amatő­rök, akik szombaton és vasárnap, va­lamint szabadságuk idején űzik ezt a sportot. A területi csoport immár három éve a Csincsa-patak Szárnya közelében le­vő víznyelőjének bontását végzi, fel­tártak egy kürtőjáratot, de még eltart a kutatás és a dokumentációs munka. 1977- ben a csoport néhány tagja a Svájci-Alpokban járt, azelőtt pedig Lengyelországban és Magyarországon vettek részt kutatóakciókban. A múlt nyáron nem terveztek kül­földi utat, hanem ezúttal a tornaijai csoport szervezett és valósított meg nemzetközi táborozást Szárnyában. Mégis úgy alakult a helyzet, hogy 1978- ban is élményekben gazdag kül­földi tartózkodással koronázták évi te­vékenységüket: lengyel kollégáikkal együtt a Lengyel-Tátrában folytattak barlangkutatást. Gaál Mátyás csoport­­vezető nem tartott velük, mert ö en­nél is nagyobb szabású feladatot ka­pott. A Honvédelmi Szövetség breznói já­rási szervezetének védnöksége alatta Szlovákiai Szpeleológiai Szövetség az őszi időszakra nyolctagú expedíciós csoportot állított össze, s vezetőjének Dr. Pavol Mitter hivatásos barlangku­tatót jelölte ki. A dél-gömöri barlan­gászok közül Gaál Mátyást jelölték a szlovákiai kutatókból álló csoportba. A csoport azt a feladatot kapta, hogy Olaszországban keresse fel a Castel­­lane-barlangot, mássza meg az Etnát, szálljon le Afrika legmélyebb barlang­jába, s mássza meg a Magas-Atlasz legmagasabb csúcsát, a Dzsebel Tub­­kalt, kőzetminták gyűjtésének és az af­rikai karsztterületek megismerése céljá­ból. A hegymászás másodlagos fel­adat volt, a munka lényegének a bar­langkutatást tekintették. Ez volt az Afrikába kiküldött cseh­szlovák expedíció. Érthető tehát, hogy Gaál Mátyás megtiszteltetésnek vette a jelölést, s nagy örömmel és izga­lommal készült fel az útra. Gondos előkészületek és közösen végzett gyakorlatok után október 18-án indult el a hosszú útra a nyolctagú csoport. Filmoperatőr és orvos is volt közöttük. A franciául, olaszul, angolul tudó tagok jelenléte fölöslegessé tet­te, hogy külön tolmácsot is vigyenek magukkal. Egy vadonatúj AVIA 30-as típusú gépkocsit úgy alakítottak át, hogy főzni is lehetett benne, s mind a nyolcon a kocsiban alhattak. Az 500 kg súlyú rakomány - élelmiszer, és a barlangász-felszerelés — is elfért a kocsiban. Ausztrián át utaztak le Velencébe, majd innen az adriai parton Bariba. Az olasz csizmának csaknem a sarkán levő Barit elhagyva várt rájuk az első komoly szakmai élmény: Castellane és a Bianci barlangrendszer bejárása. Utóbbi az claszok szerint a világ leg­szebb barlangja, s a szlovákiai kuta­tók igazat adtak nekik. Hófehér mese­világba jutottak: a barlang falait szinte teljesen beborítják a cseppkö­vek és kristályos képződmények. Innen leutaztak a csizma orrába, s Reggio di Calabrióból kompon keltek át Messinába. Szicília fődjén - az ott­honi ősszel ellentétben — igazi nyár üdvözölte őket, s a parton ere., gyü­mölccsel megrakott narancs és cit­romfák integettek feléjük. — Az Etnára részben autóval, rész­ben gyalog jutottunk fel — meséli to­vább Gaál Mátyás. Reggel 7 órakor indultunk el a hegy tövéből, s délután 14 órakor érkeztünk fel a kráter szá-

Next

/
Thumbnails
Contents