A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
Lőrinci Gyula, a CSEMADOK KB elnöke emlékérmet nyújt ót Pintér Ferencnek a szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából éneklés, gondos hangképzés, jó ritmus, a karnagyon való csüggés, szép zenei formálás, a szólamok imponáló aránya, értelmezés, hangulat, tudatos munka . . . Ide kívánkozik, hogy a Vox humana háromszor kapott aranykoszorús minősítést a Kodóly-napokon! A töretlen fejlődés Pongrácz Zoltánt, Diószeg szülöttét, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanárát is szólásra bírja: „TeFjes tárgyilagossággal, örömmel és megelégedéssel tapasztaltam, milyen mélyreható és alapos kulturális munka folyik a diószegi Vox humana kórusban.“ Az eredmény a művészt komponálásra készteti. Kezébe kerül Gyurcsó István Biztató című verse és kész a megzenésítés. A Vox humana az ünnepség záróakkordjaként mély átéléssel és a szerző jelenlétében mutatja be a kitűnő kórusművet. S ezzel még nem fejeződött be a Vox humana ünneplése. Az önzetlen pártfogó és gondoskodó cukorgyár igazgatója Magnus Ottó mérnök, gratulál és ajándékkal kedveskedik. Ezt teszik a vendég▼ A közönség A A tízéves vegyeskar kórusok vezetői is. Tóth Sándor, a bratislavai Népművészeti Intézet nemzetiségi osztályának vezetője az igazgató és a maga nevében mond köszönetét, s emlékérmet és ajándéktárgyat nyújt át Pintér Ferencnek. S még ezután sem fejeződik be az ünneplés. A zsúfolt nézőtéren nem akar szűnni a taps, amely elismerően szól a kórusnak, külön-külön is a vegyeskar minden tagjának s nem utolsósorban Pincér Ferenc karnagynak, aki hetvenévesen is töretlenül áll a vártán, s ha ő maga — húsz-harminc év múlva! - nem is tud majd dobogóra állni, akkor is mondja a költővel : „Fiaim, csak énekeljetek . .." MACS JÓZSEF Prandl Sándor (1) és Lengyelfalussy Imre felvételei Titka Róbert: AHOGY ÉN EMLÉKEZEM 1957 decemberében alakult meg Szirénfalván (Ptrukša) a CSEMADOK helyi szervezet tánccsoportja. Feleségem, az általános iskola tanítónője alakította meg. A tánccsoport megszervezése nagy munkát, sok utánajárást s nem kevesebb türelmet igényelt. Tizenkét leánnyal kezdődött a munka. Névszerint a következőkkel: Pásztor Irén, Pásztor Júlia, Pásztor Anna, Pásztor Erzsébet, Matyi Margit, Simkó íren, Jakab Irén, Szabó Márta, Tóbiás Jolán, Morei Erzsébet, Tóth Ilona, Sütő Klóro. Az indulás esztendejében három táncot tanult be a tónccsoport. Ezek mind leánytáncok voltak. A fiúkat is lányok helyettesítették, mert akkor még nem lehetett meggyőzni őket arról, hogy a csoport munkájában részt vegyenek. A betanult és bemutatott táncok: Zöldág tánc, Völgységi leánykarikózó, Konyhatóne. Többször is fellépett a csoport és sikerrel. A tánccsoport tagjai rövid jeleneteket, villámtréfókat és népdalokat is betanultak, s így esztrádműsorral is szórakoztatták a közönséget. A jeleneteket és a villámtréfákat magam tanítottam be. Először itthon mutatkoztak be és a siker arra ösztönözte a csoportot, hogy a május elsejei ünnepségeken már Nagykaposon (Veľké Kapušany) is fellépjenek. Ugyanabban a hónapban még Dobóruszkán (Ruská) is sikeresen szerepeltek. De a Deregnyőn (Drahňov) megrendezett CSEMADOK- napon nem tudtunk fellépni a közben felmerült nehézségek miatt. A lányok közül néhányon férjhezmentek, mások viszont minden komolyabb ok nélkül szakítottak a csoporttal. 1959 őszén Titka Róbertné újra megszervezte a tánccsoportot. Huszonkettőre növelte a tagok létszámát. Tíz új lánnyal és nyolc fiútfal bővült a csoport. Bodnár Erzsébet, Matyi Júlia, Kiss Ibolya, Tóth Erzsébet, Tóbiás Olga, Kiss Malvin, Pásztor Klára, Pásztor Erzsébet, Matyi Ilona, Jakab Erzsébet, Tóth György, Szűcs Bernát, Marci Endre. Jakab Dénes, Pásztor István, Matyi Dezső, Bodnár Lajos és Banga Zoltán lettek a tánccsoport tagjai. Az ősz folyamán két új táncot tanult be Titkáné vezetésével a csoport. A Csillagtáncot és a _ Hátravágóst. Ezekkel a táncokkal a szövetkezet évzáró gyűlésén nagy sikerrel szerepeltek. Nagykaposon, az ifjúsági alkotóversenyen dicséretben részesültek. A választások előtti időszakban Nagyszelmencen léptek föl kulturális műsorral. Mindkét alkalommal siker koronázta a fellépésüket. Később az újonnan épült kultúrház avatásakor is felléptek. Az egész estét betöltő műsort magam tanítottam be. Ez év nyarán az izrai ifjúsági találkozón és a terebesi (Trebišov) járási szövetkezeti napon is szerepelt a csoport. Mivel a tónccsoportból két fiú kimaradt, helyettük újakat szerveztünk be, névszerint Illés Benjámint és Pásztor Lajost. 1960 novemberétől a tánccsoport a kabaréműsoron kívül egy vegyes táncot is betanult Szálkái mulatság címmel. A Szilveszterkor és a szövetkezet évzáró taggyűlésén bemutatott műsor szintén nagy sikert aratott. Az év folyamán szerzett jövedelemből a fiúk részére ruhát vásárolhattak és varrattak. Csizmájuk méa nincs, de ezt is hamarosan beszerzik. A tavaly vásárolt leányrubók és a férfi loboggs ujjú ingek jók és szépek, a csoport öltözéke tetszetős, s ami mindennél fontosabb, hogy sokféle tánchoz fölhasználható. 7
