A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
jóhoz.. A hegyoldalt lentebb porhanyós. fekete föld borítja, de feljebb már csak kopár köveket látni. Ezeknek réseiből egy forró füstölgő kéngőz tör elő, hogy a résre tett' edényben megmelegedett a teánk. A kráter szélénél különös érzés volt, hogy hátunkat — a több mint 3200 méteres magasságban hideg hütötte, előttük a mélyből pedig a forróság áradt. Fényképezni nem tudtunk, mert a pára ráfagyott a gép lencséjére. A csúcs közelében jégpáncélon lépkedtünk, de közvetlenül a csúcs alatt eltűnt a jég, s forró volt a talaj. Gyönyörű és izgalmas látványt nyújtottak a kráterből felszálló kékes gőzök. Catalana és Palermo érintésével a sziget északi partján utaztunk tovább Trapaniba. Innen hajóztunk át Afrikába. Éjfélkor érkeztünk meg Tuniszba, mely az egykori Karthago helyén épült. Megtekintettük a régi pun város romjait és a világ leghíresebb mozaikgyűjteményét. Tuniszból déli irányban folytattuk az utat, a 60 km hosszú híres római „akvadukt", (vízvezeték) mentén. Ghardimau városban megnéztük a horgonyércbányát, melynek egy csehszlovákiai bányamérnök a vezetője-Tunéziából átmentünk Algériába, itt Haman Meskoutinen falu határában látható a világ legnagyobb travertin vízesése. Három emeletnyi magasból zuhog alá a forró víz, s közben kiválik belőle a mész. A Közép-Atlasz ormai alatt, Mhedallah városka közelében értük el útunk fő célját: az Ammon Busilt, Afrika legmélyebb barlangját. Aknajáratokból képződött tipikus zsomboly ez, legnagyobb összefüggő aknája 128 méter mély. A barlang faláról- mindenütt víz csörgedezik lefelé. Rekkenő hőségben vágtunk neki az autóval a hegynek, s mire 2000 méteres magasságba értünk, fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ebben a magasban már nem látni sem kígyót, sem skorpiót, pedig lejjebb igen sok van belőlük. A barlang bejáratától kb. 300 méternyire állítottuk le a terepjárót, s felkészültünk a másnap kezdődő munkára. A barlangot 1933-ban fedezték fel a franciák, majd az algériaiak 250 méter mélységig hatoltak le benne, később pedig ismét a franciák 330 méterig. Az első napon 220 méterig jutottak le, kiépítették a kötélpályát és elhelyezték a barlangban a felszerelést. Másnap, 1978. november 3-án, délelőtt 11 órakor indult el a csoport három tagja, Mitter, Gaál és Rolko azzal a szándékkal, hogy elérik a barlang fenekét.- Bár a barlangban egyébként nem lenne nehéz a mozgás, a kürtök alatt ievő távokon csak gumicsónakkal lehet átjutni - folytatja Gaál Mátyás -, csak így tudtuk a traverzeket rögzíteni. Este 7 órakor értük el a barlang alját. A jól végzett munka érzetével pihentünk meg az 500 méteres mélységben. Megvacsoráztunk a hazulról magunkkal hozott konzervekből. Ezután hozzáláttunk a kőzetminta-gyűjtéshez és a fényképezéshez, majd a belgáké és lengyeleké mellé kitűztük a Szlovákiai Szpeleológiai Szövetség jelvényét. A felszállás elég nehéz volt, mivel az átnedvesedett felszerelést és az összegyűjtött .kőzeteket is föl kellett hozni. Másnap megnéztük Algírt, s útba ejtve Oran kikötőjét, tovább utaztunk Marokkóba. Rabat közelében végtelennek tűnő parafaerdőkön hajtottunk keresztül. A Magas-Atlasz tövében végignéztük a mohamedánok Muton-ünnepélyét. Még elmentünk Casablancáig. Itt behajóztunk és a Gibraltariszoroson áthajózva Spanyolországnál értük el ismét Európa földjét. Innen már ismét gépkocsival folytattuk az utat és Franciaországon, a Német Szövetségi Köztársaságon és Ausztrián át érkeztünk haza, alaposan lebarnulva. Most, amikor Gaál Mátyás mindezt elmeséli, már nyoma sincs a bőrén a barna színnek. Hazatérésük óta rengeteg munkát adott az anyag és a munkanapló szakmai feldolgozása. A feldolgozott írásos anyagot és a kőzetmintákat a Liptovský Mikuláš-i Karsztmúzeumnak adták le, utóbbiakat ott ki is állították. Gaál Mátyás előadásokat tart Gömör városaiban és nagyobb községeiben úti élményeiről. A televízió pedig nemrég mutatta be az úton forgatott filmjüket. Ezen kívül sok-sok színes diát és fényképet is készítettek. Gaál Mátyás, a tornaijai csoport élén, természetesen szorgalmasan folytatja munkáját a szárnyai Csincsabarlangban. Mondanunk sem kell, hogy a szülőföldön folyó tevékenység — bár más jellegű — nem kevésbé izgalmas és érdekes, mint az afrikai barlangban végzett munka volt. VERES JÁNOS (Gaál Mátyás felvételei) ENYÉM. TIÉD. ÖVÉ... Büntető törvénykönyvünk világosan és egyértelműen kimondja: aki engedély nélkül, azaz lopás útján jut idegen személy tulajdonába tartozó tárgy vagy más érték birtokába,' azt igazságügyi szerveink három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják, összesen nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel az olyan tettes sújtandó, aki több tagú bűnszövetség tagjaként lop, aki az eltulajdonított tárggyal nyerészkedni akar, lopás közben jelentős kárt okoz vagy egyéb komoly következményekkel járó bűncselekményt követ el. A lopás bűntette — az igazságügyi szervek és a tömegtájékoztatási eszközök egyre szélesebb körű jogi ismeretterjesztése ellenére — hazánkban sajnos továbbra is a leggyakrabban előforduló törvényszegő cselekedetek közé tartozik. Csupán a személyi tulajdon ellen elkövetett betörések, lopások és különféle fondorlatos csalások vádjával évente mintegy másfélezer vádlottat ítélnek el a szlovákiai bíróságok. Itt kell megjegyezni, hogy az elítéltek hatvan-hatvanöt százaléka feltétel nélküli, sőt, sok esetben szigorított börtönbüntetést kap. A büntető tanácsok hasonló szigorral járnak el a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettek kétes hírű „főhőseivel" szemben is. Példa, illetve okulásképpen talán elegendő lesz felidézni néhány esetet bíróságaink mindennapi gyakorlatából. § ötezer korona eltulajdonításáért két és fél évi szigorított börtönbüntetésre ítélte a bíróság tavaly Sárközy Margit, losonci (Lučenec) lakost. A szóban forgó lopás elkövetésének napján, a délelőtti órákban óvatlanul beosont egy néhány percre őrizetlenül s bezáratlanul maradt lakásba, ahol a nappali szobában pénz után kutatott. A szekrények egyikében sikerült is ötezer koronát elemelnie, ám tetten érték, úgyhogy azonnal rendőrkézre került. De mert a bíróság előtt sem számított már újoncnak, hát a büntető tanács a viszszaeső bűnözőknek kijáró szigorral járt el Sárközy Margittal szemben: harminc hónapi szabadságvesztésre ítélte; büntetésének letöltése után pedig további két esztendőre gyámhatósági felügyelet alá helyezte. f Hasonló „kalandok" részese volt Štefan Janik, Nová Baňa-i lakos. Egy esetben, az éjszaka leple alatt, kereken ötszáz koronát lopott el egy idegen lakásból; más alkalommal viszont egy vendéglőben poharazgató férfi tömött bevásárlótáskáját tulajdonította el. A gyakran ismétlődő lopás azonban nem volt Š. Janik egyetlen „szenvedélye", éppen ilyen szívesen élte az élősködő és munkakerülő egyének gondtalan életmódját... Persze, a törvény keze előbb-utóbb lesújt az ilyen egyénekre, ami Štefan Janik esetében sem történhetett másként. Sőt, a bíróság — korábbi büntetéseire való tekintettel - a társadalmilag különösen veszélyes s többszörösen visszaeső bűnözők csoportjába sorolta őt. így - a látszólag csekély értékű tolvajlások ellenére — Janíkot három és fél esztendei fegyházbüntetésre ítélték; szabadlábra kerülése után pedig további három esztendeig gyámhatóság ügyel majd arra, hogy megpróbáljon beilleszkedni a mindennapi élet rendes kerékvágásába. § Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik — tartja a régi közmondás .. . Nos, valószínűleg e bölcs igazság gyakorlati értelmén töri mostanában a fejét B. Irén, egykori postai közbesítő is, aki bizony addig-addig kezelte részben sajátjaként a hivatalosan rábízott pénzt, mígnem napvilágra derültek mesterkedései. Egyéb postáskötelességei mellett az ő hatáskörébe tartozott az is, hogy a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás négy-öt községében átvegye a Jednota Fogyasztási Szövetkezet helyi boltjai napi forgalmának bevételét. A sok pénz láttán nem tudott ellenállni a kísértésnek és a kezén átmenő tételek egy-egy részét elzsebelte. A bírósági végelszámolásnál ez az összeg 74 500 koronára rúgott! A vizsgálat során az is kiderült, hogy egy alkalommal a levéltitok szigorú előírásait is megszegte. Az ilyen tett már önmagában is büntetendő, bár ennek az esetnek külön érdekessége épp abban rejlik, hogy az egykori postásnő egy olyan küldeményt nyitott föl és semmisített meg, amely pont az ő üzelmeire vetett fényt... A bírósági tárgyalás során az ügyész által felhozott vád valamennyi pontjában bebizonyosodott B. Irén bűnössége; s mert a mentségére sem tudott felhozni semmilyen érdemleges érvet, a bíróság négy és fél évi feltétel nélküli szabadságvesztésre s tízezer korona pénzbírságra ítélte. Büntetésének letöltése után pedig további öt esztendeig nem lesz szabad anyagi felelősséggel járó állásba lépnie. § Érdekes és több szempontból is tanulságos, esetet tárgyalt a közelmúltban a Kassai (Košice) Városi Bíróság. A kelet-szlovákiai metropolis legforgalmasabb utcáján van a Slovakia iparművészeti bolt, amelynek vezetője még nem is olyan régen a fiatal Helena Kovaľová volt. Egy alkalommal leltárt készített az üzletben, és ijedten kellett közben rádöbbennie, hogy tetemes: nem kevesebb mint 30 000 koronás mankója van! Hogy gyorsan elejét vegye minden hivatalos botránynak, otthon pénzt kért kölcsön és kiegyenlítette a különbözetet. Arról, hogy mi történt a továbbiakban, H. Kovaľová így vallott a bíróságon: „Mielőbb törleszteni akartam az apámtól és a testvéremtől kapott kölcsönt, ezért háromszáz-négyszáz koronákat el-elcsíptem a napi bevételből, így mintegy 32 ezer korona tulajdonába jutottam." A családtagok ellenben mitsem láttak ebből a pénzből, mert Kovaľová — több ezer koronás tételekben — az egész összeget a vőlegényjelöltnek adta. Amikor a kassai Slovakiában egy újabb, de most már hivatalos leltárellenőrzésre került sor, a találékony üzletvezetőnő a nyilvánvaló hiány elkendőzésére egy más, ugyancsak divatcikkeket gyártó vállalatnak az ő üzletében raktározott áruját is leltárba vétette — és a hiány így valóban nem volt több 64 korona 10 fillérnél! Igen ám, csakhogy az igazság egy újabb ellenőrzés során teljes egészében kiderült: a tényleges hiány — az idegen áru értékének leszámításával — nem 64 korona, hanem több mint 64 000 .korona volt! Természetesen, az esetnek bírósági utójátéka volt. A büntető tanács négy és fél évi. szabadságvesztésre és az okozott kár megtérítésére ítélte a boltvezetőt. (miklósi) 17
