A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
Egy macskaugrásnyira a Fehér- és Fekete-Vág összefolyásától, a szlovák nép 1944-es felkelésének legendáshírű partizánharcaiban is fontos szerepet játszó Neznáma-hegy felé vezető országúton; ott, ahol a folyó medre hirtelen kiszélesedik és vizének tükrén sűrűn táncolnak az örvények még ilyenkor, nyáridőben is csak ritkán találkozik forgalommal az ember. Csak itt-ott álldigál egy-egy magányos faviskó. A házikók tetőgerendái alatt pókhálók feszülnek, a cölöpökkel meg karókkal kijelölt kertben pedig a szél nyargal a térdig érő fű és a dúslombú fák között. A szél, amely éppen úgy szüntelenül fújdolgál errefelé, mint ahogy egy köhajitásnyival arrébb a sebesfolyású Vág igyekszik emberemlékezet óta lefelé, a Duna irányába ... A kertekben csak most virágzik a hárs, úgyhogy a fák körül élénk méhrajok zümmögnek, különben csöndes, szinte kihaltnak tűnő ez a táj. És minél mélyebbre hatolunk a terepen, minél jobban az erdő sűrűjébe jutunk, annál békésebb itt minden. De közvetlenül a hegytető előtt hirtelen változik a kép! Kilépve az erdő fái közül, egyszerre | csak nincs folytatása a hegynek. Olyan, mintha levágták volna a sipkáját. Az ember kíváncsian megszaporázza lépteit, és ekkor váratlan látvány tárul a szeme elé: az egyenesre vágott „platón" teherautók berregnek, földkotrók csörömpölnek, betonkeverők zúgnak; a Neznámá gyomrában pedig egy hatalmas medence tátong! Rövidesen kiderül: a medence mélysége harminc méter, az űrtartalma pedig 3,7 millió köbméter és a most épülő fekete-vági üzemvizcsatornás vizierőmű tárolója. Csákányt, lapátot egyáltalán nem, és tulajdonképpen embert is csak alig látni az építkezésen. A korszerű munkagépeké itt a főszerep, nélkülük elképzelhetetlen lenne egy ilyen nagy méretű építkezés. Sok közöttük a csehszlovák készítésű, de látni NSZK-beli, szovjet, svéd, (rancia és amerikai gyártmányúakat is. Ladislav Sipos építkezésvezető egyszer a medence legmélyebb pontján, másszor a hatalmas „bazén” felső koronáján állva irányítja a délelőtti műszak dolgozóinak munkáját: itt még egyszer hengereljétek végig a medence falát, ott egy földkotróra lenne szükség, amott - a fenékszigetelés eiegyengetéséhez - állítsatok be még egy földgyalut.- Sietnünk kell, mert feltétlenül be akarjuk tartani az épitkezés befejezésének előre kitűzött határidejét. A terv szerint jövőre decemberben az ötszáz méterrel lejjebb fekvő alsó tartályhoz épült erőműben meg kellene indulnia az első turbinának) Addig pedig rengeteg tennivalónk van még - mondja az építkezésvezető és közben egy rövidhullámú adó-vevő készüléket tart a kezében, hogy azonnal kéznél legyen, ha erre szüksége van valakinek. És még be sem fejezte a mondatot, mám retscsen a „kisrádió": a Váhostav 03-as üzemének vezetője jelentkezik Liptovský Hrádokról, hogy a napi munka menetéről érdeklődjön. Ladislav Sipos tömör mondatokban adja le „jelentését": 25 ÉVES A VÁHOSTAV- A medence fenekén tartanak a szigetelési munkák, folytattuk az oldalfalak "hengerlését, munkában vannak a földkotrók és teherautónk is van elég. Az észak-nyugati részen a Doprastav teljes erővel hozzálátott az aszfaltozáshoz.- Köszönöm, ennyi elég! Három óra körül személyesen is följövök - érkezik a válasz a völgyből és ezzel vége is a „röpgyülésnek". Az imént még szertepillantó építkezésvezető tekintete újra egy helyre összpontosul:- Az aszfaltszigeteléssel különösen sok gondunk van: kereken két hónapi lemaradást kell pótolnunk — mondja határozottan. - Az NSZK-ból erre a célra vásárolt gép ugyanis még csak prototípus, úgyhogy a gyártó vállalat képviselőinek jelenlétében, itt, menet közben kísérletezzük ki az előnyeit és hátrányait. Ez pedig sokban késlelteti a munkát, pedig hetvenezer négyzetméter aszfaltbeton-szigetelés lerakása bizony nem kis feladat... Ladislav Sipos ellenben bizakodik, hiszen ennél komolyabb, olykor szinte kilátástalannak tűnő feladatokat sikerült már megoldaniuk az elmúlt kéthárom évben. 12
