A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

A hórom nyertes. Balról jobbra: Oláh László, Ploczelr Róbert és Milan Očenái JÚ LEGYEN ÉS KIADÓS... ÜZEMI KONYHAI SZAKÁCSOK VERSENYE Az SZSZK Kereskedelmi Miniszté­riuma és a Szakszervezetek Szlová­kiai Tanácsa az idén már harmad­­ízben rendezte meg az üzemi kony­hák szakácsainak szlovákiai verse­nyét. Egy-egy verseny lebonyolítása végeredményben nem is olyan egy­szerű. A rendezők azt szeretnék, hogy a legkisebb üzemi konyha szakácsának is módja legyen bizo­nyítani a tudását. Ezért aztán két esztendeig is eltart, amíg a döntő­re kerül a sor. Először a járási se­lejtezőket rendezik meg, ahonnan a három legjobb szakács kerül a kerületi elődöntőbe (Bratislava is kerületnek számít), majd innen ugyancsak a három első helyezett jut tovább a szlovákiai országos döntőbe. A kerületi jellegű bratislavai elő­döntőt a Bratislavai Elektrotechni­kai Vállalat üzemi konyhájában rendezték meg elég nehéz feltéte­lek mellett. A vetélkedő első nap­ján egy-egy olyan menüt kellett el­készíteni, amely az üzemi konyhák étlapján többször is szerepel, a má­sodik napon pedig burgonyából, bárányhúsból, vagy pedig oroszo­sán kellett megfőzni egy-egy sza­badon választott fogást. Az is ne­hezítette a szakácsok dolgát, hogy a második napi étel nem kerülhe­tett többe 7 koronánál. Az eredményhirdetés természete­sen nagy izgalmat váltott ki a ve­télkedő résztvevői között. Nemcsak azért, mert a trófeákon kívül a győztesek pénzjutalmat és a'ándé­­kokat is kaptak, hanem amint 2el­­míra Čatlóšová ünnepi beszédében hangsúlyozta, nem kis dicsőség el­nyerni a bratislavai üzemi konyhák legjobb szakácsának címét. S ezt erősítette meg a bíráló bizottság is, kijelentve, hogy a helyezettek akár az ország legnagyobb éttermeinek konyháján is főzhetnének. A vetélkedőt egyébként Ploczek Róbert, a bratislavai Állami Építő­ipari Vállalat munkásszállásának szakácsa, a Hét .Róbert szakácsa" nyerte. A második helyezést Milan Očenáš, a Bratislavai Elektrotechni­kai Vállalat szakácsa érdemelte ki, a harmadik helyen pedig Oláh László, a Dimitrov Vegyi Művek sza­kácsa végzett. (neumann) Kontár Gyula (elvétele Valakinek tulajdonkeppen egyszer meg kellene írnia az új lakótelepek születé­sének kisebb-nagyobb sztorijait . . . Ezek a kötetbe gyűjtött történetkék minden bizonnyal óriási sikert aratná­nak a könyvpiacon. Magam is tudnék néhány tippet adni az efféle bestseller szerzőjének. Országjárásaim során én is láttam például dÉkaiMémnjtófélfnt. amely bö<gjLÜéátel, ponWttqj? 1^0 voltnyí feszült­séggel rázott meg mindenkit aki hozzá­ért; Prágában járva pedig egy olyan fürdőszobáról hallottam, amelynek pad­lójában jókoia rés tátongott. Hallottam nyáron fütött s télen füthetetlen laká­sokról; láttam olyan ajtókat, melyekei egyszerűen nem lehetett becsukni és olyan ablakokat, amelyeket pedig éppen ^ellenkezőleg, nem lehetett kinyitni. Nos, ezek az első- meg másodkézből gyűjtött értesülések mindig bizonyos respektust tápláltak bennem a lakás­átadási bizottságok tagjai, népiesen a kollaudátorok iránt, akiket keményköté­­sü, élesszemü, olykor morcos és szigo­rúan hajthatatlan férfiaknak tartottam, hiszen elég volt belegondolnom mind­abba a számtalan veszélybe, amit az ember az új lakások műszaki fogyaté­kosságai kapcsán hall avagy személye­sen tapasztal ...- Aztán árgus szemmel fotózz! - biz­tattam fényképészkollégámat, amikor a lakásátadási bizottság két tagjával: Viliam Šikula építésszel és Ján Fraňo épitkezésvezetövel a bratislavai, liget - falusi Tükörliget lakótelep vadonatúj tömbházainak egyikébe léptünk, hogy még a teljes létszámú kollaudációs bi­zottság érkezés előtt néhány nappal 12

Next

/
Thumbnails
Contents