A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
if 'JjJjtfífljp íííÍTíi Lengyelország déli része bővelkedik a hagyományos len gyel-magyar barátságot idéző történelmi emlékekben. Magyar vonatkozású történelmi emlékeivel különösen Krakkó és környéke tűnik ki. A Krakkói Vajdaság keleti részén, a Sandomierzi-lapályon található a vajdaság második legnagyobb városa, Tarnów. Bem-tábornok szülővárosának neve, azt hiszem, nem ismeretlen a olvasók előtt. A település 1330 körül alakult ki, a Magyarországból Lengyelországba vezető kereskedelmi útvonal mentén. A XIV. századtól kezdve a birtokos Tarnowski család kezében a városka fontos gazdasági, és kulturális központtá formálódik. Az ide látogató turisták közül, sokan csodálják meg a város főterét körülvevő árkádos reneszánsz házakat. A főtér közepén áll a XIV. században épült reneszánsz városháza. Az épületet a második világháború után múzeummá alakították át. A főtér északra nyúló részén helyezkedik el az 1400 körül épített gótikus főtemplom. Érdemes megtekinteni belülről is. Színes ablaküvegek, csodás fafaragások, dombormüvek ragadják meg a belépőt. A látogató megtekintheti Jan Tarnowski és felesége, Barbara szép reneszánsz síremlékét, valamint az Ostrogski házaspár sírját, amely kora barokk stílusban készült. A főtértől déli irányban haladva a piactérre jutunk. Itt van Bem-tábornoknak, az 1848—49-es magyar szabadságharc egyik legnagyobb vezérének szülőháza, emléktáblával megjelölve. A tábornok tetemét rejtő hatalmas oszlopokon álló szarkofágot a város parkjában, egy gyönyörű tavirózsákkal teli tavacska közepén állították fel. A következő állomás — ahová szeretném elkalauzolni az olvasót a világhírű wieliczkai sóbánya. Amikor Szemérmes Boleszláv feleségül vette IV. Béla magyar király leányát, Magyarországról hívott ide bányászokat, akik az akkori viszonyokhoz mérten korszerű eszközökkel végezték a só bányászását. Mesésebben hangzik azonban az itteni sóbányászat megkezdéséről szóló legenda: Kinga egy erdélyi sóbányát kapott hozományul az apjától. Ebbe az érdé lyi bányába véletlenül beleejtette a gyűrűjét. Amikor Wieliczkán megindult a só bányászása, már az első sóbálványban megtalálták a királylány gyűrűjét. A legenda szerint így történt meg a csoda, hogy az erdélyi bánya átvándorolt Lengyelországba. A középkor századaiban a só Lengyelország fontos kiviteli cikke volt. A XVI. század végén Somlyói Báthory István, erdélyi fejedelem, majd lengyel király, hogy hadjárataihoz pénzt szerezzen, bérbe adta a bányát. A wieliczkai bánya azonban megsínylette a rablógazdálkodást. Jóval később, a második világháború befejezése előtt, a németek repülőgépgyárat akartak létesíteni a bombabiztos bányában. Azonban alighogy megkezdődött a gyártás, menekülniök kellett a közelgő szovjet csapatok elől. Ma a bánya óriási föld allatti múzeum. Gyönyörű szobrok, dombormüvek láthatók a föld alatt, s természetesen mindez sóból. Még a csillárok is gyönyörű áttetsző sókristáiyokból vannak. A bánya legszebb része a nagy méretű Kinga-kápolna és a múzeum, amelyben régi bányagépeket, ódon csörlőket és gyönyörű sókristályokat láthatunk. Scj ^sodálója akad persze a föld alatti Vj^/js sportcsarnoknak is. Aki pedig elfáradt, az elfogyaszthat a föld alatti büfében egy hideg kólát, vagy megírhatja a szokásos képeslapokat, s ezeket természetesen be is dobhatja a helyszínen a postaládába. Wíeliczkától már csak egy ugrásnyira van a vajdaság székhelye, Krakkó. Lengyelország egykori fővárosa még ma is az ország legnagyobb városai közé tartozik. Krakkónak jelenleg 11 egyeteme és főiskolája van. Színháza, filharmonikus zenekara és számos filmszínháza biztosítja az itteni lakosság s az ide látogató turisták szórakozását, művelődését. A látogatók közül, azt hiszem senki sem mulasztja el a Rynek glówni, a Föpiactér megtekintését. Számos történelmi esemény zajlott le a városnak ezen az aránylag kis részén. 1794-ben a krakkói főtéren letett esküjével kezdte meg harcát Kosciuszko Tádé, a lengyelek legendás hírű szabadsághöse. Különösen érdemes megtekinteni a tér közepén levő Posztócsarnokot, az ún. Sukiennicét, s ennek emeletén a lengyel festők képtárát. A Posztócsarnok keleti oldala előtt áll a Mickiewicz-emlékmü; 1898-ban emeltek a XIX. századi nagy romantikus költőnek. Érdemes még megtekinteni az ugyancsak a téren álló gótikus Máriatemplomot, s benne Stószi Vitus hires szárnyasoltárát, valamint a XIV. században épült városházát. Krakkó legértékesebb történelmi emléke a Wawei hegyen a székesegyházzal egybeépített királyi kastély, 1138-tól 1610-ig a lengyel uralkodók székhelye. A reneszánsz stílusban épült királyi kastélyt — ma múzeum — a XIV. században Nagy Kázmér alapította, nagyobb része II. Ágost idejéből való. A királyi kastély keleti oldalán álló székesegyház zömét képező gótikus templom építését 1364-ben fejezték be. A székesegyház a lengyel királyok és szabadsághősök temetkező helye. Itt vannak ezüst koporsóban a Boleszló király által 1079-ben az oltár előtt meggyilkolt Szent Szaniszlónak földi maradványai. A királyi kriptában nyugszik a három legnagyobb lengyel', hős is: Szobieszki János, Ponyatovszki József és Kosciuszko Tádé. Nagy Lajos király leányának, Hedvig lengyel királynőnek és Báthory Istvánnak síremlékét rengeteg pirosfehér-zöld szalagos koszorú és mindig friss virágok borítják. Krakkótól 63 kilométerre, a vajdaság nyugati részén található a krematóriumairól és gázkamráiról hírhedt Auschwitz, lengyel nevén Ošwigcim. „Auschwitz ma már múzeum ..." — írja a költő, s valóban ma már csak múzeum látható az egykori haláltábor helyén. Auschwitz múzeuma az itt lezajlott borzalmakat idéző nyomasztó, szomorú múzeum, ahol a náci megszállás alatt több mint négymillió ember szenvedett és pusztult el. A tábort 1945 januárjában szabadította fel a szovjet hadsereg. Auschwitz ma is mementá: soha több^ fasizmust, soha többé háborút! Irta és fényképezte VARGA RÓBERT 1. Krakkó. A Posztócsgrnok előtt álló Micl^iewicz szobor 2. Tarnów főtere 3. Tarnów. Bem szarkofágja a város parajában
