A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
A MADÄCH-LESZÁRMAZOTTAK NYOMÁBAN (Brazil és amerikai állampolgárságú déd- és ükunokák) A Madách-kutatók a múltban leszögezték: kihaltak a költő egyenesági vérségi leszármazottai. A kutatók azonban tévedtek, mert a magyarországi és a csehszlovákiai ág ugyan valóban kihalt, de nem tudtak a Brazíliában és az Egyesült Államokban élő déd- és ükunokák, sőt egy unoka létezéséről, így hát a Madách-családfa ügyét lezárták. A továbbiakban senki nem kutatta, nem kérdezte: élnek-e utódok? S ha igen, hol? Madách Imre családjának ma is számos hajtása virul, de sajnos valamenynyi az Óhazától távol, a tengeren túl. Madách gyermekei, leszármazottai közül senki nem maradt sem élve, sem holtan Sztregován. Valamennyi Madáchivadék szétszóródott előbb Magyarországon, Csehszlovákiában, majd szerte a nagyvilágban. Madách Imrének négy gyermeke volt: Imre, Aladár, Borbála és Jolán. Imre néhány napot élt, Borbála Budapesten, a lipótmezei elmegyógyintézetben halt meg. Jolán két házasságának egyikéből származott Madách Imre unokája, Reinhardt Aliz, aki Banská Bystricában élt. Az ő házasságából származott egy lány - Madách Imre dédunokája -, aki ma is Szlovákiában él, de már nem ismeri dédapja nyelvét. Sem érzelmi, sem anyanyelvi szól nem fűzi mór Madóch-hoz és a magyarsághoz. Így csakugyan nem tévedtek a Madáchkutatók, amikor a szlovákiai és magyarországi ágakat kihaltnak minősítették. Ámde nem fordítottak kellő figyelmet a negyedik Madách-gyermekre, Aladárra. Aladár sokban hasonlított apjához, örökölte annak elmélyült gondolkodását, s talán ez vitte a spiritiszták táborába. A társadalmi konvenciók alól is felmentve érezte magát és ennek következtében hosszú időn át házasságon kívül együtt élt Szűcs Máriával. Ez az együttélés a Madách-leszármazottakat illetően döntő, mert egyedül ebből a kapcsolatból származnak a még ma is élő egyenesági utódok. Szűcs Máriával való együttéléséből született ugyanis Flóra leánya — tehát Madách unokája —, aki két házasságával mind o mai napig biztosította a Madách-családfa folytonosságát. Madách Aladár végül, Flóra leánya születése után, feleségül vette Szűcs Máriát, a házasságon kívül született gyermeket pedig törvényesítette. Madách Flóra 1911-ben férjhez ment báró Kuhinka István felvidéki erdőbirtokos, üveghuta-tulajdonoshoz. Ebből a házasságból két fiú született, István és Vilmos, Madách dédunokái. Madách Imrének a Jolántól és Aladártól származottakon kívül több unokája nem volt; de egyet sem láthatott közülük, mert meghalt, mielőtt azok megszülettek. Nem láthatta Flórát sem, aki báró Kuhinkával kötött házasságát 1918-ban felbontotta, majd férjhez ment dr. Lázár Pál bankigazgatóhoz. E második házasságából újabb Madách-dédunoka született: Ilona (becenevén Lola). Madách Flóra két házasságából tehát három Madách-dédunoka származott. A második világháború végén dr. Lázár Pálné Madách Flóra férjével és Lola lányával elhagyta Magyarországot és Brazíliában, Saö Paulában telepedett le véglegesen. Lola feleségül ment Bezzegh Huszágh István volt m. kír. vezérkari századoshoz, akinek az apja a harmincas években Budapest rendőrfőkapitánya volt. Lázár Lola és Bezzegh Huszágh István házasságából négy gyermek született, Madách ükunokái. Lázárné Madách Flóra első házasságából származó idősebbik fia, dr. Kuhinka István a háború után ugyancsak nyugatra távozott. Az ausztriai Gmundenben telepedett le, ahol a hírek szerint utód nélkül meghalt. A másik fia, Kuhinka Vilmos - Madách Imre harmadik dédunokája. A két Kuhinka-fivér, István és Vilmos a második világháború idején Kárpátalján erdőbirtokos volt. Kőrösmező- Havasaljón saját fűrészüzemükben dolgozták fel az erdejükben kitermelt fát. Vilmos ezidőtójt Ungvárott megismerkedett H.-né Máriával, egy kárpátaljai magyar kultúrmérnök válófélben lévő feleségével. Miként annak idején nagyapja, Madách Aladár, ő is házasságon kívüli viszonyt folytatott, együtt élt H.-né Máriával. Ebből az együttélésből származott egy lány: 1943. október 22-én Kőrösmező-Havasalján megszületett Cecília Marcella, becenevén Cidada. Kuhinka Vilmos hiába hangoztatta, hogy ő a gyermek apja, az anyakönyvvezető az anya férjezett nevére jegyezte be az anyakönyvbe, mivel a válás még nem történt meg. Kuhinka Vilmos mindvégig édesapaként szerette Cecíliát, s várta a válóper végét, hogy Máriát feleségül vehesse, a gyermeket pedig saját nevére irathassa. De a sors megakadályozta terveit. Kuhinka Vilmost behívták katonai szolgálatra, így távol került Kőrösmezőtől, élettársától és kislányától. Ekkor már — 1944 nyarán — a front egyre közeledett a Kárpátokhoz. Miközben Kuhinka Vilmos valahol katonáskodott, a hadvezetőség kiürítette Kárpátalját. A fűrésztelepeket a németek felgyújtották, s Vilmos élettdrsa egy szekéren menekült Cecíliával Budapest felé. A háború után, 1945-ben ismét együtt lehettek Budapesten, de Kuhinka Vilmos még mindig nem Írathatta a nevére a gyermeket, mert a kultúrmérnök férj nem akart válni, s még a kislányt iš hajlandó lett volna magához venni. Kuhinka Vilmos 1945 decemberében fogságba került, ahonnan Sztálin halála után, 1954-ben szabadult, s ekkor visszatért Budapestre. Közben H. F. kultúrmérnök 1948-ban meghalt, így Mária szabaddá vált. Csakhogy a megözvegyült asszony ismeretlen hírforrásokon keresztül Kuhinka Vilmos halálhírét kapta, s e helyzetben férjhez ment P. G. filmrendezőhöz. Csodák azonban, úgy látszik, manapság is történnek, mert Kuhinka Vilmos — halálhírét megcáfolva — 1954 őszén megjelent Máriánál. Az új férj Vilmos megjelenésekor nagylelkűen hozzájárult a váláshoz, hogy a család végre egyesülhessen. De közben 1956 lett, s P. G. nem várva meg a válóper végét, 1956 novemberében Máriával és annak Kuhinka Vilmostól született Cecília lányával együtt az Egyesült Államokba távozott. Kuhinka Vilmos itthon maradt, pedig édesanyja Saö Paulából, fivére pedig Ausztriából hívogatta. Rokontalanul tengett-lengett évekig Budapesten s az egykori főiskolai úszó Európa-bajnok, Madách dédunokája, a vidéket járta fénykép-megrendelésekért, hogy megélhessen. Egy napon aztán eltűnt Budapestről, s csak évek múlva akadtak véletlenül a nyomára. Kiskunfélegyházán a városi uszoda úszómestereként dolgozott 1964-ben bekövetkezett haláláig. Éppen akkor ragadta el a halál, amikor dédapja halálának centennáris ünnepségére készült Alsósztregovára. Mint egyetlen hazai földön maradt egyenesági leszármazott, ő képviselte volna az utódokat, a szétszóródott családot. Néhány meghitt barátján kívül senki sem ismerte származását, s midőn megkérdezték, miért titkolja, így válaszolt: „Nem tudok úgy élni, amint ő szerette volna. Saját megpróbáltatásaimat magamnak kell kiállanom, azoktól nem mentesíthet a dédapám neve." István és Vilmos halálával a szülőföldi Madách-leszármazottak kihaltak, de ez idő szerint Saö Paulában brazil állampolgárként öt vagy hat Madáchivadék él, attól függően, hogy a kilencedik évtizedében járó Modách-unoka (dr. Lázárné Madách Flóra) még életben van-e. Sorrendben: Madách Flóra, az unoka, leánya Lola (Bezzegh Huszágh Istvánná, a dédunoka), továbbá Ilona-Lola négy gyermeke, az ükunokák, okik közül három Saö Paulában született Az Egyesült Államokban, Los Angelesben él Mrs. Gilmore, egy amerikai író feleségeként Kuhinka Vilmos és H.-né Mária leánya, Cecília, az ötödik Madách-ükunoka. így a tengeren túl összesen hét (vagy talán már csak hat) vérszerinti leszármazottja él Madách Imrének. Van valami madáchi tragédia abban, hogy a világhírű magyar költőnek, írónak - aki halhatatlan művével mind a mai napig megrázza az emberek lelkét — már csak brazil és amerikai állampolgárságú utódai élnek, s közülük hárman még sohasem látták az anyaországot, az ősapa földjét. De legalább még tudnak magyarul! KELENVARY JANOS Százharminc évvel ezelőtt halt meg Petőfi Sándor Petőfi Sándor: PACSIRTASZÚT HALLOK MEGINT... Pacsirtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár. Oh istenem, mi jólesik A harci zaj után e dal, Mikéntha bérei hűs patak füröSzt Égő sebet hullámival. Dalolj, dalolj, kedves madár, Eszembe hozzák e dalok, Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, Egyszersmind költő is vagyok. Eszembe jut dalodrul a Költészet és a szerelem, Az a sok jó, mit e két istennő Tett és még tenni fog velem. Emlékezet s remény, ez a Két rózsafa ismét virít Dalodra, és lehajtja mámoros Lelkem fölé szép lombjait, És álmodom, és álmaim Oly kedvesek, oly édesek . . . Terólad álmodom, hív angyalom. Kit olyan híven szeretek, Ki lelkem üdvössége vagy. Kit istentől azért nyerék, Hogy megmutassa, hogy nem odafönn, De lenn a földön van az ég. Dalolj, pacsirta, hangjaid Kikeltik a virágokat; Szívem mily puszta volt és benne már Milyen sok szép virág fakad. 11
