A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

A Szlovákiai Szpeleológíai Szövetség tornaijai (Šafárikovo) területi csoportjának munkájáról többször beszámoltok már a lapok. A csoport vezetője Gaál Mátyás rimaszombati (Rimavská Sobota) barlangkutatót is bemutattuk néhány évvel ezelőtt. Jelenleg a Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiója szándékozik felvételt készíteni munkájukról. A csoportot a rimaszombati konzervgyár patronálja; tagjai amatőrök, akik szombaton és vasárnap, valamint szabadságuk idején űzik ezt a sportot.

A területi csoport immár három éve a Csincsa-patak Szárnya közelében levő víznyelőjének bontását végzi, feltártak egy kürtőjáratot, de még eltart a kutatás és a dokumentációs munka.

1977- ben a csoport néhány tagja a Svájci-Alpokban járt, azelőtt pedig Lengyelországban és Magyarországon vettek részt kutatóakciókban.

A múlt nyáron nem terveztek külföldi utat, hanem ezúttal a tornaijai csoport szervezett és valósított meg nemzetközi táborozást Szárnyában. Mégis úgy alakult a helyzet, hogy

1978- ban is élményekben gazdag külföldi tartózkodással koronázták évi tevékenységüket: lengyel kollégáikkal

együtt a Lengyel-Tátrában folytattak barlangkutatást. Gaál Mátyás csoportvezető nem tartott velük, mert ö ennél is nagyobb szabású feladatot kapott.

A Honvédelmi Szövetség breznói járási szervezetének védnöksége alatta Szlovákiai Szpeleológiai Szövetség az őszi időszakra nyolctagú expedíciós csoportot állított össze, s vezetőjének Dr. Pavol Mitter hivatásos barlangkutatót jelölte ki. A dél-gömöri barlangászok közül Gaál Mátyást jelölték a szlovákiai kutatókból álló csoportba. A csoport azt a feladatot kapta, hogy Olaszországban keresse fel a Castellane-barlangot, mássza meg az Etnát, szálljon le Afrika legmélyebb barlangjába, s mássza meg a Magas-Atlasz legmagasabb csúcsát, a Dzsebel Tubkalt, kőzetminták gyűjtésének és az afrikai karsztterületek megismerése céljából. A hegymászás másodlagos feladat volt, a munka lényegének a barlangkutatást tekintették.

Ez volt az Afrikába kiküldött csehszlovák expedíció. Érthető tehát, hogy

Gaál Mátyás megtiszteltetésnek vette a jelölést, s nagy örömmel és izgalommal készült fel az útra.

Gondos előkészületek és közösen végzett gyakorlatok után október 18-án indult el a hosszú útra a nyolctagú csoport. Filmoperatőr és orvos is volt közöttük. A franciául, olaszul, angolul tudó tagok jelenléte fölöslegessé tette, hogy külön tolmácsot is vigyenek magukkal. Egy vadonatúj AVIA 30-as típusú gépkocsit úgy alakítottak át,

hogy főzni is lehetett benne, s mind a nyolcon a kocsiban alhattak. Az 500 kg súlyú rakomány - élelmiszer, és a barlangász-felszerelés — is elfért a kocsiban.

Ausztrián át utaztak le Velencébe, majd innen az adriai parton Bariba. Az olasz csizmának csaknem a sarkán levő Barit elhagyva várt rájuk az első komoly szakmai élmény: Castellane és a Bianci barlangrendszer bejárása. Utóbbi az claszok szerint a világ legszebb barlangja, s a szlovákiai kutatók igazat adtak nekik. Hófehér mesevilágba jutottak: a barlang falait

szinte teljesen beborítják a cseppkövek és kristályos képződmények.

Innen leutaztak a csizma orrába, s Reggio di Calabrióból kompon keltek át Messinába. Szicília fődjén - az otthoni ősszel ellentétben — igazi nyár üdvözölte őket, s a parton ere., gyümölccsel megrakott narancs és citromfák integettek feléjük.

— Az Etnára részben autóval, részben gyalog jutottunk fel — meséli tovább Gaál Mátyás. Reggel 7 órakor indultunk el a hegy tövéből, s délután 14 órakor érkeztünk fel a kráter szá-