A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
A közművelődés szolgálatában A CSEMADOK tornaijai (Šafárikovo) városi szervezete a régi művelődési otthon nagytermében ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. A megjelenteket Válent László, a CSEMADOK KB tagja üdvözölte. A harminc év munkával telt el. Az indulás esztendeiben egy jól működő amatőr színjátszó csoporttal büszkélkedhettek a tornaljaiak. 1952 és 1962 között nem kevesebb mint kilenc színművet és zenés darabot mutattak be. Szabad szél. Fehér Anna, Dankó Pista, Mágnás Miska stb. Ezekkel a darabokkal nemcsak helyben arattak sikert, de a környék falvaiban is. Majd többéves szünet következett. Csak a hetvenes évek elején sikerült megint két színdarabot előadniuk. Kezdetben a CSEMADOK helyi szervezetének tánccsoportja is volt. Juhász Sándorné vezetésével Gombaszögön és Bratislavában is bemutatkozott. A Pákozdy Lajos vezette fúvószenekar viszont csak tiszavirág-életű volt. A szervezet tevékenysége a hetvenes évek elején teljesedett ki újra. Ekkor váltak rendszeressé az évente ismétlődő népdalestek, táncdalfesztiválok és író-olvasó találkozók. A CSEMADOK járási bizottságának segítségével szinte évente rendeztek színvonalas ismeretterjesztő előadásokat magyarországi előadókkal. Az ismeretterjesztő előadások szervezését Zsámbok Tamás vezetésével év elejétől a most alakult Palóc Közművelődési Klub vállalta magára. A CSEMADOK KB által meghirdetett politikai és irodalmi vetélkedőkön rendszeresen képviseltette magát a helyi szervezet, s a Bódi Bertalan és Zsámbok Tamás vezette csapatok több alkalommal az országos döntőbe is eljutottak. A CSEMADOK tagjai több sikeres akciót rendeztek a város más tömegszervezeteivel és intézményeivel közösen. Ezek közül legnagyobb az idei nemzetközi gyermeknapi rendezvény, valamint a szlovákiai magyar újságírók és a budapesti színészek futball-rangadója. 1975-ben Szakái Géza az általános iskola tanítóival közösen alakított irodalmi színpadot, s Petőfi-Král' összeállításukkal eljutottak a kerületi döntőbe. Csak sajnálni lehet, hogy a következő évben már nem folytatják tevékenységüket. 1978-ban a fiatalok vették ót a stafétabotot. Varga Róbert diák vezetésével új irodalmi szinpad alakult, s a Hernádi Gyula: Vörös rekviem című regényéből készült összeállítással eljutott az idei Jókai-napokra. Az énekkar 1975-ben alakult, és Barossá Katalin vezetésével a CSEMADOK tornaijai helyi szervezetének je lenleg a legaktívabb csoportja. Harminc hosszú esztendő telt el a heiyi szervezet megalakulása óta. A CSEMADOK tagjai szép, nemes küldetést teljesítettek. Csízi János, a városi nemzeti bizottság titkára a kerek évforduló alkalmából a város emlékplakettjét adta át a CSEMADOK helyi szervezetének, megköszönve így is a nemzetiségi kultúránk érdekében kifejtett értékes tevékenységet. Kép és szöveg: BORZ! LÁSZLÓ Az irodalmi szinpad az idén a Jókainapokra is eljutott A helyi szervezet énekkara CSEMADOK A diószegi (Sládkovičovo) Vox humana vegyeskor július első felében ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját. Telt ház előtt természetesen. A berencsi (Branč) és a galántai illetve a magyarországi szerencsi és ácsi énekkarok közreműködésével. Diószeg most gyakran ünnepel. Nemrégen a CSEMADOK helyi szervezet megalakulásának harmincadik évfordulójára emlékezett a tagság, most meg a tízéves vegyeskart ünnepelte a moziterem közönsége. Tíz év nem nagy idő. Különösen egy kórus történetében. Nyugodtabb körülmények között ennyi idő csupán a kialakuláshoz, az összeszokottsághoz és az ismerttebbé váláshoz elég.Nem így nemzetiségi kórusmozgalmunkban. A lázas siettség, a tenniakarás, az ügyszeretetből fakadó szorgalom csodás tettek végrehajtására képes. Emlékezzünk csak! A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakulásának második esztendejében már a budapesti Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében mutatta be tudását. Itt azonban most azt idézem, amit Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, a CSMTKÉ vendégkarnagya megalakulásának harmadik esztendejében a Vox humanáról mondott: „Már egyéves korában is „felnőtt" volt. De most, a kétéves múltra visszatekintve, szinte csodálatos, amit elértek. Jó műsorválasztás, tiszta éneklés, kivételesen pontos ritmus és nagyszerű átélés. A kórus bármilyen pódiumon megállná a helyét." Ha már a pódium szóba jött, hadd folytassam azzal, hogy a Pintér Ferenc karnagy vezette kórus körülbelül százötvenszer lépett közönség elé itthon és külföldön. És száz kórusművet tanult be. Legalább ennyiszer emlékeztette hallgatóságát arra, hogy „gyémánt a nemzet, de alaktalan, köszörülje a zene s a világ felé ragyog a kő!". Ebben a szellemben folyik az ünneplés a Chemez Zsuzsa vezette Kodály Zoltán Daloskor és a Kazán József vezette berencsi vegyeskar, valamint a szerencsi és ácsi kórusok vendégszereplésével. S a szép, árnyalt, már-már művészien tolmácsolt kórusműveket, Kenyeres Dóra tanítónő meghitt megnyitóját, köszöntőjét, Juhász János iskolaiaazgató okos, tartalmas beszédét, Csanaky Eleonóra mélyen átélt szavalását, Chudý Ibolya és Macsali Alajos szívhez szóló népdalait át- meg átszőtte a Vox humana tíz esztendejére emlékezés hangulata. A jelenlevők a műsort hallgatták, de az I. Kodály-napokra gondoltak, amikor a Szlovákia minden részéből összesereglett énekkarok közöti még nem szerepelt a diószegi. Mások százkilométereket utaztak, ők hét kilométerre nem tudtak énekkart utaztatni. Ezt a zenéért mindig is egy Fábry Zoltán megszállottságával rajongó, kiváló karnagyi adottságokkal rendelkező, maga is a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában éneklő Pintér Ferenc egyszerűen képtelen volt megérteni. Mert őt kezdettől arra nevelte az élet, hogy a tétlenség egyenlő a halállal. Kis és nagy tetteinkben, cselekvésünkben van benne a jövőigénylésünk! S ha ez így van, nem elég a CSMTKÉ-ban csendes kórustagként szerepelni, működési helyén kell a kedélyeket felkorbácsolnia, a közöny vizében kell hullámokat kavarnia. E nagy felismerés azonnali valósításában segítette őt mindaz, amit kórustagként az I. Kodóly-napokon látott, tapasztalt. Volt már korábban is énekkara, országos hírű diákkórusa, most majd lesz felnőtt vegyeskara is rátermett és lelkes diószegiekből. Mert hát éppen ott ne lenne, ahol a nótában is az áll: „diószegi gyerek vagyok"... Néhányon összehajolnak, összesúgnak és 1969 októberében már együtt az énekkar! A heiyi szervezet éppen húszéves akkor. Együtt a négy szólamot alkotni képes ötven ember. Együtt a lelkes, szorgalmas dalosgárda. Diákok, munkások, tanítók, hivatalnokok és háztartásbeliek. S a tíz év úgy röppen el, hogy észre sem veszik. Mert a munka felejteti az idő múlását és temeti a gondot. Az eltelt évtized alatt családi és más okok miatt többen kiléptek a kórusból. Mások elköltöztek az élők sorából. De egy valami nem változott, a találkozások, a háromórás kemény próbák időpontja. Rájöttek, hogy nemcsak a cukorgyár termékeivel, de megannyi gyönyörű kórusmű tolmácsolásával is terjeszteni lehet a község jó hírét, helyi, járási és kerületi rendezvényeken, határokon innen és túl. Meg aztán öröm az éneklés csak a kórusban is, s még nagyobb öröm közösen a CSMTKÉ-val, vagy akár a somorjai, a berencsi, a rozsnyói (Rožňava) és a rimaszombati (Rimavská Sobota) énekkarokkal. Meg aztán igen jó érzés tudni, hogy az ó kórusuk is ott ragyog a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom egén. A legfényesebb csillagok társaságában. Hogy már tudnak róluk, számon tartják őket, s meghívót kapnak a kosútihoz hasonló munkásmozgalmi események ünnepére, a Szenei Molnár Albert-napokra, a felsőcsallóközi dalos találkozóra, a munkáskórusok rozsnyói országos fesztiváljára stb. Legutóbb Győrben jártak, országos kórusfesztiválon. Krónikájukban szaporodnak az elismerő vélemények. íme Halmos László zeneszerző 1971-ben Mosonmagyaróváron keltezett bejegyzése: „A diószegi Vox humana énekkar finom, kulturált énekléséből sok neves kórus tanulhat nemcsak lelkesedést a szép ügyért, de minőségi munkát is." Idézhetném még hosszan a dicsérő jelzőket, amelyek úgy szólnak, hogy fegyelmezett TÖRETLENÜL A VÁRTÁN 6
